Lépésről lépésre

5.rész

Harry

Liam egy hete hívott , hogy az első beteg akit teljes egészében nekem szán, magához tért. Tudom ki ő. Louis Tomlinsont mindenki ismeri. A balesetet is láttam, így csodálkozom, hogy felébredt. Borzalmas volt. 

Derek kezelte őt eddig, de ma hozzánk fog jönni. A San Marinoi Fizioterápiás központban dolgozom jelenleg. A diploma elvégzése alatt ide jártam gyakornokként és amint megszereztem a  diplomámat, munkába is állhattam. Dr.Liam Payne gyakornoka voltam, most pedig ő a főnököm. A központban 15 orvos dolgozik, így jelenleg telt ház van 15 beteggel. Minden orvosnak van egy irodája, ami egyben egy hálórész is, ugyanis a legtöbben itt töltik a napjaikat. 

Az én lakásom fél óra útra van itt, én általában hazajárok a barátnőmhöz. Alisonnal három éve élünk együtt, még az egyetemen ismerkedtünk meg. Ő még tanul, most csinálja a diplomamunkáját, mint pszichológus. 

Mindenki irodája mellett található a betegének szobája. Ezek a szobák hatalmasak. Két személyes ágyak vannak benne, amelyek orvosi ágyként kezelhetőek. Mindet lehet dönteni, emelni, ami nagyban segíti a kezdeti időszakot. Tartozik hozzá egy fürdő, amiben van pezsgőfürdős sarokkád, ami hasznos az izmok mozgatására és egy zuhany is van, ahol egy mosdató székben ülve lehet mosdatni a beteget. Ezenkívül a szobában van egy kanapé és egy fotel is, tv és több az ágyhoz gördíthető asztal is, amin az ágyban ülve lehet bármit csinálni. Tartozik hozzá egy nagyobb erkély is, ahova az elektromos ajtón át kényelmesen ki lehet menni tolókocsival is. Egyszóval baromi fejlett az egész és minden téren ki tudja elégíteni az elvárásokat. 

A központban ezenkívül van egy lovarda, ahol azokat a betegeket tudjuk lovakon edzeni, akik hajlandóak rá, illetve akiknek arra van szükségük. Én szeretem ezt a terápia formát, mert teljesen átmozgatja a testet úgy, hogy csak ülni kell. Lényegében. Egy uszoda is van az épület alaksorába, illetve egy nagyobb park ahol sétálni szoktunk. Több tornaszoba van a felső emeleten, illetve egy intenzív szoba is, de azt csak akkor használjuk ha valakinek összeomlik a szervezete. Amióta én itt vagyok nem történt ilyen.

Délután megnéztem Louis leendő szobáját, hogy minden rendben van-e benne. A takarítók és Niall mindent a helyére tettek. Könnyen tud közlekedni az itteni elektromos kocsival és az ágyneműje is újonnan lett felhúzva. 

Niallel szintén a gyakorlat alatt ismerkedtem meg. Ő a legfiatalabb betegszállító ápoló itt és ezért is örültem, hogy velem fog dolgozni. Már a gyakorlat alatt összebarátkoztunk és azóta is tartottuk a kapcsolatot az intézeten kívül is. Sokat járunk együtt bulizni, amikor mindkettőnk ráér és Alisonnal is jól kijönnek. 

Este nyolc körül csengetnek be az irodámba, amiből tudom, hogy Louist hozták meg. Jókedvűen indulok meg, de közben mégis ideges vagyok. Ő lesz az első olyan beteg, aki teljes mértékben rám van bízva. Eddig mindig Liammel dolgoztam együtt, de most teljesen én irányítok. Félek tőle, de remélem, hogy Louissal könnyű lesz, hiszen ős is fiatal mint én. Bár én két évvel fiatalabb vagyok. 

Lent Niall már tolja is be őt és pedig mosolyogva lépek hozzájuk.

-Szia Louis, Harry  vagyok, én leszek az orvosod.-mondom és végignézek rajta. Zöld pulcsit visel egy fekete nadrággal. Lábai rendezetten állnak, amit jó jelnek veszek, mert nem teljesen "élettelen" és valamennyire tudja tartani őket, még ha ő nem is érzi így. 

-Hello, a nevemet már tudod.- feleli mogorván nekem pedig lehervad a mosolyom. Na basszus. Talán mégsem lesz olyan egyszerű. 

Kikerekedett szemmel nézek Niallre, aki csak megvonja a vállát. Na veled sem vagyok előrébb. 

-Niallel felviszünk a szobádba, rendben?- kérdem újra magamra erőltetve a mosolyt. Louis csak bólint, így csendben indulunk meg a lift felé. 

-Hogy utaztál Louis?- kérdem kedvesen, mert kínos a csend.

-Egy órán át voltam kikötözve, ami más kontextusba még tetszene is, de így nem volt valami jó.- válaszolja, nekem pedig egyből pír szökik az arcomba. Igazán nyers modora van. 

-Mindjárt lefektetünk és pihenhetsz.- válaszolom mosolyogva, mire rám néz.

-Egyből ketten?- kérdi kacéran, mire Niall felröhög, így én is követem őt. Hirtelen változott meg a mogorva hangulata perverzre. 

-Csak szeretnéd haver.- paskolja meg Niall a vállát és elindul vele a szobája felé. Bent végig Louist figyelem és a reakcióit. Lassan méri végig a szobát és lassan térképez fel minden egyes bútordarabot, majd a szeme megakad az elektromos kocsin.

-Azzal tudok menni egyedül is?- csillan fel a szeme, mire el kell mosolyodnom. 

-Igen. -válaszolom.- Kézzel irányítható, így csak a beszállásban és kiszállásban kell segítséget kérned. 

-Fasza.- bólogat hevesen és mosolyogva nézi tovább a gépet. 

-Derek mondta, hogy reggel megfürdettek, így most eldöntheted, hogy szeretnél-e fürdeni, de alapból mindig este van nálunk a fürdés, ami kötelező.- magyarázom neki.

-Macerás?- kérdi a lehetőségekre utalva.

-Csak át kell ülnöd egy másik székbe.- felelem a legegyszerűbb megoldást.

-Akkor szeretnék.- válaszolja. 

-Niall fog neked ebben segíteni mindig, ő csak érted felel az ittléted alatt, pont mint én is. Ha bármit szeretnél nekünk szólj és mi tudunk segíteni. 

-Jó.- válaszolja tömören és a szőkére néz. - Nem lesz gond azzal, hogy a testemet kell nézegetned minden nap?- húzogatja fel a szemöldökét. Flörtöl vele. Összehúzott szemöldökkel nézem a jelenetet. Niall nem meleg, de ezek szerint Louis igen. Vagy csak nagyon nyitott személyiség.

-Nem vagy akkora szám Tomlinson.- vág vissza a barátom.

-Nem tudod mekkora szám vagyok. Még.- kacsint rá és ültében áthúzza a pulcsiját a fején. Karjait fekete tetoválások borítják a karjait és a mellkasán is vannak apró tetoválások. Felső teste ki van dolgozva, egy csepp felesleg sincs rajta.

Torkomat megköszörülve szólalok meg újra, mert megint zavarban vagyok.

-Akkor én megyek is. Az ágy oldalán lévő gombokkal tudsz hívni minket, a részleteket Niall elmondja. Éjjel itt leszek melletted az irodámban, hívj ha valami baj van. Jó éjszakát nektek.- mondom és már ki is slisszolok. 

Én most komolyan lecsekkoltam a páciensem? Nem vagyok normális.