Kéretlen kerítők - teljes

29. Férfias problémák

Alisha

Egész nap rettenetesen szenvedtem Fabian miatt. Most pedig, hogy itt ültem mellette, és éreztem az illatát, egészen elgyengültem. Nem sok kellett hozzá, hogy feladjam minden eddigi ellenállásom, és a karjaiba vessem magam. Brunónak elpanaszoltam a bajaimat, és azt mondta, nem vagyok normális. Szerinte engedni kellene a vágyaimnak, és őszintén beszélni a kékszeművel arról, hogy mit is várok el tőle. Azonban, én úgy éreztem, ezt nem nekem kellene megtennem, hanem neki. De mivel egyikünk sem szánta rá magát ilyesmire, ezért mindketten úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna.

– Bocs, ezt fel kell vennem. Ők azok – nyúlt Fabian a telefonja után, és felállt.

Fellélegeztem, hogy már nem érzem az illatát és a közelségét, ami lassan romba döntött. Nem is figyeltem rá, mit beszél, annyira ki voltam készülve. A munka is lefárasztott, de a lelki vívódás még inkább.

– Oké, ne ess pánikba! – szólalt meg váratlanul Fabian.

Felé kaptam a fejem.

– Mi a baj?

– Fél hatra idejönnek az olasz befektetővel, mert személyesen látni akarja az egész prezentációt – közölte Fabian nyugodt hangon.

– De... de nem is készültünk ilyesmivel – dadogtam, és én is felálltam, annyira ideges lettem.

– Meg tudjuk csinálni. Minden adott hozzá – tette a karomra a kezét, hogy megnyugtasson.

– És még Brenda sincs itt – nyögtem, ahogy pörögtek a fejemben a gondolatok, hogy pontosan mi szükséges egy színvonalas prezentációhoz.

– Ketten meg tudjuk oldani, ha segítesz – mosolygott Fabian.

Hogy tud ilyen nyugodt lenni? Másfél óránk maradt arra, hogy összerakjunk egy komplett anyagot, és azt még elő is kell adni.

– Persze, segítek, de akkor szólok a fiúknak, hogy túlórázok – indultam el gépiesen kifelé.

– Nyugodtan haza is küldhetsz mindenkit, hogy ne zavarjanak. Most nagyon kell koncentrálnunk – kiabált utánam.

Amúgy is lejárt volna a munkaidő, de azért Rudynak szóltam, hogy bent maradok Fabiannel túlórázni, és nagyjából hétig ne is várjanak haza. Bruno a liftnél beszélgetett Max-szel, így őt nem akartam zavarni. Az első gondolatom az volt, megkérem Rudyt, hogy maradjon, de aztán rájöttem, tényleg csak hátráltatna.

Visszasiettem Fabianhez, aki már újra belemerült a munkába. Nem értettem, hogyan képes erre. Valószínűleg alig aludt az éjszaka, és egyáltalán nem idegeskedett, pedig rohadt sok pénztől esik el, ha ez most nem sikerül. Igyekeztem lenyugtatni magamat, hiszen tényleg sikerülhet, ha nem kapkodok.

– Mit segítsek? – kérdeztem.

– A látványtervekkel kezdünk, aztán szintenként végigmegyünk az egészen. Rakd sorba, kérlek, én pedig megírom hozzájuk a szöveget – mondta fel sem nézve a gépből.

Haladéktalanul nekiláttam. Korábban is csináltam már ilyet, úgyhogy nem jelentett problémát, csak gyorsnak kellett lennem.

– Helló, hoztam nektek egy kis frissítőt, hogy jobban menjen a munka – lépett be hozzánk Rudy.

– Te még itt vagy? – kérdeztem meglepetten.

– Már megyek is, csak gondoltam, ez jólesne. Én magam kevertem – tett le elém egy zöld italt, majd Fabiannek is vitt. – Kicsit olyan, mint az energiaital, de nem ártalmas az egészségre – magyarázta.