Kéretlen kerítők - teljes

7. Váratlan találkozás

Alisha

A szombatra tervezett Nudi nap elmaradt, mert Penny anyukája kimosta a macskát a mosógépben, de az állat szerencsésen túlélte, amit igazából nem is értettünk. Később megtudtuk, nem szándékosan csinálta, csak nem vette észre, hogy a cica bemászott, így éppen csak párat fordult vele gép, és azonnal leállította. Természetesen ittunk a nagy ijedtségre, és utána Brunóval már készülhettünk is a buliba, Brenda pedig elment az egyik barátnőjéhez.

Már akkor túlcsordult a jókedvem, mikor Bruno nevetve ráncigált az egyik szabad asztalhoz. Ami az ivászatot illette, elég gyorsan bemelegítettünk, mert rögtön belém tukmált két fogalmam sincs, hogy mit, de irtó erős volt. Aztán táncolni hívott, és közben fél szemmel lestük, mikor ülhetünk le valahová.

– Na, végre! Már kezdett fájni a lábam – dobtam le magam a székre, szemben a tánctérrel.

– Mondtam, hogy ne magas sarkúban gyere – intett Bruno az egyik felszolgálónak.

Halk, jóleső nyögésekkel szorongattam meg a fájós bokámat.

– Így is olyan alacsony vagyok, muszáj valamivel kompenzálnom.

– Neked semmit sem kell kompenzálnod, édes. Tíz centi ide vagy oda, egy bombanő vagy – hízelgett.

– Ez a te szádból kurvára hitelesnek hangzik – kacagtam, majd rögtön az arcomra fagyott a mosoly.

Az ismeretlen pasi a parkolóból ott állt velem szemben, és engem nézett. Hogy került ide? Nem tudom, mennyi időre vesztem el a tekintetében, csak azt, hogy a szívem majd kiugrott a helyéből. Iszonyatosan jól nézett ki, ahogy a fehér póló ráfeszült az izmos felsőtestére. A táncoló emberek néha közénk ugrabugráltak, így a következő, amit láttam, az volt, hogy elindul felém. Pánikba estem.

– Csókolj meg! – szóltam rá Brunóra.

– Mi van? – nevetett, mert az hitte, csak viccelek.

– Mondom, csókolj meg! – ismételtem, de akkor már megragadtam a pólóját, és magamhoz rántottam.

Úgy tapadtam a szájára, mintha lélegeztetni akarnám. Az a bolond pedig megragadta a derekam, és rendesen lesmárolt, ami annyira meglepett, hogy ijedtemben megharaptam a nyelvét.

– Mi a faszt csinálsz? – háborogtam, de a választ meg sem várva, a pasit kerestem a tekintetemmel.

Először nem láttam, de aztán újra kiszúrtam, ahogy nekem háttal, a pultnál áll, majd négy poharat a magasba emelve elindul az egyik távoli asztal felé.

– Te kérted, hogy csókoljalak meg – lökött oldalba Bruno, mire kénytelen voltam visszafordulni hozzá.

– Oké, de nem nyelves csókot kértem.

– Gondoltam, ha már ennyire akarod, kipróbálom, milyen – vonta meg a vállát.

– És milyen? – ráncoltam a homlokom.

– Őszintén? – vigyorgott tele szájjal.

– Tudod, hogy nem bántódok meg.

Közelebb húzta hozzám a széket.

– Megmondom, ha elárulod melyik az a pasi.

Bruno mindig is átlátott rajtam, bár nem igazán jelenthetett kihívást megfejteni a szokatlan kérésem okát.

– Pont veled szemben, ott a lávalámpa melletti asztalnál – súgtam. – Ő volt ott a garázsban...

– Azzal a fickóval dugtál? – kérdezte jó hangosan.