Kalandnak indult +18

19.rész

-May a hétvégén átjön anya barátnője.-Mondta Lori.

-Oké.-Vontam vállat, és tovább olvastam egy könyvet.

-Itt alvás buli lesz.-Cicceg. Össze csukom a könyvet, és ránézek.

-Ahhj ne már. Megint?

-Igen.
Anyu barátnője és a családja néha itt alszik, a legbénább dolog a világon. Unalmasak, csak a munkáról beszélnek, vagy a politikáról. Nekünk meg Lorival ottkell ülnünk és mosolyogva bólogatni.
Lorival lesétáltunk.

-Most komolyan jön valaki hétvégén?-Kerdeztem.

-Nem valaki, hanem Naomi.-Javít ki anyu.

-Oké. Én akkor Bradnél leszek.-Csúszott ki a számon.

-Chh azt csinálsz amit akarsz, de így nem vagy az én lányom. Mi az isten látsz abba a drogos, hülye gyerekben?-Nézett őszintén a szemeimbe. Megint azt csinálja. Kihúzza magát, mélyen a szemeimbe néz és gúnyosan beszél. Evvel próbál megfélemlíteni de már nem válik be. Amikor 10 éves voltam, ez még rohadtul használt.

-Ő legalább szeret.-Húztam ki én is magam. Csak hátat fordított nekem.

-A vacsorán itt maradsz, utána tőlem mehetsz Bradhez, és játszhatod neki a lotyót.

-Kössz.-Dünnyögtem.
A hétvégéig össze kellett szépen pakolni, nehogy egy apróság is rossz helyen legyen, és Naomi észre vegye...... Miért van az, hogy mindig a tökéletességet kell keresni? Verd már ki a fejedből. A tökéletesség az egy hülyeség. Nem létzik, soha nem is létezett. A vendég szobák készen álltak a fogadásra. Délután 5-kor ért hozzánk Naomi és a lánya Zoe. Leültünk és elkezdtek beszélgetni a felnőttek. Először megbeszélték, hogy a váza ami az asztalon van, milyen rohadt drága is volt.......
Majd anyu tálalta a vacsorát.

-Hogy vagytok lányok?-Mosolygott Zoe. Ő egy normális lány, csak nem tehet arról, hogy ekkora pöcs az anyja.

-Minden oké.-Mondja a húgom.-Veled?

-Velem is.-Bólint.

-Nagyon sokat változtak a lányok.-Jegyzi meg Naomi.-Lori sokkal nőiesen lett, May meg mint ha itt le lenne.-Mondja. Szuper.

-Mindig máshol jár.-Mondta anyu.

-Netalán egy fiún gondolkodsz?-Kérdezte mire eszembe jutott Brad, és az, hogy a héten alig láttam. Délelőtt általában aludtam, mert dolgozni voltam. Délután meg mindig volt valami dolga, csak éjjel találkoztunk. Hiányzott, hiányzott az hogy valami butaságot mondjon, hogy a közelemben legyen. Naomira néztem és bólintottam.

-Van barátod?-Csillant fel a szeme. Már nyitottam a számat, amikor anyu megszólalt.

-Csak most este hagyjuk azt a tróger fiút, semmi közöd hozzá. Vedd már észre, hogy nem szeret.-Csattant fel anyu. Rohadtul fájt.

-Nem rossz ember.-Védett be apu, amin igazán meglepődtem.

-Ch legyél persze te is mellette. Maynek nem való Bradley, mellé komoly férfi kell. Nem ő. Nem akarom megtudni, hogy vele vagy, vagy esetleg itt van.-Nézett rám szigorúan.

-Elnézés egy pillanat.-Álltam fel, Lori utánam kapott.-Csak levegőzök.-Mondtam folytott hangon.
Felhúztam a cipőmet és kisétáltam, eszem ágában sem volt vissza jönni. Sétálni kezdtem. És közben sírtam, tényleg elegem van. Anya utálja Bradet aki a másik felem, az életem. De mondhatok neki bármit, nem fog változni a véleménye. Ráadásul a saját lányát is utálja. Egy kocsmához értem, nem gondolkodtam csak bementem. Egyből megcsapott a tömény füst és szesz szaga. Leültem a pult elé, és rendeltem pár rövidet. A mobilom állandóan rezgett. De nem vettem elő, csak bambultam magam elé. Ott ültem kisírt szemekkel egy kocsmában, büdös férfiakkal. Fasza egy szombat este. Valaki leült mellém, és felém fordult.

