Lépésről lépésre

8.rész

Louis

A napom unalmasan telt a torna után. Ebédeltem és filmeket néztem a netflixen. Max délután jön be hozzám, amit már nagyon várok. Jobb a társaság, bárki is legyen az. Harry csak egy vendéget engedélyezett eddig, amit nem nagyon értek, így kénytelen vagyok beérni Maxxel aki több mindenre hajlandó mint Zayn. 

Az uzsonnámat eszem éppen amikor Max bedugja a fejét az ajtón.

-Sziasztok.- köszönök be kedvesen és Niallhez lép, hogy kezet fogva bemutatkozzon neki.-Maximilien vagyok, Louis barátja.- mondja kedvesen, amit a szőke is viszonoz.

-Niall, Louis ápolója.- mutatkozik be ő is.

-Ja ő stíröli a farkam minden nap.- vágom rá, hogy húzzam az agyukat, de igazából Maxben akarok beindítani egy kis féltékenységet, hogy nyert ügyem legyen.

-Mi?- kérdi lefehéredve, mire Niall felröhög.

-A barátod csak szeretné ha nézegetném a farkát, csupán csak a munkámat végzem és nem hagyom maga alá csinálni meg büdösen lefeküdni.- kacsint a barátomra és az uzsonnás tálcámat fogja a kezébe. - Este nyolckor hozom a vacsorát, addig tiétek a terep.- mondja és magunkra hagy.

Max kipirulva jön oda hozzám és az ajkaimra tapad. Lágyan és gyorsan csókolom, majd elválva tőlem néz körbe.

-Nagyon szép ez a hely Louis.- kezd el körbejárni a szobában.- Minden van amire szükséged lehet.- ül vissza mellém.

-Majdnem minden baby.- húzom el a számat és felé közelítek. 

-Louis.- szól rám.- Milyen az orvosod?- kérdi én pedig felsóhajtok. Nincs kedvem beszélgetni.

-Jó fej. Fiatal, de eddig nincs rá panaszom. - mondom és újra közeledek hozzá. Most nem húzza el magát , így sikerül a szájára tapadnom. Először lágyan tapadok rá, amit ő is viszonoz. Már ennyitől elönt a vágy. Egyre hevesebben falon a száját és ő is már nyöszörög fölöttem. A számtól elszakadva kezdi el csókolgatni a nyakamat. Lágyan kényezteti, miközben néha bele-beleharap az érzékeny bőrömbe. Hajába markolok és határozottan nyomom lefelé a fejét.

-Szabad?- kérdi miközben már a felsőmet feltolva csókolgatja a hasamat. 

-Ahha.- mondom és leszarom, hogy hazudok. El akarok csak élvezni. Határozottan húzza le az alsómat, de csak annyira, hogy hozzám férjen. Farkam már mereven áll és kényeztetésért kiált. Max végig nyal a hosszomon, amitől fennakadnak a szemeim és meg is szédülök,de ezt most kizárom. Lassan ereszt be a szájába és kezdi el rajtam mozgatni a fejét.

Egyre jobban zihálok és élvezem amit tesz. Nagyon furcsa, hogy nem tudom fellendíteni a csípőmet, de mégis érzem és élvezem. Max már gyors tempóban bólogat rajtam, amitől alig kapok levegőt.

Szó szerint. Nem kapok levegőt. Érzem, hogy közel vagyok az orgazmushoz, de nem kapok levegőt. Elrántom Max fejét magamról és próbálok levegőhöz jutni de nem megy.

-Louis. - néz rám ijedten Max, de én csak a torkomhoz kapok.- Úr isten. SEGÍTSÉG- üvölt, miközben visszahúzza rám a gatyám és a fejem mellé lép.- SEGÍTSEN MÁR VALAKI.- üvölt újra és szeméből könnyen potyognak. Hallom az ajtó csapódását és látom Harry aggódó arcát. Azonnal felkap és rohan velem.

-Tartsd ki Louis. - mondja lihegve.- Kurva életbe.- morogja és szó szerint ledob egy ágyra, majd megérzem a számra helyezett műanyagot. Érzem, ahogyan a tüdőm megtelik újra levegővel.

-Jól van?- hallom Max hangját.

-Takarodj ki innen.- morogja neki idegesen Harry,majd fölém hajol és rám aggat valami drótokat. A mellettem lévő gépeket nézi, amik egyenletesen csipognak. Érzem, hogy a testem kezd elnyugodni és újra tudok levegőt venni. 

A göndör pár percig aggódóan nézi az eredményeket, én pedig őt . Gyönyörű most. Haja vizesen omlik a vállára és egy sima póló van most rajta, nem az orvosi ruhája. Most olyan átlagosnak tűnik. Homlokán ráncok jelennek meg az aggódástól, szája picit el van nyílva az aggódástól. Percekig csak nézem őt, majd a számnál lévő műanyagért nyúlok és leveszem.

-Ne vedd le.- dorgál meg.

-Már kapok levegőt.- mondom halkan, mire rám néz.

-Mi történt?- kérdezi idegesen a szemebe nézve.

-Max éppen leszopott, amikor nem kaptam levegőt.- mondom lazán és nem eresztem a szemét. Arca nyomban kipirul, de szeme nem enged az idegességből. 

-Elmondtam, hogy nem csinálhatsz ilyeneket. Nem?- kérdi ingerülten. 

-Én meg elmondtam, hogy szükségem van rá.- vágok vissza, mire hitetlenkedve rázza meg a fejét.

-Majdnem meghaltál. Megint. Megér ez ennyit?- kérdi még mindig ingerülten.

-Ezt csak azért kérdezted meg mert nem tudod mire képes a szájával.- bökök a fejemmel az ajtó felé, aminek a túloldalán gondolom Max áll. Harry arcára még nagyobb hitetlenség ül ki és még vörösebb lett. 

-Hihetetlen vagy Louis. Pontosan ezért mondtam, hogy még nem lehet, mert nem elég erős a tüdőd. - mondja már nyugodtabban és leveszi a mellkasomra tett tapaszokat. Amíg fölém van hajolva újra megszólalok.

-De most itt kapok levegőt ezzel.- mondom és az oxigénpalackra mutatok.- Szóval itt befejezhetném.

-Mi? Biztos hogy nem. A barátod nem megy a közeledbe legalább egy hétig.- mondja és közben persze zavarban van.

-Akkor fejezd be te göndör.- búgom neki, mire lefehéredik.

-É-én..mi..te.- dadogja majd nyel egyet, megrázza a fejét és összeszedi magát. - Fejezd ezt be.- mondja kemény hangon.- Nekem barátnőm van és te a páciensem vagy. -dörren rám és elhajol fölülem. - Ja és neked maximum doktor vagyok.- húzza össze a szemét.

-Elgondolkodtál rajta.- mondom a szemeibe nézve figyelmem kívül hagyva a monológját. 

-Határozottan nem tettem ilyet.- mondja, de belepirul. Beszarok. Tényleg elgondolkodott rajta.

-Persze doki. - legyintek rá és a kezemet a farkamhoz vezetem.

-Louis bassza meg ki foglak kötözni.- mondja indulatosan és elkapja a kezemet, nekem pedig kikerekedik a szemem. Tud káromkodni is? Nagyon felbaszhattam. - Idehívom Niallt.- mondja és elindul kifelé. 

-Nem maradsz itt velem éjszakára?- kérdem reménykedve.

-Nem. Hazamegyek a barátnőmhöz Louis.- mondja és kimegy. Fasza. Niall biztosan nem fogja kiverni nekem.