Kalandnak indult +18

10.rész

Reggel egyedül keltem. Körbe néztem és leesett, hogy Bradley szobájában vagyok. De fiú sehol nem volt. Felvettem a bugyimat, és Bradley eldobott pólóját, kimásztam az ágyból, és lementem. Megálltam, és tátott szájjal néztem előre. Brad épp reggelit csinált. Csak egy boxer volt rajta. Mosolyogva setáltam oda hozzá.

-Jó reggelt.-öleltem át a derekát.

-Jó reggelt bébi.-Puszilt bele a hajamba.

-Egy félisten vagy.-Néztem a reggelire.

-Tudom.-Mondta pajkosan. Megfogta a kezem és leültetett. Csendben elkezdtünk reggelizni.-Ma dolgozol?-Kérdezte.

-Igen.

-Oké. Akkor 1 óra után ott vagyok érted, és haza viszlek.-Mondta lovagiasan. Miután reggeliztünk, vissza mentünk és felöltöztem. Brad megfogott és elkezdett puszilgatni. Most jöttem rá, mekkora szerencsém van evvel a fiúval. A szerelem nehéz dolog, és nehéz megtalálni azt az embert, aki ebben a szar világban képes a hibáiddal is elfogadni. De úgyérzem én megtaláltam azt, aki tényleg boldoggá tud tenni. A magas tetovált rossz fiút, nekem ezt dobta a gép. És örömmel fogadtam el. Bradley egy csodálatos ember, nem pont az akinek mutatja magát, nem rossz ő mindenkivel szemben. Olyan amilyen. Brad elvitt haza egy utcával arrébb rakott ki. Az ujjaival lágyan a fülem mögé türt egy haj tincset, az állam alá nyúlt és megcsókolt. Bizsergett a testem az érintésétől. Elszakadtam tőle, és megpusziltam az orrát.
-Majd jössz értem, fél 2-re legyél ott.-Mondtam.

-Ott leszek bébi.-Nézett a szemeimbe. Mire kiszálltam az autóból. Boldogan mosolygósan sétáltam haza. A ház előtt láttam, hogy csak apa autója hiányzik.

-Megjöttem.-Kiáltottam.

-Szuper kicsim. Milyen volt a buli?-Kérdezte anyu.

-Kurva jó.-Vettem le a cipőm.
A hugom megjelent elöttem, és felrángatott a szobámba.

-Részleteket!-Ráncigált.

-Oké. Oké.-Elkezdtem mindent elmesélni a hugomnak, aki izgatottan hallgatott.

-ahh de aranyos, kise néztem volna belőle.-Hüledezett Lori.

-Hát én se. Tökéletes pasi.-Mondtam mire egyszerre bólogattunk. Sajnos ennyi jó történt ebben a napban, dolgoznom kellett ezért elkezdtem készülődni. A táskámba beraktam a munka ruhám, és egy pulcsit hajnalban hideg van már.-Mentem dolgozni.-Szóltam az otthoniaknak. Lassan komotosan sétáltam. Nem volt olyan rohadt messze, ezért simán kibírtam.

-Helló Tom.-Köszöntem a munka társamnak.

-Szia Mey, de jó kedved van. Ennyire dolgozni akartál már?-Nevetett.

-Igen. Nagyon.-Nevettem én is. Elmentem és gyors átöltöztem. Majd lepakoltuk a székeket. Áttöröltem a pultot előkészítettünk mindent. És nyitottunk. Nyitás után röktön még nem voltak sokan, ezért elboldogult egy ember is. Tommal jól elbeszélgettünk, amíg nem lettek sokan.

-Kislány Whiskyt.-Szólt nekem egy férfi.

-Azonnal.-Töltöttem neki, oda egy pohárral. Majd oda csúsztattam neki. Kiszolgátam egy nőt, majd a férfi újra megszólalt.

-Még egyet.-Nézett rám. Mire újra töltöttem majd megint újra. Valaki kiöntött valami olcsó sört ezért elkezdtem letakarítani a pultot.-Kislány.-Mondta a férfi akadozva.-Nincs kedved játszani valamit?-Fogta meg a kezem, amit egyből kirantottam a mocskos kezei közűl.

-Fúj dehogy.-Ráztam a fejem.

-Csak egy kör. Jól megfizetlek.-Fogta meg megint a csuklóm, de most erősebben.

-Vagy 20 évvel idősebb nálam, és dolgozok....ja és barátom van.-Csak úgy köptem neki a szavakat.

-Engem nem zavar.-Vont vállat, és elkezdett húzni.

