Édes Remény

♡TEWENTYSEVEN♡

Az iskola első napja elérkezett.

Mondanom sem kell, hogy mennyire nem volt kedvem hozzá.

A reggelünk kapkodással telt mivel a baba újra jelét mutatta a létezésének és egy hét után újra, hányással kezdtem a reggelt, aminek köszönhetően megcsúsztunk.

Az új tanév új órarendet is jelentett, amit tegnap este küldtek át nekünk, így az első órám biológiával kezdődött.

Éppen hogy beértem a terembe becsengő elött, amiért hálát adtam, mivel Mr. Murphy nem tűrti ha késünk. Róla még szerintem egyálltalán nem beszéltem, se igazából őt csípem.

Amint bejött a terembe mindenki felált, majd amikor leült akkor mi is leültünk.

Elővette a telefonját és beírta a hiányzókat, s így szólt miután elrakta a telefonját és a semmibe bámult vagy egy percig mosolyogva.

- Férgek.

A bioszomnak gyorsan vége lett, majd utána kezdetét vette spanyol, amit úgyszintén szerettek, most pedig irodalmam lesz Willlel.

- Jó napot! - Köszönt, ahogy belépett a terembe, s helyet foglalt a tanári asztalnál. - A mai óránk tananyaga Petrarca. Kivetítette a ppt a táblára és már kezdett is volna magyarázni, mikor is az egyik osztálytársam megszólalt.

- Hogy telt a szünete tanár úr? - Willi ránézett egy unott tekintettel, mert tudta, hogy csak elrakta valamivel terelni a figyelmet az óráról.

- Remekül.

Ennyit fűzött csak hozzá, majd felált a székből és elkezdte magyarázni a tananyagot, viszont az én figyelmemet elterelte az, ahogyan az ing rásimult az izmaira és a kéznél feltűrt ing alól kilátszódott az eres keze.

- Ezt a tanagyag részt már vettétek viszont a rímképlete belőle nagyon fontosak, így úgy gondoltam, hogy átkéne fussuk őket még egyszer. Ki az, akinek bármi is rémlik Petrarcáról? - 3 kéz emelkedett a magasba. Köztük az enyém is. - Remek, ez már több mind, amire számítottam. Valamelyikőtök tudja, hogy mi a fő témája a Dalos könyvnek? - Mindenki elkezdte rázni a fejét, így úgy döntöttem, hogy majd én mondom.

- A szerelem, azon belül is lelki és ambivalens, na meg a viszonzatlan szerelem is megjelenik benn. - Will bólogatni kezdet.

- Ez igaz, de ezmellet még a nő és a természet harmóniája is megjelenik benne és a Mária himnuszhoz hasonlóan a nő dicsőítésé is. - Mindenki elkezdi ezeket leírni a füzetbe, s mikor már minden fej újra Williamre néz, felteszi a következő kérdését. - Ki volt a szerelme? - Újra rajtam kívül senki sem akar válaszolni.

- A nevére nem emlékszek, de azt tudom, hogy a nevének több fontos szimbóliája is volt.

- Laurának hívtak, és például ha úgy írták, hogy L felső vessző aura akkor szellőt jelentett. - A táblán megjelent még jó pár jelentése a névnek, ahogy átkapcsolta a diát. - Mi az a szonett?

- Öhm nem 14 soros és a sorok 11 szótagosak? - Kérdeztem.

- De, felépítése 4-4-3-3, a rímképlete pedig abba, abba, dcd, cdc, de az utolsó kettő az lehet cde, cde is. - Megragadtam a tollamat és elkezdtem leírni. - Amint tudjátok Shakespeare is írt szonetteket, de az övé ettől eltérő volt. - A táblán megjelent ez a rímképlet is. - És ha már Shakespearénél tartunk, akkor elszeretném nektek, mondani, hogy nála a Rómeó és Júliánál megszűnt a 3-as egység. - Mondta ezt miközben rám nézett én pedig az ajkamba haraptam. - Mi az a petrarhizmus?

- Hát gondolom ennek az embernek a költeményének a neve nem? - Szólalt meg az egyik osztálytásam Nate.

Will vett egy nagy levegőt.

- Nem. Az embernek a hatása az utókorra, eltanulják tőle a kötetkompozíciót és a szerelmi költészet sablonját.

Az óra végét jelző csengő megszólalt amint befejezte a mondatot, s mindenki becsukta a füzetét és spurizott is ki az óráról.

- Ms. Hoover bent tudna maradni egy kicsit? - Bólintottam egyet majd, mikor minden diák kiment a teremből becsukta az ajtót.

- Valami baj van? - Kérdeztem, kissé aggódva.

- Reggel beszéltem Lilyvel. - Összeráncoltam a szemöldökömet. - Délután megyünk ultrahangra és meghaltathatjuk a baba szívverését, ha minden jólmegy. - Mondta mosolyogva.

- Tényleg? - Kérdeztem izgatottan.