Lépésről lépésre

31.rész

Louis

Harry betartotta az ígéretét és tényleg elmentünk lovagolni. És szó szerint mentünk. Én is a lábamon bicegve mentem, de mentem. Kaptam Harrytől egy járókeretet amin meg tudok támaszkodni és könnyebb vele a járás. Baromi boldog vagyok ettől a ténytől, hogy már a saját lábamon állok. 

Már három napja azon dolgozunk, hogy minél több időt tudjak járni támasz nélkül. Liam is foglalkozott velem egy-egy órát és megmutatta, hogy mit és hogyan csináljunk. Ennek következtében holnapután már haza is mehetek. Ezzel kapcsolatban kettős érzés fog el. Tudom, hogy sokkal jobb lesz nem egy szobában ülni egész nap, hanem oda mehetek ahova akarok. Másfelől viszont félek. Félek attól, hogy mi lesz Harryvel és ezzel az egész "kapcsolat" dologgal. Én nagyon szeretném, ha ezt rendesen folytatnánk, de nem vagyok benne biztos, hogy ő képes ezt felvállalni. 

A másik amitől még jobban félek, az a média. Nem akarok beszélni a bukásomról és azt sem akarom, hogy ezen rugózzon mindenki. Már elfogadtam azt, hogy nem fogom tudni ott folytatni ahol abbahagytam és talán nem is akarom. Azt hogy ezt a balesetet túléltem is a csodával egyenlő és most már nem akarok kockáztatni. 

-Hello haver.- jön be vigyorogva Zayn és ezzel ki is szakít a gondolataimból.

-Hali. Mi ez a nagy vigyor?- kérdezem, mire egyből mesélni kezd.

-Niall újra megcsókolt. És ő csókolt meg engem haver. Teljesen oda vagyok érte és most már ő is egyre többször közeledik felém.- kuncog fel.

-Rád sem ismerek, mint egy kislány.- röhögök fel.

-Kapd be.- vágja rá duzzogva. 

-Jó na. Örülök nektek, tényleg.- csapok a vállára.- Gondolkodtam a hazamenetelen.

-Igen?-fordul felém érdeklődve.

-Igen. Nem akarok már a médiában szerepelni. Nem akarok nyilatkozni, interjút adni semmit. Nem akarok erről beszélni és versenyezni sem akarok visszamenni. - mondom ő pedig kikerekedett szemmel bólogat. 

-Értem. Hú, őszintén nem erre számítottam haver.- vallja be és számítottam rá, hogy ezt fogja mondani. - Végül is megoldható. Nem kötelező semmi, mert nem köt szerződés. Miért döntöttél így?- kérdi azért a végén.

-Nem akarok már kockáztatni. Az életemet sem és azt sem hogy mások elveszítsenek.- mondom, mire elmosolyodik.

-Szereted igaz?- kérdi lágyan.

-Nagyon. És félek, hogy ő nem így érez.- vallom be bizonytalanul.

-Szerintem kötődik hozzád, sőt nem szerintem ez biztos. Beszélj vele róla. - csap a vállamra.- Az instára felraksz azért egy posztot?- kérdi és odanyújtja nekem a telefonomat.

-Fel sem néztem rá azóta.- vallom be, ő pedig bólint.

-Sokan szurkolnak neked, megérdemelnek egy posztot.- magyarázza. A telefonomra újra letöltöm az instagramot és bejelentkezek a profilomba. Máris jönnek az értesítések. Üzenetek, kommentek, likeok, taggelések. Pár pillanatig csak nézem a készüléket és úgy döntök most nem foglalkozok semmivel. Megnyitom a kamerát és lövök egy képet, majd posztolom is egy szokásos szöveggel tőlem.

"Na ki sétál napokon belül haza? :D "

Ennyit írok hozz, mert ez mindent elmond. Ha már itt vagyok végigpörgetem a profilomat. Zayn kezelte a felületet és nem kell csalódnom. Csak a legfontosabb információkat osztotta meg és azt sem tolakodó módon. 

-Büszke vagyok rád.-von a karjába Zayn.- Még akkor is ha most kereshetek mást akit menedzseljek. -forgatja meg a szemét, de közben felröhög.

-Bocs haver- húzom el én is röhögve a számat. 

-Küldök takarítókat a lakásodba, meg feltöltöm a  hűtődet holnap. Most viszont megyek egy kicsit Niallhez.- mondja és már távozik is. Fejemet csóválva nézek utána és megnyomom Harry gombját az ágyon.

A göndör rémült arccal jön be, de amikor meglátja hogy vigyorgok kifúj egy nagy levegőt. 

-Rendesen megijedtem Lou.- mondja és már le is ül mellém és ad egy csókot. Elmosolyodom azon, hogy mennyire természetesen teszi ezt már.

-Beszélnünk kell.- mondom komoly hangon és ő is hasonlóan néz vissza rám.- Két nap múlva kiengednek innen és haza megyek. Tudnom kell, hogy mi lesz utána Hazzy.- mondom mire bólint, de én inkább folytatom. - Szeretlek Harry. Tudom, hogy nem ezt beszéltük meg és nem is várom, hogy viszonozd viszont tudnod kell. Nem tehetek ellene és nem is akarok, mert boldogsággal tölt el, hogy egy ilyen embert szerethetek mint te baby.- mosolyodok el, neki pedig könnyek gyűlnek a szemébe. 

-Istenem Lou.- mondja könnyezve.- Én is szeretlek. Annyira féltem, hogy te nem így érzel. Már régóta érzem ezt, csak nem volt bátorságom elmondanom. Szeretlek.- mondja és az ölembe ülve megcsókol. Érzelemmel teli csók ez. Mind a ketten beleadjuk az összes szeretetünket, ami a másik iránt bennünk van. 

-Akkor hazajössz majd velem?- kérdem tőle kacsintva, mire ő is elkuncogja magát.

-Ha akarnál sem tudnál távol tartani magadtól, mert őrülten beléd estem Louis Tomlinson.- mondja és újra a számra tapad. 

Boldog vagyok. Kimondhatatlan boldogság jár ár attól, hogy ő az életem része innentől kezdve. Soha nem éreztem még ilyen szerelmet senki irányt és tudom, hogy már nem is fogok. 

-Te vagy életem szerelme Harry Styles.- suttogom az ajkaira és magamra húzva dőlök el vele az ágyon. 

VÉGE

Hát ide is elértünk. Sok minden lehetett volna még ebben a történetben, de úgy gondoltam, hogy nem viszek már bele új szálakat. Én imádtam. Ez volt az első olyan történet amit nem két "rossz fiúról" írtam és szerettem. Remélem ti is szerettétek. 

Jönni fogok egy hozzám közelebb álló történettel, de azt csak akkor kezdem el kitenni nektek, ha teljesen készen van. Addig is puszillak Titeket, és köszönöm, hogy velem voltatok/vagytok. ❤❤