Édes Remény

♡SEVEN♡

William elvette a kezét én pedig felpattantam az ülőgarnitúrán és megkerestem a csörgő eszköszt melyen meg pillantottam Conor nevét. Rányomtam a felvétel gombra és rögtön meg is hallottam a legjobb barátom hangját.

- Tudom, hogy ma nem dolgozol, de egy kurva dögös pali elhívott randizni és nagyon de nagyon szeretnék elmenni úgyhogy léci vedd át a műszakom! - Úgy hadart hogy alig értettem belőle valamit de azért a lényeg megvan.

- Menyire dögös, megéri rá elcserélned velem ezért 2 műszakot?

- Ha látnád milyen izmos és milyen cuki feje van fel sem tennéd ezt a kérdést. - Mondatára sóhajtok egyet.

- Legyen. - Adom meg magam mire ő hálálkodni kezd.

- Úristen köszönöm,köszönöm. Te vagy a világ legjobb barátja és munkatársa. - Nevetni kezdek és kinyomom a telefont.

Mikor a kanapé irányába fordítom a fejem William kérdőtekintetével találom szembe magam.

- Ma be kell menyek dolgozni a bárba. - Bólint egyet, majd egymást kezdtük elbámulni.

- Hányra kell menned? - kérdezte ezáltal megszakítva egymás bámulását.

- Ötre. - Bólintott egyet majd odasétált hozzám és nyomott egy csókot a számra, s mikor eltávolodott tőlem így szolt.

- Akkor hagylak is készülődni. - Az előszoba felé vette az irányt mikor odaért akkor a cipőéért nyúlt, hogy felvegye azt a lábára azonban meg akadályoztam a tevékenységet.

- Mielőtt csengettél pont lezártam a kaját és gondoltam ha netán tán éhes vagy, vagy valami akkor akár nálam is ehetnél de persze csak akkor ha ez neked nem gáz és... és ez nem kötelező, de... - Az ujjaimat tördelve a padlót tanulmányoztam miközben beszéltem de amikor meghallottam a halk, szelíd nevetését akkor rápillantottam ő pedig abba hagyta a nevetést majd kedvesen rám mosolygott.

- Szívesen itt maradok és ebédelek veled, bár mondjuk ez inkább már uzsonna.

Így történt az, hogy Mr. Forbes helyet privátban William lett és a kicsi kis lakásom 2 személyes asztalánál együtt majszoljuk a spagettit amit főztem miközben beszélgetünk.

- Hogy hogy a tanári pálya mellet döntöttél? - Kérdeztem miközben a villámra csavartam fel a tésztát.

- Ősszintén fogalmam sincs mármint sosem voltak olyan terveim hogy tanár leszek de amikor a végzős évben lekellet adni a jelentkezési lapot az egyetemekre én pedig teljesen kétségbe voltam esve hogy még is mi legyek amikor is egyik reggel bevillant az ötlet hogy legyek tanár. - Megvonta a vállát majd folytatta. - Így utólag belegondolva elég gáz de akkor jó ötletnek tűnt és igazából nem is lenne vele bajom ha nem kéne olyan fiatalokkal megküzdenem akikben dúlnak a hormonok és heti minimum 4 dolgozatot kijavítanom. - A poharáért nyúl és ivott egyet. - És neked már vannak terveid hogy mi szeretnél lenni? - Kicsit meglepett a kérdés és annyira nem is szeretek erről beszélni mivel általában hülyének néznek miatta, de úgy voltam vele hogy egye fene elmondom.

-Pszichológus szeretnék lenne tudom kicsit furán hangzik azok után hogy tudod még mindig küzdök a problémáimmal és hogy nem mennék soha többé pszichológushoz de körülbelül 12 éves korom óta ez a tervem. Legfőképp azért mert amikor én jártam hozzájuk akkor rájöttem hogy ők csak betanult dolgokat mondják és nem tapasztalatból beszélnek ami szerintem sokat számít ilyen helyzetekben. Ez miatt is tartom azt hülyeségnek hogyha valaki pszichológus szeretne lenni akkor kell csinálnia egy lelki állapot felmérést aminél csak magas érték felett adják meg az engedélyt. - Kissé szomorúan mondtam miközben az ujjaimat birizgáltam mire ő a kezemért nyúlt és a nagy markai közé fogta azt melyben elveszett az enyém.

-Szerintem egyáltalán nem hülyeség, hogy ezt szeretnéd csinálni és egyet értek veled abban amit az előbb mondtál. - Megszorította a kezemet és egy bátorító mosolyt küldött felém.
AZ órára pillantottam és meglepődve néztem hogy már 4 óra van. Williem is abba az irányba pillantott amibe én majd mikor tudatosult benne is az idő elengedte a kezem.

-Hagylak is készülődni, ráadásul rám is vár még egy pár kijavítandó dolgozat. - Sóhajtott egy nagyot majd félált és én is feléltam majd odajött hozzám és a karjajiba zárt én pedig a nyakába fúrtam a fejemet és beszívtam az illatát.

Mikor elengedtük egymást egy csókot nyomott az ajkamra és az előszoba felé vette az irányt majd felvette a kabátját és a cipőjét. Idő közben én is odamentem, s mikor végzett az öltözködéssel loptam tőle egy csókot aztán mindkettőnk ajkára szomorú mosoly kúszott.

-Holnap találkozunk! - Mondta majd kisétált az ajtón.

------------------------------------------------------------

Először is boldog karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek és elnézést akarok kérni azért hogy csak most rakok ki új részt de a számítógépem tönkrement ezáltal pedig a rész nagyrészét ujjra kellet írnom.

Még egyszer boldog karácsonyt!