Sakkban tartva /szjg ff/

Középjáték

A középjáték a megnyitásnak nevezett szakasz után következik, és jelentős részben a választott megnyitás határozza meg a kezdetét. A középjátékban a játékosok vagy helyzeti vagy ún. anyagi (a bábuk számában illetve játékerejében való) előnyök szerzésére törekednek. Jellemző az, hogy sok bábu van még a táblán, emiatt az állásokban sok lehetőség van, így az állások kiértékelése és a legjobb lépés meghatározása itt a legnehezebb. Fontos feladat a motívumok felismerése és kiaknázása

A mi közép játékunk is így ment. A többiek bent voltak és mindenkit figyeltek, addig én kint voltam és olyan játszottunk, mintha egymást ütöttük volna le.

-Ki vagy? Mert az biztosan tudom, hogy nem Cortez.

-Bocsi Reni - vette le a maszkját Gábor.

-Gábor, te?- fagyott meg bennem a vér.

-Sajnálom Reni, én nem akartam bele kerülni.

-Akkor?!

-Elrabolta a kutyámat- mondta idegesen. - Azzal fenyegetett- mondta, és az órájára nézett.- De nincs időnk. Szerintem meglátott. -Fuss- szorította meg a kezem idegesen. -Meg van minden bizonyíték, a rendőrséget hamarosan itt lesz és segít.

-Igazat mondasz?

- Igen- bólintott. -Reni bízz bennem- mondta.

Egyből sarkon fordultam, és elkezdtem rohanni, de egyszer csak egyre nehezebbnek éreztem magam. Egyre jobban fáradtam, és hát kidőltem. Valahogy nyugtató került a szervezetembe, így tétlen lettem.

Álmomban a suliban voltam. Mindenki mosolygott és röhögött.

-MI van?- mentem oda Cortezhez.

-Csak Ricsi meséli, hogy milyen hülyeséget csinált.

-Aha- biccentettem, és megfogtam a kezét.

A fiú furcsán nézett rám, de semmit nem válaszolt. Csak éreztem, hogy más. Aztán a mellkasomra néztem, ahol ott volt az eredeti nyaklánc. Amit tőle kaptam. Az eredeti, ami tényleg az övé volt.

-Milyen nap van?- kérdeztem idegesen.

-Október 4 -felelte.

-Cortez mi együtt vagyunk?

-Tessék?- kérdezte természetesen. Nem jött zavarba, de látszott rajta hogy ideges.

-Bavard- mondtam a következőt.

-Ki az a Bavard?- fontoskodott Dave.

Nem tudták miről beszélek. Ez egy párhuzamos univerzum lehetett, ahol nem történt meg. Ahol nem volt Bavard, ahol én és Cortez még nem jött össz, és ahol minden máshogy alakult. De aztán eszembe jutott Cortez mondata

-Akkor együtt éltük ezt át - és ő is hátra dőlt.- Én azt hittem nem érdekelek.

-A te figyelmedet is felkeltettem?- nyílt tágra a szemem.

-Hát nem jöttél oda, és azt bunkónak tartottam. Aztán meg felbaszott sok minden.

-Mint pl?- néztem felé.

-Folyamatosan olvastál -és ő is az oldalára fordult.- Vagy hogy Neményivel voltál, esetleg még az is hogy nem voltál vele. Idegesített hogy nem nézel az irányomban, nem nevetsz velünk, ha ott voltál aztán meg hogy nem voltál ott. Rohadtul felcseszett, hogy kerestelek, hogy vártam hogy oda gyere hozzám és még jobban az baszott fel, hogy azt hittem te nem fogsz felőlem érdeklődni.

- Cortez, idegesít ha olvasok?-tettem fel az igen fontos monológ kezdő szavait.

-Mii? Nem, de ez miért érdekes- nevette el magát kínosan.

-Idegesít ha nem nézek feléd, ha nem nevetek veletek együtt, ha nem vagyok itt melletted, ha mással vagyok. Idegesít hogy keresel a szemeiddel, hogy várod, hogy ide gyerek hozzád, vagy csak az hogy....

-Azt hiszem nem érdeklődök felőled- fejezte be.

-Tudod engem Cortez mindig is az zavart, hogy féltem oda menni hozzád, féltem veletek együtt nevetni, féltem kezdeményezni, mert atya ég te milyen menő vagy. Féltem oda jönni hozzád vagy csak feléd nézni, mert tudtam hogy elárulom magam. Féltem, hogy soha nem foglak érdekelni.

-VÉGRE- rikkantotta el magát Ricsi.- Ah, két év. Csókot.

Cortez bemutatott barátjának, és az ajka vészesen közeledett az enyém felé, aztán hiretelen mindennek vége.

Felébredtem, és próbáltam memorizálni, hogy mi történt. Aztán eszembe jutott, hogy Gáborral beszéltem, de hogy utána mi volt, már semmi.

-Mit csináltál Gábor?- kérdeztem, miközben magamhoz tértem.

-Nem ő volt- hallottam meg egy vidám hangot. -Én voltam- és szembe néztem vele.

A fogvatartómmal Szép Károllyal. Aki nem volt más mint Bavard.

-Teee?- néztem rá, és felülltem az ágyban.

-Szia Reni, örülök hogy itt vagy.

-Mit keresek itt. Mi ez Karcsi?

-Ez csak egy szép életnek a kezdete.

-Milyen szép életnek. Ahol tönkre teszed az érzelmeimet, és utána boldogan élünket játszunk?

-Nem, én soha nem bántottalak. Ők bántottak, én csak rá világítottalak.

-Mikor?

-Miden egyes pillanatban.

-Karcsi- álltam volna fel, hogy oda menjek hozzá, de a kezemen egy szorítást éreztem. Egy vas bilincs ért hozzá, és nem engedett semmit csinálni.-Kérlek engedj el, mert így mind a ketten jobban járunk.

-Nem, nem. Szép életünk lesz.

Nem tudtam mit mondjak. Féltem reszkettem, de ki kellett játszanom az aduászt.

-Figyelnek téged. Egy nyomkövető van rajtam, és bármikor itt lehetnek.

-Tessék?- fehéredett el.

-Ha még most elengedsz, és nem őrült módjára viselkedsz.

-El kell mennem- állt fel.

Ott hagyott engem. A kezem egy bilincsben volt, de nem volt túl szoros, így megpróbáltam kiszedni belőle.