Lépésről lépésre

7.rész

Harry

A hajnali incidens után már nem tudtam visszaaludni. A tény, hogy Louis ki akarta verni a farkát bennem is elindított valamit. Izgatott a tény, hogy a mellettem lévő szobában, lehet hogy az utasításom ellenére éppen elélvez. Fejemet megrázva hessegettem el ezeket a gondolatokat és inkább nekiálltam Louis edzés tervének mára. A későbbiekben szeretném ha lovagolna, de most még erősíteni kell. 

Fél kilenckor látom, hogy Niall az irodám előtt elhaladva viszi a reggelit Louisnak. Várok húsz percet, majd magamra is veszem a lila orvosi ruhámat. Szeretem ezt a színt és azt is hogy nem szokványos. Louis éppen az utolsó falat müzlit nyeli amikor belépek.

-Jó reggelt.- köszönöm, mire Niall és Louis is üdvözöl.- Mehetünk Louis?- kérdezem tőle, mire lekapja magáról a takarót. Egy szál alsó van csak rajta, amitől megint zavarba jövök. Mi a szar van velem?

Niall ráad egy melegítő alsót, de a pólónál rászólok. 

-Csak egy pulcsit adj rá, mert torna közben úgy sem lehet rajta póló.- mondom, ami igazából nem így van, bár az tény, hogy a könnyebb mozgatás kedvéért meg szoktuk kérni a pácienst hogy vegye le, de most én eldöntöttem. 

Louis felvont szemöldökkel néz rám, amit próbálok ignorálni, de nehezen megy. Az arckifejezését látva el tudom képzelni mik járnak a fejében és egyből nekem is képek villannak be. Basszameg. 

Amint az általa is irányítható székbe rakja őt Niall, egyből el is indul vele az ajtó felé.

-Na hát ezzel sem érek oda hamarabb.- morogja, tekintve hogy max tízzel mehet egy ilyen gép.

-Hát ezt nem száguldozásra találták ki.- jegyzem meg mögötte jőve. 

-Merre megyünk?- kérdi a liftben és hagyom, hogy ő irányítsa a felvonót. Érzem, hogy baromira zavarja az hogy nem tud dolgokat egyedül csinálni , így mindent hagyni fogok neki amire képes.

-Felfelé.- mondom és mellé állok, majd figyelem, ahogyan a gombokhoz közelebb megy, majd kicsit kinyújtózva éri el a  gombot. Használja a derekát. Ezek szerint nem annyira vészes a helyzet. Felérve eligazítom őt és bemegyünk a 28-as szobába, ami az övé amíg itt van. Figyelem, ahogyan végignéz a helyen és próbálja kitalálni, hogy mi mire való. 

Louis leveszi magáról a pulcsit és kíváncsiak néz rám. 

-Na mivel kezdünk?- kérdi, mire vele szembe leülök egy gyógytorna labdára. A rugalmas anyagon a lábam között megtámaszkodva fel-le mozgatom magamat, amit ő végigkövet a szemével. Amikor rájövök, hogy ez mire is hasonlít azonnal abba is hagyom.

-Szeretném látni, hogy miből mennyit bírsz. Először a széken kezdünk.- mutatom a támla nélküli székre.- Ott meg akarom nézni, hogy pontosan mennyit bírsz ülni egyszerre. Utána kipróbálunk valamit, majd átmasszírozom a lábadat. 

-Ennyi?- kérdi felvont szemölcsökkel.- Többre is képes vagyok, csak minél előbb álljak lábra.

-Pontosan ezért kell fokozatosan haladni Louis. Na gyere.- mondom és elé állva nyúlok a hóna alá és egyik kezemet átvezetem a hátára, hogy megtudjam támasztani. Ezzel a mozdulattal az egész mellkasa nekem nyomódik és a nyakamon érzem a leheletét. Basszus. 

-Miért nem Niall emelget itt?- kérdi mély hangon és mintha picit ideges is lenne.

-Mert itt én csinálok mindent.- válaszolom, mire fújtat egyet. Leültetem a székre, majd mögé sétálva végig támasztva őt állok meg.- Most el foglak engedni. Arra kérlek, hogy ne kapaszkodj semmibe a kezeidet engedd magad mellé. Ha érzed hogy túl sok szólj. - mondom mire csak bólint és teszi amit mondok.