Kéretlen kerítők - teljes

21. A buli napja

Alisha

Az ajtónak támaszkodtam, és próbáltam szabályozni a légzésemet. A szívem majd kiugrott a helyéből. Nem sok kellett hozzá, hogy újra feltépjem, és berontsak Fabianhez. Annyira vágytam rá, hogy az már szinte fizikai fájdalmat okozott, de nem így akartam vele lenni. Nem szerettem volna, ha csak hirtelen felindulásból fekszünk le egymással, és főleg nem úgy, hogy mindenki a házban tartózkodik. Ha szeretne tőlem valamit, akkor ne ezzel indítson. Hívjon el randizni, udvaroljon, és utána lehet szó minden másról. Nem a szeretője akartam lenni, hanem a szerelme.

– Mennyi idő, amíg lejár a program? – kérdezte, miután kijött a mosókonyhából.

Alig tudtam róla levenni a szemem, ugyanis egy szál törölközőben állt előttem. Már kint is megcsodálhattam gyönyörű felsőtestét, és most újra megtettem. Szerettem volna megérinteni a széles vállát, a szépen lebarnult mellkasát, csókjaimmal kényeztetni a mellbimbóit, kezemmel végigsimítani az izgató szőrszálakon. Bűn ilyen jól kinézni.

– Egy óra – ziháltam.

Igen, kapkodtam a levegőt, és ezt ő is látta, mert az arcán elégedett vigyor terült el.

– Oké, így is, úgy is kénytelen vagyok megvárni. – Ellépett előlem, hogy be tudjak menni.

– Bedobnád az enyémet is? – szólalt meg mögöttem Max, a csöpögő ruháit maga előtt tartva.

Rajta is csak egy törölköző volt. El tudtam képzelni, hogy Bruno hasonló kínokat élhetett át, mint én.

– Persze – vettem el tőle.

Miután visszamentünk, a többiek már a nappaliban ültek. Szinte vacogtam, mert még mindig a vizes ruhámat viseltem.

– Rendeltem pizzát, mindjárt hozzák – tájékoztatott Brenda.

A két pasi csatlakozott hozzájuk, én pedig eltűntem a szobámban. Átöltöztem, félig megszárítottam a hajamat, és a nyár ellenére, a lábamra vastag zoknit húztam, annyira reszkettem, de lehetséges, hogy nem is a hideg miatt. Vajon bele lehet betegedni a vágyakozásba?

Fabian a fotelben ült, ahol én szoktam, Max természetesen Bruno mellett, Penny a kétszemélyes kanapén, Brenda pedig a szőnyegen, párnákkal körbevéve. Kellemesen cseverésztek egymással, és úgy tűnt, rajtam kívül senkit sem zavar, hogy a két vendégünket mindössze egy törölköző takarja. Lehuppantam Brenda mellé, így a másik oldalamra Fabian került.

– Hogy jött ez az összeköltözési ötlet? – faggatott Max bennünket.

– Igazából véletlenül – felelte Penny. – Rudy keresett albérletet, és a segítségünket kérte. Akkor én még anyukámmal laktam, Alisha te hol is? – nézett rám.

– Egy másik bérelt lakásban – motyogtam, mert nem akartam az expasimról beszélni.

– Ja, igen, Lionelnél – folytatta Penny.

Remek!

– Ki az a Lionel? – szólt közbe Fabian.

– Alisha volt pasija – válaszolta Brenda.

– Szóval, Rudy keresett albérletet – folytatta Penny –, közben Brendát is kirakták otthonról, mert összebalhézott a szüleivel.

Éreztem, hogy valami a hajam birizgálja. Megborzongtam, és ahogy oldalra pillantottam, Fabian mosolygott le rám. Nyeltem egy nagyot, és visszafordultam a többiek felé.

– Már kettőjüknek kellett lakást keresni, és így vetődött fel az összeköltözés – mesélte Penny. – Aztán megláttuk ezt a csodát. Közben Alisha is szakított a pasijával, Bruno pedig inkább kiadta a saját lakását, csak hogy velünk tarthasson – fejezte be a történtet.