Kéretlen kerítők - teljes

17. Féltékenység

Alisha

Amikor Max elmondta mi történt, dőltünk a nevetéstől, majd villámgyorsan azon kezdtünk el tanakodni, mivel nyithatnánk ki a bilincset. Végül Bruno elővarázsolt egy csípőfogót.

– Nem hiszem, hogy túl erős lenne, talán ezzel le tudjuk szedni – dugta a zsebébe.

Egyértelmű volt, hogy mindannyian lemegyünk, és már a liftben is alig tudtunk visszafogni magunkat.

– Ne röhögjetek! – szólt ránk Max szinte fuldokolva. – Fabian sík ideg.

– El tudom képzelni a vörös fejét – kuncogtam.

– Ha esetleg nem sikerülne, nekem van otthon kulcsom hozzá – mondta Brenda, mire mindannyian ránéztünk. – Most mi van? Ez már alap felszerelésnek számít – vonta meg a vállát.

Amikor leértünk, Fabian épp akkor gurult be a sötétkék csodájával. Leparkolt, én pedig gyorsan Rudyhoz siettem. Szegény olyan kétségbeesett arcot vágott, hogy majdnem megsajnáltam.

– Mi a fenét műveltél már megint? – súgtam neki.

– Nem szándékosan csináltam – motyogta, és arrébb álltam, hogy ki tudjon szállni.

Hallottam, ahogy a kocsi hátuljánál Fabian dühöng. Maxnek magyarázott valamit.

– Te mekkora szerencsétlenség vagy – nevetett Bruno. – Na, hadd nézzelek!

Arrébb léptem, hogy helyet adjak neki, és Penny is azonnal odafurakodott.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva Rudytól.

Mosolyogva fordultam meg, és akkor Fabien villámló tekintetével találtam szembe magam. Eléggé be volt gőzölve, de mérgesen is ugyanolyan jóképűnek találtam.

– Ugye tudod, hogy nem így kell magad mellett tartani az embereidet? – vonta újra magára Fabian figyelmét Max.

– Menj már a francba te is! – dörrent rá Fabian.

– Jól van – emelte maga elé a kezét Max. – Inkább segítek nekik, mielőtt leharapnád a fejem. – Azzal ott is hagyta a barátját.

Fabian csípőre tett kézzel meredt rám.

– Remélem, most boldog vagy.

– Már mitől lennék boldog? Rendes volt tőled, hogy érte mentél, de ezt a bilincset nem értem. Hogy került hozzá?

Nem akartam tovább idegesíteni, pedig biztos voltam benne, kiabált Rudyval. Viszont a tegnapi vitánk után kifejezetten jólesett, amiért saját magától ajánlotta fel, hogy elfuvarozza ide. Fabian mégsem lehet olyan rossz ember.

– Ezt inkább majd tőle kérdezd meg – sziszegte, és egészen közel hajolt hozzám. – Ugye tudod, hogy a barátod nem teljesen komplett?

Elnevettem magam.

– Szerintem ezt már te is tudtad, és valld be, legbelül téged is szórakoztat ez az egész. – Kicsit arrébb toltam, mert túl közel került hozzám.

Fabian szemében valami fura fény csillant, és újra a fülemhez hajolt.

– Most valahogy le kellene vezetnem a feszültséget.

Megdermedtem. Nyeltem egy nagyot, és a szájára néztem.

Istenem! Vezesd le rajtam!

– Az elsőn van konditerem – nyögtem.

Fabian arcán megjelent egy félmosoly.

– Nem pont arra gondoltam, de nem is arra, amire te – felelte, és faképnél hagyott.