Édes Remény

♡FIVE♡

Ez a rész felkavaró dolgokat tartamaz!

Ma teljes mértékben motiváltalannak érzem magam, ami lehet annak az eredménye hogy 3 órát aludtam de azt is úgy hogy többször felébredtem ez mellet még ott van az is hogy az első órámat az igazgatóiba töltöttem.

De nem nagyon tudok ezen gondolkodni mivel pár perc mulva becsengetnek tesire, de én még át sem öltöztem. Így hát fogom a ruhámat majd be megyek a vécébe és elkezdek öltözni. A tesi cuccom ugyanaz mind múltkor kivéve a pulcsimat, ami most egy baba lila színű XXL-es férfi pulcsi.

Már jöttem ki a helységből, amikor a csengő megszólalt, szóval gyorsan egy magas lófarokba kötöttem a hajam majd elindultam le a csarnokba ahol az osztálytársaim már a bemelegítő kört futották. Amikor a tanár tekintete megtalált engem egy gyilkos pillantással meg is ajándékozott.

- Tudja, nem szeretem a későket! - Eléggé morcosnak tűnt, ami nem jelentett túl sok jót számomra. - És általában csak beírom a késést, de ma úgy gondolom igazán tehetnék egy kis kivételt szóval ma önnel fogom kezdeni az alkarérintés le osztályozását emelet pedig plusz 3 kör futás az 5 körhöz azaz 8 kör futás. - Én csak egy bólintással jeleztem, hogy megértettem és elkezdtem lefutni a bemelegítő köröket.

Szeretek röpizni de csak, úgy hogy ha csapatba játsszuk, és nem kell alkalmaznom az alkar érintést. De nem kifejezetten tudtam ezen gondolkodni mivel amint lefutottam a 8 kis kört már hívott is magához a tanár, hogy kezdjem.

- Hozzatok magatoknak labdát és gyakoroljatok addig, amíg leosztályozom a későt. - Egy bosszús sóhaj hagyta el a számat majd én is bementem a többiekkel a szertárba és kereste egy olyan labdát, ami nem olyan kemény, de nem is olyan puha. A labdával a kezemben visszasétáltam a tanár úrhoz ő pedig fapofával nézett rám.

- Nos, az ötöst 20 darab egymás utáni folyamatos alkar érintésre adom meg, de minimum 15 darabot meg kell csinálnia. - Bólintva jeleztem hogy értem majd kicsit odébb mentem és feldobtam a röplabdát.

Az első öt darabnál még semmi baj nem volt de ahogy újra és újra beleütöttem egyre jobban kezdett fájni az alkarom s mikor egy olyan ponton találta el már többegyér a kezem a labda ahol egy mélyebb friss vágás volt felszisszentem és leejtettem labdát. Mr. Forbesra pillantottam aki csak a kezével intett egyet ezzel jelezve hogy folytassam.

Összeszorítottam a fogamat majd újra feldobtam a labdát és elkezdtem ellőről. Még 2-szer lejtettem egyszer olyan 10 körül a másikat pedig 5 körül de szerencsére a következőnél már elértem a húszat.

- Rendben, megvan az ötösöd.- Biccentettem egyet majd el is indultam volna a szertárba hogy lerakjam a labdát de sajnos a kedves tanárom nem úgy gondolta hogy mehetek. - Lassan a testel egy szóval sem mondtam hogy mehet. Maga fogja beírni az osztálytársai jegyeit. - Az ajkamba haraptam és gyilkos szemekkel néztem a tanárra aki kissé vidáman nézet rám. Megadó sóhajjal helyet foglaltam a padon ahol a tanár is ült majd a kezembe vettem a mappát amit felém nyújtott. Megkerestem az osztályunk papírját majd beírtam a saját jegyem aztán pedig aki odajött és szerette volna hogy leosztályozza a tanár úr.

William Forbes

Kifejezetten jó érzés volt úgymond csicskáztatani Hopeot. Néha olyan fejeket vágott mintha éppenséggel világ fájdalmai lennének miközben csak nem tetszik neki hogy egy kicsit szivatom és le égetem az osztálya elött.

- Tanár úr jöhetek én?- A kérdésre felkaptam a fejem majd az illetőre néztem aki nem más volt mind az a lány aki miatt ma Hope az igazgatóiban volt.