Kalandnak indult +18

38.rész

A terhességem alatt Bradre végig számíthattam. Voltak fájdalmas és nehéz pillanatok, de voltak gyönyörűek és feledhetetlenek is. Mint a tegnap... úgy kezdődött, hogy a hasamat simogatta és puszilgatta. A szülés már csak napokra van.

-Annyira várom már...-Suttogta és adott még egy puszit a hasamra. Amin csak elmosolyodtam.

-Én is.-Suttogtam. Brad mellém ült és beharapta a száját.

-Bébi...olyan gyönyörű melleid vannak.-Mondta mire felnevettem. De Brad nem nevetett hanem tovább nézte a melleimet. Amik a tegességem alatt a duplájára nőttek. Brad hirtelen megfogta az arcomat és megcsókolt. Annyira váratlanul ért, eltáttam a számát. Jól esett a csókja, de egy csókál nem állt meg, a nyelvét átdugta az én számba és tovább csókolt. A kezeimet felcsúsztattam a hajába, mire felmordúlt és az ágyra döntött. Levette a felsőmet és a melltartómat, majd a melleimnek esett. Az egyiket markolgatta, amíg a másikat nyaldosta. A levegő után kapkodtam, és közben hallkan nyögtem. Miután mind két mellemet felfalta, a kezét levezette a nadrágomhoz és lassan elkezde letólni. Egyből rá kaptam a tekintetem.

-Élvezni fogod.-Suttogta. Majd lehúzta a bugyimat és a lábaim közé térdelt.-Tudtam, már nedves is vagy.-Suttogta. A puncimhoz hajtotta a fejét és lassan nyalni kezdett. Egyből felnyögtem, annyira jól esett, annyira hiányzott már. Brad lassan nyaldosott. Közben a melleimet markolászta. Érzékien nyalt, tudta, hogy szeretem és mi jó nekem. Addig addig nyaldosott amíg elnem élveztem, amikor végzett elégedett feküdt mellém.-Annyira kibaszottul imádom az ízed.-Mondta vággyal téli hangon. Csak levegő után kapkodtam, majd felé fordítottam a fejem és megpusziltam az arcát. Kicsit közelebb húzott magához és átkarolt, egyből megéreztem merevedését. Elszakadtam tőle és felűltem, megfogtam a kezét, és suttogni kezdtem.

-Én jövök.-Állítottam fel, Bradley csak mosolygott. Elé terdeltem és lehúztam a nadrágját majd a boxerét. A farka a hasának volt feszűlve.

-Nagyon izgató puncid van.-Suttogta.
Ránézetem majd vissza a farkára, a kezemben vettem és lassan végig húztam. Brad egyből zihálni kezdett. Egy kicsit még húzogattam majd lassan közelebb hajóltam és bekaptam a makkját, majd jobban bekaptam és a nyelvemmel megnyaltam. Brad felnyögött és a kezeit a hajamba vezette. Lassan mozgatni kezdtem férfiasságán a fejemet. Imádtam a meleg, vastag farkát. Lassan szoptam minden pillanat kiélvezve, tudom, hogy Bradley vissza tartotta magát. Simán átvehetőek volna az irányítást de nem tette, élveze, hogy én irányítok. De nálam nem jobban.
A farka elkezdett lüktetni a számban, közel volt már a megkönnyebbítő élvezettől. Folyamatosan nyögött, míg én dolgoztam rajta.
-Bébi...elfogott menni.-Tudom miért mondta, arra célzott evvel, hogy esetleg ha nem szeretném, hogy a számba élvezzen akkor emeljem fel a fejem. Eszem ágában sem volt ilyet tenni, helyette jobban bekaptam addig amígy nem mélytorkoztam. Egyből elélvezett, én pedig minden egyes csepjét boldogan nyeltem le...

-Bébi...bébi.-Szólítgatott Brad, mire feltűnt, hogy elbambúltam.

-Hm?-Néztem rá az ágyunkon űlve.

-Min gondolkozol?-Kérdezte kedvesen, mire mosolyogva megráztam a fejem.

-Csak eszembe jutott egy szép emlék...

-Milyen emlék?-Faggatott tovább és a lábamat kezdte simogatni mire elpirultam.

-Ez egy olyan emlék amiben te szerepelsz...-Suttogtam.

-Akkor már csak jó lehet.

-Legjobb.

-Folytasd miről szól?-Adott egy puszit a lábamra.

-A tegnapról.-Feleltem, mire Brad szexin elmosolyodott.

-Imádom ezt az emléket.-Kalandozott el.-A gyönyörű szád olyan sok dologra képes.

-Szeretlek Brad.-Néztem rá, mire rám kapta a tekintetét és édesen mosolygott.

-Én is szeretlek Bébi.
A mosolyomat egy éles fájdalom törte meg, ami igaz csak pár másodpercig tartott, de nagyon fájt.-Mi a baj?-Kérdezte egyből aggódva.

-Semmi...vagyis csak hírtelen fájt a hasam.-Brad felpattant és percekig kérdezgetett, hogy hol fáj és pontosan milyen volt a fájdalom. Kb 10 perccel később megint éreztem. Megszorítottam a kezét és összezártam a szemeimet. Nagyon fájt.

-Brad...

-Kezdődik...kezdődik.-Pattant fel. Nem tudom, hogy ki izgult jobban. Egyből tudtuk, hogy ezek milyen fájások. Jön a baba. Brad felállított, megfogta az utazótáskát ami a sarokban már elvolt készítve a kórházba. Brad a hátamra tettem a kezét és lassan lesétáltunk rámadta a kabátom. A kezem nagyon remegett annyira, hogy a cipőmet se bírtam felvenni leűltem és Brad rámadta. A könnyeim lassan folyni kezdtek annyira féltem. Brad megpuszilta a fejemet és megfogta a kezemet. Kisétáltunk és beültünk az autóba jött még egy fájás, mire kapkodni kezdtem a levegőt és jobban sírni kezdtem.

-Nem sokára jobb lesz bébi...megfog születni a kisbabánk.-Mondta és a gázra lépett.
Tudtam, hogy ha most elindulunk ketten, akkor hárman fogunk haza jönni.