Kéretlen kerítők - teljes

30. Ünneplés

Fabian

Azt hittem, a táncom volt életem legkínosabb pillanata. Nos, ezt is sikerült túlszárnyalnom. Tulajdonképpen örülnöm kellett volna, hiszen Alisha kiverte nekem, és csókolóztunk, de a körülmények miatt majdnem elsüllyedtem szégyenemben.

– Öt percünk maradt. Szedd rendbe magad, az irodában várlak! – parancsolt rám Alisha.

Az arca kipirult, ami arról tanúskodott, hogy vagy rettenetesen zavarban van, vagy pedig felizgatta ez az egész. Reméltem, hogy az utóbbi.

Megmostam az arcom hideg vízzel, és a tükörbe bámultam. Nem értettem, mi volt ez az egész. Még soha nem történt semmi hasonló velem. Az oké, hogy folyamatosan kívántam ezt a nőt, de azért eddig képes voltam némileg szabályozni a vágyaimat. Most viszont a férfiasságom önálló életre kelt, és az istennek se akart hallgatni rám. Először azt hittem, Alisha közelsége váltotta ki belőlem, de miután nem csitult, kénytelen voltam kirohanni a mosdóba. Legvégső elkeseredésemben fordultam hozzá, és lám, ebben is számíthattam rá.

Hangokat hallottam. Gyorsan ellenőriztem a ruházatomat, és kimentem. Alisha éppen akkor kísérte be a vendégeinket az irodába. Rövid udvariaskodás után hellyel kínáltuk őket, majd bele is vágtunk az egészbe. Hálásan pillantottam Alishára, mert mindent a kezem alá készített, így semmi más dolgom nem maradt, minthogy lenyűgözzem az ügyfeleinket.

Nem állítom, hogy rögtön magabiztos voltam, mert kellett pár perc, mire ki tudtam zárni a fejemből az előbbi incidenst. A megbízók figyelmesen hallgattak, és csak alig-alig kérdeztek közbe. Már a vége felé jártunk, amikor éreztem, hogy ismét gond van. A farkam újra éledezni kezdett. Kétségbeesetten pillantottam Alisha felé, aki azonnal vette a lapot.

– Mindjárt a végére érünk. Addig esetleg hozhatok önöknek egy kávét? – terelte el a figyelmüket, amíg én észrevétlenül arrébb húztam a projektort, hogy takarjon.

Fogalmam sem volt, mi történik velem, miért vagyok olyan, mint egy kanos kiskamasz, aki még a menzás nénit is meghágná ebédszünetben.

Kávét ugyan nem kértek, de Alisha még annyiban a segítségemre sietett, hogy megállt a kivetítő másik oldalán. Így, mikor nem az előadásomat figyelték, helyettem inkább őt bámulták, olyan szépen mosolygott rájuk. Imádtam ezt a nőt.

Fellélegeztem, mikor végre leülhettem. Alisha mellettem foglalt helyet. Miközben tárgyaltunk, az asztal alatt a keze után nyúltam, és megszorítottam, hogy így fejezzem ki hálámat felé. Ő viszonzásul egy röpke pillanatra a másik kezével végigsimított a kézfejemen. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a szívem nagyot dobbanjon. Őrülten szerelmes voltam.

– Köszönjük, Mr. Hardy! – állt fel a tulajdonosos, és felém nyújtotta a kezét. – Ez igen meggyőző volt. Holnap írjuk alá a szerződést, és kezdhetik a munkát.

Nem gondoltam, hogy ilyen hamar rábólintanak. Ezek szerint valóban sikerült lenyűgöznünk őket. Alisha kísérte ki a vendégeinket. Én még mindig az álló farkammal szenvedtem, és lélekben készültem az újabb kínos szituációra. Tévedtem. Ami ezután történt, az minden volt, csak nem kínos.

Alisha újra megjelent az ajtóban, becsukta maga mögött, kulcsra zárta, és határozott léptekkel megindult felém. Őszintén reméltem, hogy az lesz, amire gondolok.

– Van okunk ünnepelni – mosolygott rám.

Vadul estünk egymásnak. Alisha az ingem gombolta, vagyis inkább tépte, én pedig a ruhájától igyekeztem megszabadítani. Amikor végre a földre hullott, az ölembe kaptam, és meg sem álltam vele a kanapéig.