Lépésről lépésre

1.rész-Bevezető

Louis

Már csak két kanyar van vissza és enyém az aranyérem. A kilométerórára pillantva látom, hogy túl gyorsan megyek. A fülemben hallom is Zayn hangját, de nem érdekel, meg akarom nyerni.

-Louis vegyél vissza a kurva életbe.- üvölt Zayn torkaszakadtából a fülembe lévő fülesben.- Nem fogod tudni tartani a kanyart!

- Menni fog.- mondom vissza és csak magam elé nézek.

 A kanyarnál sem lassítok le nagyon, inkább a külső, nagyobb ívbe húzom a motort, így kisebbet kell rajta dönteni. Az utolsó előtti kanyart sikeresen be tudom venni és mielőtt bárki beérni elém, vissza tudok menni a másik oldalra.

Már csak egy kanyar van a cél előtti egyenes előtt. Meg lesz. Érzem. Újra felveszem a túl gyors tempót és újra megszólal a drága barátom. 

-Kurvára fogd vissza magad Tomlinson.- kiáltja a fülembe.- Ha valami bajod lesz én nyírlak ki bazdmeg. 

-Nyugi már főnök.- mosolyodom el, majd beérek a kanyarba. 

Ez a kanyar sokkal ívesebb mint az előző. Baszki. Nem mentem ki eléggé és túl nagyot kell döntenem a motoron.Nem lassítottam le eléggé ehhez az évhez. 

-Menj ki a fűre Louis!- kiáltja Zayn, de nem tudok rá reagálni. Megtehetném, hogy egyenesen kimegyek a pályáról, de akkor kiesek. Nem lehet. 

Próbálom tartani a motort, de nem megy. A kanyar végén érzem, hogy dől a motor alattam.

-LOUIS!- hallom még utoljára Zayn hangját, aztán érzem a becsapódást. Annyira lélekjelenlétem még van, hogy a motort ki tudom rúgni magam alól.

Hallom, hogy Zayn üvölt és körülöttem is mennek a kiabálások, majd minden elsötétül.