-Végre.-Suttogta Brad. Ránéztem. Az arcomat vizslatta, majd szomorúan elmosolyodott.-Már több mint egy órája kereslek. Apukád hívott fel, hogy nálunk vagy-e. Megijedtem, hol is vagy. Keresni kezdtelek, nem gondoltam, hogy egy kocsmában vagy. Aggódtam.-Törölte le a könnyeimet.

-Nagyon fáj Brad.-Suttogtam.

-Tudom, de most már megoldjuk. Menjünk haza.-Állt fel. Mire a fejemet ráztam.-Akkor hozzánk.-Mondta, azt végképp nem akartam, hogy így lássanak a szülei. Megint megráztam a fejem.-Akkor csak innen menjünk el.-Mondta.

-Uram hagyja már a lányt. Nem lássa, hogy nem foglalkozik magával.-Mondta egy ittas férfi.-Magácska jöjjön velem. Majd mi elleszünk.-Nézte a melleimet, a hideg kirázott és a torkomban ugrott levegő. Egyből felálltam és Brad mellé léptem.-Naa kislány, nem kell félni elleszünk.-Fogta a farkát a férfi. Brad eddig bírta. Bevert egyet a férfinak. De férfi felállt.

-Jobb lesz ha abba hagyja, mielőtt még a szart is kiverem magából.-Kiabált Brad.

-Rossz emberrel kezdtél fiam.-Mondta a férfi és jelzett valakinek a fejével.

-Nem, maga kezdett rossz emberrel.-Nevetett Brad, mire mégegyszer behúzott a férfinek, de férfi nem hagyta magát. Vissza ütött. Megjelent még egy férfi, hirtelen nem tudtam, mit kellene tennem. Megakartam szólalni. De valaki húzni kezdett.

-Brad.-Sikítottam, mire befogták a számat. Bárki is volt, rohadt büdös volt a keze. Brad rám kapta a tekintetét, és olyan ideges lett, mint még soha. Lerángatta magáról a két férfit, és gyors léptekkel jött felém. Aki befogta a számat, a másik kezével megfogta a mellemet. Mire sírni kezdtem. Brad szemeibe tűz égett. Leütötte a férfit és verni kezdte. Közben órdított vele, hogy, hogy mert hozzám érni, és, hogy megöli.-Brad menjünk.-Mondtam, sírva.
Még egy utolsót behúzott a férfinak, és leszállt róla. Megfogta a kezemet, és kihúzott a kocsmából, még mindig sírtam. Kiértünk és megölelt.

-Sajnálom.-Sírtam a vállába.

-Nincs baj szerelmem. Te jól vagy?-Tólt el magától, és megfogta az arcomat és azt nézte, van-e rajtam valami sérülés.

-Én jól vagyok. De te....-A szemöldöke felszakadt, ahogy a szaja is. Az öklei véresek voltak.-Annyira sajnálom, az én hibám, hogy megsérültél.-Fogtam az arcát.

-Dehogy. A lényeg, hogy te jól vagy. Azt a barmot aki meg hozzádért. Csak lássam meg, megölöm.-Szorította ökölbe a kezét.

-Nem kellett volna ide jönnöm.-Sírtam.

-Hagyjuk inkább menjünk innen, mielőtt hívják a rendőröket.-Húzott az autó felé. Beültünk és elmentünk, sötét volt már kint. Én csendben voltam. Magamat okoltam mindenért....
10 perc múlva megálltunk a tópartnál. Kiszálltunk, Brad rám terítette a pulcsiát. Az autóban volt egy üveg víz, bevizeztem egy zsebkendőt, és elé álltam megfogtam az arcát, és letöröltem róla a vért. Majd az ökliről is. Majd mindenhova egy puszit nyomtam az arcán.

-Szeretlek.-Mondtam, mire magához húzott, a feje a mellkasomba került.

-Én is szeretlek.-Eltólt magától, és a szemeimbe nézett.-May összeköltöznél velem?-Kérdezte félénken.