Kéretlen kerítők - teljes

26. Szerepjáték

Fabian

Reggel korábban bementem dolgozni, elsősorban azért, hogy lehetőleg ne találkozzak senkivel. Tudtam, hogy úgysem fogom megúszni, mert valamikor muszáj lesz lemennem a hatodikra ellenőrizni, hogyan haladnak a munkával, de amíg csak lehetett, halogatni akartam. Bekapcsoltam a gépem, és megnéztem az üzeneteimet. Kár volt. Valaki körüzenetben szétküldte a felvételt a táncomról. Elborzadva néztem végig, ahogy félmeztelenül riszálom a csípőm, miközben az ingem a fejem fölött pörgetem.

Te jó Isten!

Rá sem ismertem magamra. Írtam egy válaszüzenetet mindenkinek, hogy aki tovább meri küldeni, kirúgom. Próbáltam vicces hangnemet megütni, de azért bíztam benne, hogy komolyan veszik. Még csak az hiányozna, hogy eljusson apámhoz, mert akkor hallgathatnám, mekkora link alak vagyok.

Kimentem, hogy készítsek magamnak egy kávét, és még mindig Alishán töprengtem. Időt szerettem volna nyerni, viszont magyarázkodni sem akartam, hiszen gyakorlatilag nem tartoztam neki semmivel, ezért egy köztes megoldást választottam.

A kávéval a kezemben futottam át az előzetes terveinket, majd nyomban neki is láttam a folytatásnak. Brenda és Alisha egyszerre léptek be. Nem tagadom, rögtön elgyengültem, amint megláttam őt, ahogy a szűk farmerében és a halvány rózsaszín felsőjében, valamint az elmaradhatatlan magas sarkújában a székéhez tipeg. Kedvesen köszönt, ami jót jelentett.

– Jó reggelt! Látom, már kiszolgáltad magad – nézett Brenda az asztalon pihenő csészémre.

– Igen, köszi. Egy óra múlva jövet a következő adag.

– Oké. Addigra összeszedem az aláírandókat is – felelte. – A tiédet hozhatom, Alisha?

– Hm, hagyd csak, jó lesz nekem is egy óra múlva – mosolygott a szépség.

Milyen édes! Velem akar kávézni.

Brenda magunkra hagyott, én pedig hálás voltam, amiért nem hozta fel a szombat estét. Nem úgy, mint Alisha.

– Minden rendben? Kipihented magad? – kérdezte, miközben bekapcsolta a laptopját.

– Fogjuk rá – feleltem röviden.

– Rég voltam már ilyen jó buliban – csacsogta. – Majd megköszönöm Maxnek, amiért ilyen jól leszervezte.

Eljött a pillanat, amikor beszélhettem neki Lisáról.

– A kellemetlen meglepetésemtől eltekintve, valóban jó volt – bólintottam, és úgy tettem, mint aki közben veszettül dolgozik.

Alisha felkapta a fejét.

– Miféle kellemetlen meglepetés?

Komolyan néztem rá, remélve, hogy komolyan is veszi a szavaimat.

– Az exbarátnőm felbukkanása. Az némileg elvette a kedvem, mert egyáltalán nem örültem neki. Váratlanul állított be, annak ellenére, hogy már szakítottunk.

Alisha néhány pillanatig az arcom fürkészte.

– Nekem úgy tűnt, te is jól érezted magad – nézett újra a monitorra, és egyből kiszúrtam, hogy próbálja elrejteni a mosolyát.

– Ugye nem a videót nézed?

– Milyen szexi mozgása van Rudynak – kuncogott.

És nekem?

– A kelleténél kicsivel több alkohol csúszott le – magyarázkodtam. Alisha erre nem felelt, így gyorsan témát is váltottam. – Brooklyn küldött egy mailt. A szálloda projektet elveszítettük.