-Tom!!-Szóltam neki oda. Mire egyből rám kapta a tekintetét, és átugrott a pulton. De a férfi akkor is erősködött.

-Hé engedje el.-Ért oda Tom, és elkezdte lökdösni a férfit. Aki még szorosabban tartott. Majd csak szorított, amitől majdnem összeestem, annyira fájt. Egyből felsíkitottam az égető, maró fájdalomtól. Tom behúzott egyet a férfinak. Aki elengedett, addigra a biztosnágiak is oda értek. Tom megfogott engem és átölelte a vállamt. Az őrök kirángatták a férfit.-May, jól vagy?-Kezdte nézi a csuklóm, de a sötébe semmi nem látszott.

-igen.-Bólintottam. Tom az állam alá nyúlt, és letörölte a kósza könnyeimet.

-Menj haza.

-Nem. Még egy óra zárásig, azt kibírom.-Bólintottam.

-Oké, mozsd meg az arcod.-Mondta majd vissza állt a pult mögé. Kimentem kiszellőztettem a fejem, majd vissza mentem. Nehezen de elérkeztünk a záráshoz. Felkapcsolták a világítást és Tommal tátva maradt a szánk. Egy óriási tenyérnyom ékelődött a vékony csuklómon.-Úristen Maybe.-Motyogta a fiú.-Vedd fel a pulcsidat.-Utasított.-És menj. Megoldom nélküledi is a takarítást.

-Köszönök mindent.-Öleltem meg, és indultam az öltöző felé. Brad nem láthatja meg. Kiakadna, és szét verné a férfit. Átöltöztem és remegve nyúltam a pulcsimért. Össze szedtem a cuccaimat és kisétáltam. Brad az autójának dőlve várt.

-Szia bébi.-Ölelt át, és megpuszilta az arcomat.

-Szia.-Suttogtam a mellkasába.

-Minden oké?-simogatta a hátam.

-Igen. Csak hosszú volt az este.-Bújtam még jobban hozzá.

-Akkor menjünk haza.-Engedett el, és beültünk az autójába. Némán vezetett.-Csendes vagy.-Jegyezte meg, mire vállat vontam. Pár perc múlva már otthon is voltunk. Kiszálltunk, kinyitottam az ajtót, és csendben felmentünk a szobámba. Bezártam az ajtómat, és feloltottam a kislámpám.

-Megyek lezuhanyzok.-Mondtam, Brad értette, mire gondolok ezért nem jött utánam. Gyors megvoltam, egy bugyit, trikót, és egy pulcsit vettem fel. Nem akartam, hogy észre vegye a csuklóm. Mire vissza értem, Brad már az ágyban feküdt. Befeküdtem mellé, és a mellkasára dőltem. Percekig csak így feküdtünk.

-Miért vagy pulcsiban?-Kérdezte és közben a hátamat simogatta.

-Fáztam.

-May nyár van, és rohadt meleg.-Nézett a szemeimbe, mire elkaptam a tekintetem róla. Hirtelen Brad felült.-Vedd le.-Mondta.

-Á nem, olyan kényelmes.-Ráztam a fejem.

-Dee gyerünk.-Erősködött.

-Nem.

-Oké. Majd akkor én.-Nyúlt a pulcsim aljához és lerángatta rólam. A kezem egyből a hátam mögé dugtam, Bradnek ez persze egyből feltűnt, és a kezemért nyúlt, lassan előre nyújtottam, hogy ő is lássa.-Ki tetette ezt veled?-Kérdezte idegesen.

-Nem tudom.-Motyogtam.

-A bárban?-Kérdezte mire bólintottam.-Oké, elmegyek és megkeresem.-Állt fel és a nadrágjáért nyúlt.

-Nem. Brad kérlek ne.-Húztam vissza. A szemeim könnybe lábadtak, mert rohadtúl fájt a kezem. Brad vissza ült és szorosan megölelt.

-Miért mem mondtad el?-Simogatott.

-Nem akartam, hogy ideges legyél.-Furtam az arcom a nyakhajlatába.

-May. Ne csináld ezt. Nekem te vagy a legfontotasabb, tudni akarok mindent rólad. És ezt.-Simogatta meg, nagyon óvatosan a csuklóm.-Nem fogom hagyni.-Rázta a fejét. Jól estek a szavai. Megpusziltam a nyakát, majd megcsókoltam. Lassan tényleg elálmosodtam, Brad hozzám paszírozta magát, megölelt. Így aludtunk el.

--------------------------------------------------------------

3,8 K olvasó. Köszönöm!!!!!!
Puszi. B♡