Kalandnak indult +18

28.rész

Tudtuk, hogy nehéz lesz. De nem gondoltam, hogy ennyire. A suliba már nem járok be a stressz miatt, levelezőn folytatom. Itthon vagyok, Brad szinte mindennap dolgozik, utána itthon tanul. Én meg addig itthon főzök takarítok. Ha nem a sulin kattog az agyam akkor a babán. Félek, hogy rossz anya leszek, de abba biztos vagyok, hogy Brad nagyon jó apa lesz. Mintha egy új értelmet kapott volna az életünk. Brad amióta tudja, hogy terhes vagyok azóta nem dohányzik. Néha látom rajta, hogy nehéz de nem gyújt rá. Már kerekedik a pocakom. Nem nagy, mert csak a 3. hónapban járok. Bradley olyan aranyos esténként a babához beszél, és úgy alszik sokszor, hogy a hasamat öleli.
Amikor ad egy puszit nekem azután a hasamra is ad...egyszerűen imádom.

Épp a konyhában pakolásztam amikor megláttam, hogy Brad itthon felejtette az ebédjét. Az órára néztem, még volt idő délig. Alig mozdulok ki, szóval úgy döntöttem, hogy elviszem neki. Szépen rétegesen felöltöztem, mivel már tél van. Majd beültem az autómba és elvezettem az irodaházig ahol Bradley dolgozik. Bementem és mondtam hova szeretnék menni. Felmentem a liftel és egy hosszú folyosón találtam magam. Nem emlékeztem, hogy Brad irodája a 10/A vagy a 10/D. Egy férfi láthatta, hogy össze vagyok zavarodva ezért oda jött hozzám.

-Tudok segíteni?-Kérdezte nyájasan.

-Bradley Cool irodáját keresem....

-Jöjjön.-Tette a kezét a hátamra és elvezetett a 10/A hoz. Kopogott kettőt majd benyitott.-Bradley egy hölgy keres.-Beakartam menni, de férfi nem állt arrébb.

-Ki az?-Hallottam a gyerekem apjának a hangját. Még a testem is beleremegett.

-Ki vagy?-Nézett rám a férfi.

-Barátnője.

-A barátnőd az.
Szinte amint kimondta Brad az ajtóban termett. Elmosolyodott ahogy meglátott.
A férfi végre arrébb állt és elment. Brad behúzott az irodájába.

-Szia.

-Szia bébi.-Fogta az arcom.

-Elhoztam az ebéded.-Mutattam fel.

-Ooo tényleg otthon hagytam.-Vette el tőlem és letette. Adott egy csókot a számra és a homlokomra.-Hogy vagytok?-Húzott egy székhez. Imádom amikor ezt kérdezi.

-Jól.-Mosolyogtam. Brad leült és az ölébe húzott. Átkaroltam a nyakát. A kezét a hasamra tette.

-Annyira Hiányoztál bébi.-Suttogta.

-Csak 4 órája nem láttál.-Kuncogtam.

-Az nagyon sok.-Kezdett el puszilgatni. A keze a mellemre tévedt és megmarkolta.

-Brad.-Nyögtem a szájába.-Ezt nem kellene.- A nadrágjára néztem kezdett dudorodni. Többször is lefeküdtünk már mióta babát várok. Az orvosom azt mondta nem lesz baja a babának a szextől.

-Annyira kívánom a gyönyörű barátnőmet.-Suttogta a nyakamra és ajkait végig húzta az érzékeny ponton. Kirázott a hideg. Kicsit eltóltam magamtól.

-Otthon bepótoljuk, de itt nem kellene.

-Igazad van. Majd akkor otthon kényeszetlek.-Kacsintott. A fejemet az ő fejének döntöttem és élveztem ahogy ölel.-Délután elmehetnénk vásárolni a babának.-Suttogta.

-Benne vagyok.-Még semmit nem vettünk. Ezért nem ártana.
-És majd nézhetnénk neveket is.

-Lehetne ifj. Bradley Cool.-Nevetett.

-De ha kislány?

-Fiú lesz nagyon érzem. Az én kiskatonám....tuti fiú.

-Majd kiderül. 8 nap és megtudjuk.

-Nagyon várom már.
Még egy kicsit maradtam, majd indultam haza. Bradley kikisér, adott pár csókot és már ott se voltam.

Majd délután tényleg elmentünk vásárolni. Kicsit kiis fáradtam benne. Alig bírtam már sétálni. Fájt mindenem. Vettünk egy fehér kiságyat és babahordozót. Babakocsit. Pelenkát, pelenkázót. És ennyi. A többivel megvárjuk a baba nemét. Otthon csináltunk vacsorát. Én már nagyon unom a tojásos ételeket, de a baba egyszerűen imádja. Olyan ételekre is rávesz, hogy megegyem amit alapból elkerülnék. Kikészítettem a kettő tányért és Bradley szedett mind kettőnknek vacsit.

-A szüleim felvannak pörögve annyira várják már, hogy megtudjuk a baba nemét.-Mondta Brad. Igen a szülei alig akarták felfogni, hogy nagyszülők lesznek. Annyira boldogok. A ház már tele van ultrahangos képekkel. Nagyon várják a picit. Annyira boldoggá tesz.

Leültünk a kapéra vacsora után.
-Komolyan kifáradtam.-Döltem a mellkasának.

-Pihenj bébi.-Kezdett simogatni. De valami nem hagyott. Feültem, hirtelen nagyon rosszul lettem.

-Hoznál egy kis vizet?-Néztam Bradre aki felpattant. Ahogy kimászott a hátam mögül semmi nem tartott. Ha a kezemmel nem tartom meg magam eldőltem volna. A hasam szúrni kezdett. Brad hozott vizet de nem bírtam megfogni annyira remegett a kezem. Brad kérdezgetett, hogy mim fáj, és, hogy mi a baj. Nehezen kiböktem, hogy a hasam. Össze szorítottam a szemem, nem éreztem még ilyet, nagyon rossz volt. Majd megéreztem valamit. A lábaim közé nyúltam. Alig kaptam levegőt.
-Ez vér...-Suttogtam.-Vérzek.
Az utolsó amire emlékszem, az Brad félelemmel téli arca. Értem nyúl, de én elődök. Hirtelen beszippantott a feketeség.