Édes Remény

♡TWENTYNINE♡

    When's it gonna be my turn?
    Don't forget me
    When's it gonna be my turn?
    Open me up, tell me you like me
    Fuck me to death, love me until I love myself
  There's a tunnel under Ocean Boulevard
  Don't forget me
  There's a tunnel under Ocean Boulevard

Did you know that there’s a tunnel under Ocean Blvd - Lana Del Rey                 

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Ahogy  a február beköszöntött bennem úgy kezdett el nőni a rossz érzés.

Az elmúlt hetekben apránként minden cuccomat átvittük Will lakásába, de ezen kívül nem történt semmi különös, ami az eddigi hónapokhoz mérve nagyon különös volt. A bárban még mindig dolgozok mivel Willel azt beszéltük meg, hogy majd ebben a hónapban valamikor felmondok.

- Szerelmem el fogunk késni! – Szólt rám Will a konyhából miközben én a fürdőben néztem magamat.

Egy elegáns bőnadrágot viseltem egy fekete kissé kivágott hosszúujjassal, így a hasam nem túl nagy domborulata már látszódott és ez által úgy néztem ki mind, aki felszedett egy pár kilót.

- Hope. – Mondta William, amikor meglátta, hogy mit csinálok. – Édesem gyönyörű  vagy úgy ahogy vagy. – Az ajkamba harapta.

- Tudom de... – Kezdtem volna bele.

- Nincs semmijen de. Ez teljes mértékben természetes, hogy lesz egy kis pocakod a terhesség alatt.

- De ez pont az az időszak, amikor csak olyan mintha meghíztam volna, meg mások nem tudják, hogy terhes vagyok.

- Senki nem fog szólni, hogy 1 centivel nagyobb a hasad észre sem fogják venni. – Sóhajtottam egy nagyot.

- Menjünk.

Will erre csak megcsóválta a fejét, majd követett ki engem a fürdőből.

Azt kell, hogy mondjam, hogy egész gyorsan összeszoktunk. Reggel William mindig kávéval kelt, így nem leszek morcos és gyorsabban összekészülődők.

Az italt elfogyasztjuk közösen az ágyban, majd ő még kimegy a teraszra és elszív egy cigit. Én pedig addig nekiállok készülődni és ellenállni a kisértésnek, hogy csatlakozzak hozzá.

Ha őszinte akarok, lenne akkor ez talán az eddigi legnehezebb rész a terhességnek. Az hogy már vagy 3 éve dohányzok és most csak úgy a semmiből rögtön abba kellet, hagyjam eléggé nehéz, de a motiváció elég nagy.

Miután felöltözők nekiállok reggelit csinálni, de ha én megcsúszok, akkor Will is szívesen elkészíti.

Az elkészített ételt közösen elfogyasztjuk, majd fogat mosunk, és én nekiállok sminkel, míg ő összeszedi a cuccát. Mikor mind a ketten kész vagyunk akkor pedig cipő kabát és indulunk is a suliba.

A suli elött egy kicsivel Will kirak és utána már csak, ha van vele órám, akkor találkozunk először, ha ugyan annyi óránk van, akkor közösen megyünk haza viszont, ha nem akkor én haza buszozok.

A szokásos helyen rak ki William, de előtte még egy csókkal búcsúzunk egymástól. Ő elhajt, én pedig szépen lassan besétálok az iskolába.
Mikor beérek az osztályterembe akkor Kins már a padunkban ül és éppen a telefonját buja, de amint megpillant fel is pattan, majd megölel.