Lépésről lépésre

26.rész

Louis

Zayn egész délután velem volt és bevallom hiányzott ez. Hiányzott a sok bolondozás és egymás baszogatása. A mi barátságunk alapja, hogy folyamatosan csipkelődünk. 

A labdázás során Zaynnek elmondom, hogy érzem a lábamat. 

-De mit érzel ilyenkor?- kérdi érdeklődve.

-Igazából érzem, hogy mozdul az izmom. Tudod olyan, mint amikor csak összerándul a lábad. Nem tudom jobban leírni, de ezt csak ilyenkor érzem amikor terhelem. Lovaglás közben is érzetem,de nem tudtam erőltetni, nem bírtam felemelni magamat. 

-Értem. Megpróbálsz felállni kapaszkodva?- kérdi én pedig hevesen bólogatok. Zayn elém állva nyúl a hónom alá és kezd el lassan, de egyenletesen felemelni a labdáról. Érzem, hogy nem tudom a lábamon tartani magamat, viszont Zaynbe kapaszkodva állok. Nem csuklik össze a lábam, csak egyszerűen nem tudok megállni egyedül.

-Baszki Lou, hiszen állsz.- vigyorog a pakisztáni barátom. 

-Tegyél vissza.- mondom elszoruló torokkal. Amint a fenekem eléri a labdát előre dőlve tör ki belőlem a zokogás. Rázkódó vállamon érzem Zayn nyugtató kezét, de nem szól semmit és ezért most hálás vagyok. Sok feszültség távozik most belőlem. Most látom igazán, hogy volt értelme a sok szenvedésnek heteken keresztül és azt, hogy Harry mennyire csodálatos. Nélküle nem tartanék itt. Percekig csendben ülünk, amíg sikerül megnyugodnom. -Vigyél fel a tornaszobába, ott van korlát. 

Zayn teszi amit mondok, bár igazából én vezetem őt. A folyosón szembe jön velem Harry és Niall akik érdeklődve nézik, hogy hova megyünk.

-Mi történt Lou?- kérdi Harry az arcomat látva.

-Semmi rossz.- mosolygok rá és begurulok a liftbe. Mind a három fiú csatlakozik és így már négyen megyünk fel.  A szobában odagurulok a korláthoz és intek Zaynnek hogy jöjjön oda.

-Mit csináltok?- kérdi feszültek Harry.- Nem biztos hogy jó ötlet.- jegyzi meg amikor leesik neki hogy mi történik. 

-Inkább segíts doki.- mondom neki, mire a másik oldalamra siet. Szemben ülök a korláttal  a két fiú pedig kiemel a székből. A lábamon állva nyúlok a korláthoz és megkapaszkodom. Biztosnak érzem magamat.- Egyikőtök elengedhet.- mondom mire Zayn lassan elereszti a karom és csak Harry tart már. Érzem, hogy fáj a derekam, de kibírható. A karommal tudom magamat tartani. -Engedj baby.- mondom neki halkan, de megrázza a fejét.

-Még nem. Ülj vissza kérlek.- mondja ő is halkan és most érzem, hogy nem kellene vitatkoznom, de azért ideges leszek. - Baromi ügyes vagy Lou, hihetetlen amit produkálsz, de ha most hirtelen kap nagy traumát a tested, visszafordulhat a folyamat. Ez pedig egy nagyon nagy trauma lenne.

Szemébe nézve fogom fel a szavakat amiket mond el elengedve a korlátot ereszkedek vissza a székbe. Harry mosolyogva hajol hozzám és csókol meg. Most nem csak egy puszit kapok, hanem egy igazi csókot. Érzem benne a büszkeségét. Lágyan kényeztet én pedig azt akarom, hogy ez soha ne múljon el. Elválik tőlem és kipirulva néz körbe ugyanis a barátaink még itt vannak.

-Büszke vagyok rád.- simít végig az arcomon. Egy csoda ez a férfi. 

-Ügyes vagy Louis.- veregeti meg a vállam Niall.- Hogy jöttetek erre rá?- kérdi érdeklődve.

