Édes Remény

♡THIRTY♡

All day, every day, therapist, mother, maid
Nymph then a virgin, nurse then a servant
Just an appendage, live to attend him
So that he never lifts a finger
24∕7, baby machine
So he can live out his picket fence dreams
It's not an act of love if you make her
You make me do too much labour

Labour by Paris Paloma

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Amikor megláttam az ajtóban lefagyott személyt megkönnyebbültem és az eddig bent tartott levegőmet kiengedtem.

Kinsely tágra nyitott szemekkel figyelt minket, sokkal egyetemben.

- Az osztályteremben várlak. – Mondta, amikor feleszmélt a sokkból, s becsukta az ajtót.

A fejemet William mellkasának döntöttem, majd így szólt.

- Ennek nagyon rossz vége lehetett volna. – A fejemet felemeltem, hogy ránézzek és az ajkamba harapva bólintottam egyet.

- Tudom, de szerencsére nem más hanem Kinsley nyitott ránk.

- Igen, de több ilyet nem kockáztathatunk meg. – Mondta, s utána az órájára pillantott. – Baszki már becsengettek 10 perce.

- Menj nyugodtan én is felöltözők és utána beszéllek Kinsleyel. – Egy csókot lehelt az ajkaimra.

- Erről, majd még beszélünk, ha hazaértünk. – Mondta majd el ki is sietett a helységből.

A szívem még mindig kissé gyorsabban dobogott az átlagnál, de már nem volt olyan gyors mind pár perccel ezelőtt.

A ruhadarabjaimat, amelyek lekerültek rólam gyorsan magamra kaptam és elindultam az osztályba, s mikor beértem a helységbe csak Kinsleyt találtam ott és éppen a telefonját nyomkodta.

- Szia! – Köszöntem kissé félve attól, hogy mit fog mondani, annak ellenére, hogy tudta, hogy Willel együtt vagyunk.

A hangom hallatán felkapta a fejét és felém fordította.

- Hali! – A telefonját a zsebébe csúsztatta én pedig odamentem hozzá és leültem vele szemben az egyik padra. – Tudod kissé meglepődtem, amikor megláttalak titeket ott bent egymásba gabalyodva. – Mondta én pedig az ajkamba haraptam. – Igaz, hogy tudtam arról, hogy van köztetek valami, de azt gondoltam, hogy azért egy kicsit óvatosabbak vagytok és mondjuk, a suliba nem csináltok semmit.

- Szerintem ez volt az első alkalom, hogy ez itt megtörtént, de egyben az utolsó is. – Biztos voltam benne, ha hazaértem edzésről, akkor majd William beszédet fog tartani arról, hogy milyen veszélyes is volt az, amit ma csináltunk, mindannak ellenére, hogy ő kezdte az egészet.

- Ijesztő belegondolni abba, hogyha ne én nyitok be. – Mondta én pedig bólintottam egyet.

Amennyiben egy tanár vagy egy diák nyitott volna ránk annak súlyos következményei lettek volna. Nagy valószínűséggel Willt kirúgták volna velem együtt és ez még csak a jobbik eset volt. A rosszabbakba bele sem akarok gondolni.

Ahogy a telefonomra pillantottam megláttam, hogy mennyi az idő és azonnal le is ugrottam a padról.

- Négy perc múlva indul a buszunk! – Mondtam, és mind a ketten gyorsan összedobáltuk a cuccunkat és elkezdtünk kifutni a suliból, hogy elérjük a buszt ami akkor csukta be az ajtaját, de mivel ma a kedves sofőr volt, így kinyitotta amikor meglátott minket.