Lépésről lépésre

10.rész

Louis

Egész éjjel a másik szobában voltam Niallel, aki persze nem engedte, hogy kiverjem. És ő sem akart segíteni benne, pedig biztosan kaptam volna levegőt a palackból. Már nagyon vártam a reggelt, mert beszélni akartam a göndörrel. Kicsit rosszul éreztem magamat, amiatt ahogyan beszéltem vele. 

Kilenckor már tűkön ülve várom, hogy bejöjjön, de még sehol senki. Vártam öt percet, de még mindig semmi. Gondoltam jelzek neki, ezért megnyomtam a gombját. Egy perc múlva már ott is állt az ajtómban kérdő tekintettel.

-Mi a gond?- kérdi, de nem jön beljebb.

-Nem megyünk?- kérdezem, mire értetlenül néz rám.

-Hova?- kérdi értetlenül.

-Tornázni?- kérdezek vissza.

-Ma nem erőltetheted magadat. - mondja és sarkon fordul.

-Harry!- szólok utána, de nem fordul vissza. Felbaszott, de nagyon. Gondolkodás nélkül nyomom meg Niall gombját, aki két perc múlva ott is van.

-Tegyél bele a székbe.- morgom, mire csak mozdul és teszi amit kérek.

-Hova mész?- kérdi.

-A dolgomra.- motyogom és megindulok a folyosóra. Niall mögöttem elhaladva megy le a lépcsőn, én pedig körbe fordulok, hogy merre menjek. Mit is mondott, hol az irodája? Balra nézem meg, de ott egy szintén betegszoba van. A szobám jobbján lévő ajtóhoz megyek és szó nélkül nyomom le a kilincset és gurulok be az ajtón. 

-Mit csinálsz itt?- kérdi felpattanva az asztaltól.

-Tornázni akarok.- morgom idegesen, mire látom, hogy ő is felkapja a vizet. 

-Azt mondtam, hogy ma nem fogsz mozogni. - morogja ő is. Idegesen fordulok meg és megindulok kifelé.

-Bazdmeg Harry.- morgom és megindulok a lift felé. Majd én kurvára eldöntöm, hogy mit fogok csinálni. A felső emeletre érve benyitok a 28-as szobába és egyből az ágyhoz megyek.

-LOUIS!-hallom a doki hangját a folyosóról, de addigra már mozdulok. Kezeimmel kapok az ágy széléhez és elkezdem húzni magamat. Érzem, hogy a testem kimozdul a kocsiból, de megtartani nem tudom.- A kurva életbe.- mondja és megérzem a derekam körül a kezeit. Felrak az ágyra én pedig egyből csapkodni kezdem őt.

-Hagyjál békén.- kiáltom, de ő lefogja a kezeimet. Erősen szorítja le az ágyhoz, így csak a fejemet tudom mozgatni vergődés közben. - Kurvára hagyjál már békén doki.- köpöm a szavakat.- Majd én eldöntöm, hogy mikor tornázok.

-Fejezd már be.- válaszolja ő is, de nem hagyom abba. Vergődök még alatta, ő pedig fölöttem támaszkodva a csuklóimra tűri. Pár perc után már csak zihálva fekszem alatta és őt nézem. Szemeimet az arcára vezetem és megnézem minden centijét. Borostája még csak éppen, hogy látszik, de máris sokkal férfiasabb tőle. Tekintetemet a szemei és a szája között jártatom.

-Engedj el.- mondom halkan, mire fürkészően néz.

-Lenyugodtál?- kérdi ő is halkan, mire én csak bólintok. Elengedi a kezeimet és lehuppan a kocsimba, majd az arcát a kezei közé temeti. Percekig nem szól hozzám. 

-Megmondom a főnökömnek, hogy keressen valaki mást melléd.- mondja halkan rám nézve. 

-Mi?- kerekedik ki a szemem.- Nem. Nem akarok mást.- válaszolom határozottan.

-Nem hallgatsz rám Louis. Alig vagy itt három napja és már kétszer majdnem meghaltál.- tárja szét a kezeit. Igaza van. Nem hallgatok rá, de csak azért mert szeretem nézni ahogyan szenved. 

-Ne csináld Harry.- mondom neki még egyszer.

-Nem nagyon hagysz más lehetőséget.- motyogja.

-Én..- kezdem, de megakadok és sóhajtok egyet.- Viselkedni fogok. Ígérem.-fejezem be teljesen komolyan. Nem mehet el mellőlem. 

Pillanatokig fürkészi az arcomat, gondolom jelet keresve arra, hogy kamuzok, de nem talál. Mert nem kamuzok. 

-Csak úgy fog működni Lou, ha szót fogadsz nekem.- mondja ő is halkan és végig a szemebe nézve.

Eddig csak Zaynnek engedtem meg, hogy ezen a beceneven szólítson, mert zavar. De az ő szájából valahogy nem zavar. 

-Így lesz.- bólintok. 

Egy kis esti meglepi. :*