Édes Remény

♡FOURTEEN♡

William Forbs

Végre lyukasórám volt szóval úgy voltam vele, hogy bemegyek a tanáriba és ott nekiállok kijavítani azokat a dolgozatokat, amiket tegnap este, kellet volna csak nem volt rá időm.

Mivel általában oda nagyon nem szokott senkisem járni mivel a másik tesitanár a rendes tanárit szokta használni. Ezért is voltam meglepődve, amikor benyitottam az ajtón. És ami még inkább meglepett az az volt, hogy kit találtam bent.

-Hope? Te mit csinálsz itt? - Kérdeztem értetlen fejjel. - A találkozás nem mostanra beszéltük meg. Egyébként is neked nem órán kéne lenned?

-Én... öhm csak kellet innen valami...

-És még is mi és kinek? - Még mindig nem értettem, hogy miért van itt aztán beugrott, hogy mikor felszakadtak a vágásai az itteni elsősegély dobozt használtuk.

Két lehetőség van. Vagy valaki megsérült és őt küldték el az elsősegély dobozért vagy bántotta magát. Az első lehetőség elég valószínűtlen mivel ilyenkor általában a suli orvoshoz küldik, a diákokat nem pedig valakivel hozatnak kötszert. Azért is gondoltam, hogy a második mivel most, hogy jobban megfigyeltem vörösek a szemei így úgy voltam vele, hogy rákérdezek.

- Bántottad magad? - Kérdésemre a padlót kezdte el tanulmányozni, ami nekem egy egyértelmű igen válasz volt. Odasétáltam hozzá majd magamhoz húztam és átöleltem. Majd halkan a füléhez hajolva tettem fel a kérdést. - Miért csináltad?

- Elmentem mosdóba és mikor már jöttem volna ki a meghallottam, hogy Tara olyan dolgokat mond rólam, amik eléggé mélyen érintettek és tudom, hogy nem kellet volna ennyire megviselnie, de még is megtörtént. Ráadás képpen még ott van az a rémálmom is, amit már vagy egy éve nem is volt... és ez így már túl sok volt. - A száját újra kinyitotta, hogy mondjon még valamit, de utána be is csukta én pedig nem akartam erőltetni szóval nem mondtam semmit.

Egy ideig még ölelkeztünk utána pedig ellépet tőlem.

- Muszáj átkötnöm mivel a wc papír gyorsan átázik. - Mondta majd az elsősegély dobozban kezdett el kutatni.

Mögé sétáltam majd hátúrról kivettem a kezéből a kötszert amit kivett a dobozból.

- Majd én bekötöm neked! - Ő felült az asztalra és felhúzta a szoknyáját, s elkezdte leszedni az átázott papírt.

Én addig elővette egy fertőtlenítőt gézlapot és a kötszert. Mire ezeket kivettem addigra Hope eddig vágások nélküli combja szabadon volt.

Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy ez hogy tud segíteni neki. Miután az órán felszakadtak a sebei kicsit utána olvastam miképpen tud ez akár átmenetileg is segíteni bármiben is de igazság szerint csak annyit találtam összegezve, hogy amikor megvágja magát akkor a rossz gondolatait a fájdalom érzet veszi át és ezért ez egy pillanatig gondtalan lesz.

Amit pedig még jobban nem értek, hogy hogy hogy egy ilyen módszert választott.

Óvatosan egy vattakoronggal, amin a fertőtlenítő volt elkezdtem törölgetni a vágásokat, amik még mindig véreztek.

Ezek a vágásai jóval mélyebbek és hosszabbak voltak mind a múltkoriak szóval több gézlapot is rá kellet rakjak a combjára és csak utána tudtam elkezdeni bekötni.

- Milyen órán kellene lenned? - Kérdeztem miközben tekertem a kötszert a lábára.

-Töri viszont mivel nincs ma a tanár és helyettesítőt sem küldtek ezért lyukas. Szz!

-Bocsi, de ha nem kötöm ilyen szorosra, akkor lassabban fog elállni a vérzés. - Bólintott egyet majd az ajkába harapott, és nézte, ahogy befejezem a kötést.