Lépésről lépésre

20.rész

Harry

Amikor megláttam Zaynt elkapott az ideg. Egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni és még azt sem tudom, hogy milyen kapcsolatban vannak. Csak azt a szopást láttam és azóta nem is hoztam szóba. Miután kijöttem tőle Zayn ott állt az ajtó mellett és kitágult szemekkel mért végig. 

Idegesen és persze felizgulva ültem le az irodámba. Nagyon felizgatott az, hogy uralkodhattam rajta. Teljesen átadta nekem magát, mondjuk nem is volt nagyon választása. Tűkön ülve várom, hogy végre mehessek érte és vihessem tornázni. Ma egy új dolgot is kipróbálok vele.

Még fél óra van Louis tornája előtt, amikor Liam tűnik fel az irodámban.

-Szia Harry. Tudunk beszélni?- kérdi és már be is jön. 

-Szia. Persze.-mosolygok rá és intek neki hogy üljön le.

-Hogy haladsz Louissal?- kérdi érdeklődve, de közben zavarba is jövök a neve említésére.

-Szépen haladunk. Már tud ülni egyedül és mozog a bokája. Szerintem pár nap és lábra áll.- magyarázom, mire bólogat.

-Figyelj.-kezdi sóhajtva,amitől engem is elkap a rossz érzés.- Simon beszélt velem és szerinte másik orvos hasznosabb lenne Louisnak, hogy gyorsabban gyógyuljon.- mondja én pedig lefehéredtem.

Simoné az intézet. Az ő szava szent és még Liam sem tud ellene tenni. 

-Értem.- mondom halkan és próbálok nem mérhetetlenül csalódott lenni. -És akkor mit tegyek én?- kérdem mert nem igazán értem hogy mi a teendőm most. 

-Kapsz két napot, hogy lábra állítsd, ha nem sikerül elveszi tőled.- mondja halkan és érzem rajta, hogy nem ért vele egyet.- Sajnálom Harry.

-Értem. Mindent megteszek, de nem fogom erőltetni.- mondom határozottan, mire ő is bólint.

-Szurkolok.- mosolyog rám, majd elindul kifelé. 

Összeomlok. Konkrétan a sírás tör ki belőlem, mert tudom hogy két napom van vele. Nem fog felállni két napon belül én pedig nem fogom erőltetni, mert csak rosszabb lesz. Percekig csak sírok, amikor meghallom Louis jelzését. Gyorsan szedem össze magamat, mert nem tudom, hogy mi baj lehet. Roham léptekben esek be a szobájába és aggódóan nézek rá.

-Mi történt?- kérdi ő is aggódva. 

-Veled mi történt? Miért csengettél?- kérdem, mire megrázza a fejét.

-Nincs baj, csak már idő van. Gyere ide.- nyújtja felém a karját én pedig felmászok hozzá az ágyra. Szorosan bújok hozzá.- Meséld el Hazzy.- mondja halkan. 

-El fognak venni tőlem.- mondom halkan. 

-Mi?- kérdi fojtott hangon, miközben a hajamat és a hátamat simogatja. 

-Két napot kaptam, hogy lábra állítsalak, ha nem sikerül másik orvost kapsz.- magyarázom. Louis egy ideig csendben van alattam majd ideges hangon szólal meg. 

-Nem fog ez megtörténni. Elég sokat fizetek ennek a kócerájnak ahhoz, hogy megmondjam ki legyen az orvosom.És én mindig téged foglak választani. -mondja lágyan.

-Az intézmény vezetője szava szent Louis. Én nem tehetek ellene semmit.- sóhajtok és felnézek rá.

-Majd én teszek baby.- mondja és a számra tapad. Nyugtatóan csókol és sikerrel is jár. 

Louis

Harryt simogatva egyből elkap az ideg. Nem fogom hagyni, hogy elvegyenek tőle. Azért sem mert magam mellett akarom tudni, de ami fontosabb, hogy jól csinálja a dolgát. Valaki aki engem tud kezelni az semmiképp sem mondható rossznak.