Lépésről lépésre

14.rész

Louis

Úgy bámul rám, mintha legalább egy istent látna. Percekig csak nézzük egymást, amikor megszólalok.

-Mondj valamit Harry.- kérem halkan. Számomra csodálatos volt ez a csók. Bár tudtam hogy az lesz. Annyira akartam már őt és ezek szerint ő is engem, hogy nem volt opció az hogy rossz lesz. 

-Élveztem.- mondja halkan és elpirul. Fel kell kuncognom ezen.- Ne nevess ki.- dorgál meg egyből.

-Nem nevetlek ki, de ez egyértelmű volt számomra.- vigyorgok rá, mire rácsap a kezemre mosolyogva.

-Több probléma is van ezzel Lou.- kezdi komolyan, mire érdeklődve nézek rá, hogy folytassa.- Nem akarlak megbántani.- kezdi engem pedig le ver a víz. Itt fog hagyni megint.- De én nem akarom elhagyni a barátnőmet. 

Amikor ezt mondja nagy kő esik le a szívemről. Nem is vártam, hogy elhagyja a nőt.

-Én sem akarom elhagyni Maxet.-vonom meg a vállam. - Nekem ez így megfelel, én titokban tudom tartani.

-De nem csak ez a baj. Nem etikus. Nem lehet kapcsolatom pácienssel Lou. Semmiféle kapcsolat. - mondja összeráncolt szemöldökkel.

-De ha titokban tartjuk akkor nem fogja senki tudni Harry. Nem kell ennyire rágörcsölni.

-Nekem ez nem fér bele. Ha kiderül komoly bajom lehet belőle.- mondja indulatosan.

-De nem fog kiderülni.- erősködök.

-Akkor kérek melléd másik orvost.- mondja én pedig lefagyok.

-Nem.- mondom és a fejemet rázom.- Nem hagyhatsz így el.- mondom kétségbe esve.

-Csak ez a megoldás van, vagy az hogy nem folytatjuk ezt tovább.- mondja nyugodt hangon kettőnkre mutatva.

-Ha lemondasz rólam nem épülök fel.- mondom határozottan. Nem túlzok. Ha nem ő segít akkor nem fogok felépülni, mert nem akarok. 

-Ne zsarolj engem így Louis.- keményedik meg az ő hangja is. Tudom, hogy ez rosszul esik neki az anyukája miatt, de most kegyetlenül azt akarom, hogy mellettem maradjon.

-Nem zsarollak, hanem könyörgök, hogy ne hagyj magamra te is.- mondom halkan és lehajtom a fejemet. Harry lassan nyúl az állam alá és felemeli a  fejemet.

-Beszélj róla.- kéri halkan és már nyoma sincs az előzőleg felfedezett haragnak. 

-A szüleim elhagytak amikor kiderült, hogy meleg vagyok.- mondom halkan.- Kitagadtak és azt mondták, hogy nem vagyok méltó arra, hogy a gyerekük legyek. Tizenöt éves voltam.- fejezem be halkan.

-Lou.- simít végig az arcomon.- Ők nem méltóak hozzád.- mondja apró mosollyal az arcán, ami nagyon jól esik nekem. Eddig csak Zayn tudott erről, de ő most teljesen megnyugtat. Nem ítélkezik, nem kezdi el szidni őket, csak rám koncentrál. Lassan hajolok felé és puszit nyomok az arcára. Direkt nem csókolom meg.

-Nem érek hozzád akkor, csak ne mondj le rólam. Kérlek.- mondom megtörten, mire neki is kikerekedik a szeme. Ő sem akarja ezt igazán. Mindketten csak egy apró darabot kaptunk csak a másikból, ami nem elég, de nem tehetünk mást. Tiszteletben tartom őt és azt, hogy ragaszkodik ehhez. 

-Köszönöm Lou.- mosolyodik el.

-Nem lesz könnyű doki.- kacsintok rá. 

Mivel tegnap megcsúsztam, ezért ma hoztam még egy részt. :* 

Ui.: A két fiú nem adja könnyen magát a történetben, de esküszöm megéri várni! ❤️