-Érzem a combomat. Mármint amikor ráültettél a labdára már akkor is éreztem, hogy mozognak az izmaim. Lovaglás közben is érzetem ezt és most is amikor Zaynnel labdáztam. Majd kipróbáltuk hogy fel tudok-e állni és hát ez lett a vége. - mondom és végig Harryt nézem, akin pici megbántottságot látok.- Ne haragudj hogy nem szóltam, csak nem akartam..- akadok meg.- Biztos akartam benne lenni, hogy ez haladás mielőtt beleélem magamat. - mondom halkan és csak remélem hogy érti mit mondok.

-Megértem.- mosolyodik el. Nem akartam szólni neki mert akkor utána már elvárta volna hogy ezek a  dolgok menjenek, én pedig belehaltam volna ha ez csak egy átmeneti dolog lett volna. Nem bírtam volna ki hogyha visszaesést tapasztalok. - Menjünk le a szobádba, vacsoráznod kell.

-Mikor jönnek?- kérdem lefelé menet.

-Vacsora után.- válaszolja halkan és érzem rajta a feszültséget. 

-Minden rendben lesz, ne aggódj.- simítom meg a combját, miközben mellettem áll a liftben.

-Remélem.- mondja mosolyogva. 

Harry

Idegesen várom Liamet és Simont Louis szobájában. Mindenki próbál megnyugtatni, de nem igazán megy nekik. Érzem a vesztemet, pedig nem akarom itt hagyni ezt a munkát. Fél nyolckor nyílik az ajtó és belépnek rajta. 

-Szép estét.- köszön Simon mosolyogva Louisra és Zaynre, minket Niallel emberszámba sem vesz. 

-Sziasztok.- köszön Liam is. Látom, hogy Louis felméri őket és megállapodik a szeme Simonon. Szúrós szemekkel méregeti őt, pedig még meg sem szólalt. 

-Gondolom mindannyian tudják, hogy miért vagyunk itt.- kezd bele Simon.- Szeretném tudni pontosan hogy halad a fejlődése Louis.- mosolyog rá kedvesen. Louis magától felül az ágyban és úgy válaszol neki.

-Tudok már állni, mint láthatja ülni is. A járáson kívül már minden megy,egyedül is. Mit akar még tudni?- kérdi flegmán, mire látom, hogy Simon arca megrándul.

-Tud állni?- kérdez arra amit eddig még nem tud. 

-Igen. Segítséggel simán álldogálok, de saját erőmből is menne, csak Harry még úgy ítéli meg, hogy ne terheljük egyből ennyire a testemet.- magyarázza és cseppnyi félelem nélkül. 

-Értem. Louis úgy gondoljuk hogy másik orvos nagyobb tempóban tudná fejleszteni Önt, ezért arra..- folytatná, de Lou közbeszól.

-Nem.- vágja rá teljesen nyugodtan.

-Tessék?- kérdez vissza a főnököm. 

-Nem akarok másik orvost. És nem tudom ki gondolja ezt így, de biztosan nem én és nem is az orvosom. Más pedig rohadtul nem tudja, hogy milyen állapotban vagyok, úgyhogy nem érdekel más véleménye. - fejezi be ellentmondást nem tűrő hangon.

-Volt egy beszélgetésem Dr.Stylessal.- kezdi Simon és most rám néz szikrázó szemekkel.- Úgy gondoltuk, hogy ez a legjobb megoldás.

-Tudom, hogy Harry nem így gondolja.- mosolyog rá Louis.- Zárjuk ezt rövidre. Vagy Harry marad az orvosom, vagy most rögtön elhagyom a helyet és elhiheti, hogy nem túl kedves kontextusban fogom emlegetni az ön nevét.- fejezi be még mindig mosolyogva.  Simon gyilkos tekintettel néz rám és én félek. Ki fog csinálni. 

-Rendben, egyelőre akkor maradjon így.- mondja és kivonul a szobából. Mindenki néma csendben van, csak Niall simít végig a hátamon. 

-Ennek még lesz folytatása.- jegyzi meg Liam.

-Ki fog rúgni.- mondom halkan, majd Louisra nézek. Keserédes tekintettel néz vissza rám.

-Sajnálom.- mondja halkan.- De az sem jobb ha másik orvost kapok.

-Nem. Mindenképp végem van.- vonom meg a vállam.- De legalább én állítalak lábra. - mosolygok rá. -Liam beszélhetünk?- kérdem és elindulok kifelé a szobából. Kérni akarok Louisnak valamit, aminek remélem örülni fog.