Édes Remény

♡EIGHTEEN♡

Hope Hoover

- Soha nem gondoltam azok után, ami történt, hogy még egyszer terhes leszek. Nem mintha szerettem volna, viszont amikor ma megcsináltam a tesztet úgy voltam vele, hogy biztos, hogy nem vagyok terhes. Merthát egy alkalom után és hát azzal a ténnyel, hogy az orvos azt mondta, hogy nagyon kicsi annak az esélye, hogy terheslegyek lehetetlennek gondoltam. De mind kiderül nem az.

Williamre néztem, akinek a szeméből nem tudtam kiolvasni semmit. Így hát vártam, hogy mondjon valamit, amire szerencsére nem is kellet olyan sokat várjak.

- Tudod, amikor aznap megláttalak a bárban akkor úgy mentem oda hozzád, hogy biztos voltam benne, hogy lepattintasz mivel azt gondoltam, hogy egy ilyen gyönyörű lánynak biztos van barátja, na meg miért akarna egy olyan sráccal bármit is csinálni mind én.
Viszont amikor te visszautasítás helyet elkezdtél velem flörtölni akkor magamat a világ legszerencsésseb emberének éreztem, viszont rá kellet, hogy jöjjek, hogy tévedtem. Annál szerencsésebb már nem is lehetnék mind most. Nem csak, hogy a barátnőmnek mondhatlak, de még a közös gyerekünket is a szíved alatt hordod. Arra is ráébredtem, hogy nálad gyönyörűbb és erősebb nővel össze sem hozhatott volna az élet. - A könnyek újra potyogni kezdtek a szememből, de ezúttal nem szomorúak, hanem boldogok. - Szeretlek! Már az első találkozásunknál elraboltad a szívemet, amit én szeretettel neked is adtam.

- Én is szeretlek! - Mondtam majd az ajkaimat az ajkaira nyomtam, ezzel egy érzelmekkel teli csókot generálva.

- Mit szólnál hozzá, ha ma úgy tennénk mind egy normális pár? Átmehetnénk hozzám és mondjuk, süthetnénk valami sütit és utána filmeznénk? A gondokkal meg majd holnap foglalkoznánk? - Elmosolyodtam az ötlet hallatán.

- Ez egy remek ötlet!

♡♡♡

Nos, így is tettünk. Én összeraktam a tancuccaimat és valami ruhát holnapra, ő pedig addig elpakolt a fürdőben ahol teljes káosz uralkodott. Mikor mind a ketten készvoltunk akkor a kocsija felé vettük az irányt, majd útnak is indultunk vele.

Út közben én recepteket kezdtem nézni, majd meg is találtam a tökéletes csokiskeksz torta receptet.

- Szóval arra gondoltam, hogy csinálhatnánk ilyen csokiskeksz tortát, de valójában nem csak tortát csinálnánk, hanem kekszet is mivel tökéletes ahhoz is a recept.

- Nekem jó. Mi kell hozzá? - Miután feltette a kérdés a kezét a combomra rakta.

- Öhm... 400 gramm vaj, 500 gramm barnacukor 4 darabtojás, vanília aroma, 600 gramm liszt, sütőpor és természetesen csoki, na meg mogyoróvaj.

- Az a helyzet, hogy azokból a dolgokból amiket felsoróltál csak lisztem és cukrom van otthon, úgyhogy be meg kell, álljunk a boltba. -Bólintottam egyet, majd ahelyett, hogy befordult volna barra, hogy a lakásához menjünk tovább ment egyenesen.

Egy perc múlva meg is érkeztünk a bolthoz. Majd mind a ketten egymásra néztünk és egyszerre megszólaltunk.

- Egyűt vagy külön? - Mind a ketten megmosolyogtunk ezen majd végül ő hozta meg a döntést.

- Menjünk közösen, nem hiszem, hogy összefutnánk valakivel.
Így is tettünk bementünk a boltba majd elkezdtük megkeresni a szükséges dolgokat.

Már a pénztárhoz mentünk, hogy fizessünk, amikor is megpillantottam Connnort egy férfival kéz a kézben.

Amikor megpillantott minket rögtön ide is szaladt hozzám és megölelt.

- Szia! - Mondtam miközben visszaöleltem.

- Na helló. - Elváltunk egymástól majd megfogta a feltételezhetően barátja kezét, aki közben ide sétált hozzánk. - Had mutassam be neked a barátomat Bobby Benettet. Bobby ő pedig a legjobb barátnőm Hope Hoover. Ó és ez a csávó meg.... Bocsi haver de nem tudom a nevedet. - Elnevettem magamat William meg csak semleges arckifejezéssel bámult rá.