Kéretlen kerítők - teljes

2. Egy nyűgös férfi

Fabian

Egész nap a tárgyalóban ültem, hogy áttanulmányozzam az összes szükséges iratot, amit Harold pakolt le elém. Délután négykor fáradtan dörzsöltem meg a szemem. Még két napom maradt arra, hogy mindent átvegyek, és átlássam annak a cégnek az ügyeit, amit egy hirtelen felindulásból vásároltam meg.

Apám kényszerített erre a lépésre. Együtt dolgoztunk, de az utóbbi időben már annyit vitáztunk egymással, hogy jobbnak láttam a magam útján elindulni. Egyszerűen nyomasztott az ottani légkör, a sablonos hétköznapok, az öreg vaskalapossága, és úgy összességében minden. Hiába voltam jó a szakmában, sosem kaptam szabad kezet tőle. Harmincéves létemre még mindig úgy kezelt, mintha gyerek lennék, akinek fogni kell a kezét. Minden lépésemet ellenőrizte, ez pedig kiborított.

A mai napig nem jöttem rá, miért nem bízott bennem, de már nem is érdekelt. Teljesen véletlenül adódott ez a lehetőség, én pedig lecsaptam rá. Most bizonyíthatok. Nem csak apámnak, hanem saját magamnak is.

– Hé, nem kellene már hazamennünk? – szólt rám Maxim.

– De igen, mindjárt. Hogy állsz a lakáskereséssel? – Becsuktam az előttem lévő dossziét.

– Sehogy. Éppen ezért, ha nem muszáj, nem jönnék be veled holnap – tolta ki hangosan maga alól a széket.

Maxim a legjobb barátom és egyben az ügyvédem is. Ő az egyetlen, aki velem tartott, amiért rendkívül hálás voltam neki. Mivel én már két hete megvettem a lakásom, ezért jobb híján hozzám vackolta be magát, de mindketten tudtuk, hogy a meglehetősen változatos szerelmi élete miatt ez az állapot nem tartható fenn sokáig.

– Rendelek valami kaját – nyomkodta a telefonját a liftben.

– Ugorjunk be valahová sörért is. Zsong az agyam, lazíthatnánk kicsit – dőltem neki a tükörfalnak, és pár pillanatra behunytam a szememet.

Megszólalt a mobilom a zsebemben. Előkotortam, majd nagy sóhaj kíséretében ki is nyomtam, aztán visszacsúsztattam a helyére.

– Apád? – pillantott fel Maxim a saját készülékéből.

A liftajtó kinyílt, kiléptünk a mélygarázsba, és elindultunk a kocsim felé.

– Lisa – feleltem egykedvűen.

– Miért nem beszélsz vele? – Max is zsebre dugta a telefonját.

– Minek? Már nem tudom többféleképpen elmagyarázni neki, hogy vége. – Egyből felkaptam a vizet. Már az agyamra ment az a nő. Valójában nem is voltunk együtt, csak dugtunk. Igaz, azt elég gyakran. Most pedig nem képes felfogni, hogy leléptem, és már a büdös életben nem lesz egymáshoz semmi közünk.

– Látom, máris barátokat szereztél – horkantott fel Maxim.

– Mi az isten? – Káromkodva álltam meg a kocsim mellett. Egy idióta ráfirkantotta az üvegre, hogy "Ez az én helyem, seggfej". Végighúztam az ujjam a piros betűkön, ami nyomban elkenődött. – Ez rúzs – állapítottam meg fintorogva.

– Minden nőt kiborítasz – nevetett Maxim a fejét csóválva, majd megkerülte az autót.

Mérgesen csaptam be az ajtót. Pont egy újabb hisztis picsára volt most szükségem.

– Mivel lehet ezt eltüntetni? – Megtöröltem az ujjam egy zsebkendőbe.

– Mit tudom én. Sminklemosóval? – vigyorgott tovább.

– Te meg minek örülsz? Ha elkapom azt a libát, biztos, hogy kitekerem a nyakát – morogtam, miközben kihajtottam a seggfej feliratú kocsimmal a forgalmas városba. Most vettem ezt a gyönyörűséget, ez a hülye tyúk rögtön összefirkálta.