Kéretlen kerítők - teljes

8. Az első munkanap

Fabian

A bárba visszaérve, azonnal a srácot kerestem a tekintetemmel, aki állítólag a titokzatos nő „barátja". Még mindig ugyanannál az asztalnál ült, három másik fiatal társaságában. Miután a srác felállt, és kézen fogva vezetett egy másik fiút a tánctérre, elmosolyodtam, majd visszamentem Maxhez, aki már szintén nem egyedül üldögélt.

– Azt hittem, leléptél – nézett fel rám a barátom.

– Úgy is lesz, csak elköszönni jöttem vissza – mondtam, mert itt már semmi szükség nem volt rám.

– Akkor holnap, nálad – rázott le Max, és rögtön a partnere felé fordult.

Szép kis barát! – morgolódtam egy cseppet sem mérgesen, mert az eszem már egészen máshol járt. Beültem egy taxiba, és hazavitettem magam. Az ágyban fekve úgy vigyorogtam, mint a vadalma, ahogy visszagondoltam az éjszakai eseményekre. Jól tudtam, hogy az a nő ugyanúgy vágyik rám, mert a testbeszéde mindent elárult. Úgy csókolt, hogy tényleg képes lettem volna ott, a taxiban magamévá tenni. Csak azt nem értettem, mire fel ez a nagy ellenállása.

Egyértelmű, hogy az a fiú nem a barátja, mert a srác épp olyan meleg, mint Max. Miattam csókolta meg, hogy ne menjek oda hozzájuk. Talán szégyelli, ami kettőnk között történt? Nagyon meglehet. Mondjuk, azért nem kellett volna ennyire látványosan menekülnie előlem. Túlságosan nem csüggedtem, mert tudtam, hogy találkozni fogok még vele, mert kiderítem, hol dolgozik.

Másnap megint csak a papírok felett görnyedtem. Maxim ebéd után jelent meg, és ahogy ígérte, átnézte helyettem a szerződéseket.

– Azt hittem, mesélni fogsz a tegnap éjszakádról – jegyeztem meg.

Az étkezőasztalnál ültünk, mert még itthon nem rendeztem be irodát magamnak, habár bőven akadt alkalmas helyiség hozzá, csupán időm nem maradt ilyesmivel foglalkozni.

– Mert nem igazán van mit mesélni róla – felelte egykedvűen.

– Nocsak! Nem jött össze? – Letettem a kezemből a papírokat.

– Összejöhetett volna, de semmi kedvem nem volt egy hármashoz – dünnyögött az orra alatt.

– Khm, értem – álltam fel, és kimentem a konyhába kávét készíteni.

Nem akartam tovább faggatni, mert Maximnak láthatóan nem volt túl jó kedve. Jól ismertem már, egy-két nap, és túlteszi magát a kudarcon.

Miután megkávéztunk, újra nekiláttam a személyi akták átnézésének. Azt már tudtam, hogy a titkárnőn kívül szükségem lesz Maxre a szerződéskötésekhez, valamint egy jó informatikusra, aki átalakítja a komplett honlapunkat, és feltöltögeti az éppen futó projekteket. Ezenkívül akartam magam mellé egy tervezőasszisztenst, aki a jobbkezem lesz majd, valamint nem árt egy belsőépítész sem a csapatomba.

– Minden oké velük – dobta le Maxim az asztalra a paksamétát.

– Kösz. Én is kész vagyok. – Összeszedtem a dokumentumokat, és mindet elraktam a táskámba, hogy holnap magammal vigyem őket.

– Egyébként, az estére visszatérve – szólalt meg újra Maxim –, nem volt olyan rossz. Valójában jól éreztem magam, csak a végén hideg zuhanyként ért, hogy kapcsolatban él, és csakis hármasról lehet szó.

Örültem, hogy beszél róla. Nem egyszerű a párválasztás neki, és jól tudtam, hogy nem alkalmi partnerekre vágyik. Egy viszonylag hosszú kapcsolatot hagyott maga után, és talán ezért is szegődött mellém.