Édes Remény

♡TWENTYEIGHT♡

Mi a fasz?

Fogom és rögtön ellökőm magamtól.

- Még is mit képzel magáról? - Ms. Miller meglepettséggel néz rám.
Jézusom ez a lány azt hitte, hogy én, majd visszacsókolom.

- Én... Én azt hittem, hogy öhm. - Érvelése itt félbeszakadt.

- Ön azt gondolta, hogy majd dalolva visszacsókolom önt? - Ms. Miller bólogatni kezdett és könnyek kezdtek a szemébe gyűlni. Az orrnyergemet kezdem el masszírozni. - A következő fog történni. Maga kimegy innen és elfelejti, hogy valaha is ezt megtette, de amennyiben ez nem így történik, vagy újra próbálkozna, vele szívesen bemutatom a kamerafelvételeket az igazgató úrnak aki, ezek után kirúgja magát.

Az igazság az az, hogy ebben a helységben nincsenek kamerák, de ivel ő ezt nem tudhatja nyugodt szívvel mondom ezt nekik.

- Megértette? - Kérdezem, mire ő hevesen bólogatni kezd, s ebben a pillanatban kopognak az ajtón, majd választ sem várva kinyitják.

- Mr. Forbes elmehetünk? Csak mert az órának már vége van. - Kérdezte Hope az ajtóban állva az egyik osztálytársával egyetemben.

- Persze. - Mondom mire a lány aki mellette ált el is futott.

- Mr. Forbes még tudnánk beszélni a projektről, amit feladott? - Származik az újabb kérdés Hopetól.

- Hogyne. - A szememet visszavezettem Ms. Millerre, aki a könnyeit törölgeti. - Tarcsa be azt, amit mondtam, most pedig menjen.

Rögtön fel is kell a székből és kirohant a szobából.

Amikor kiment az ajtón Hope becsukta az ajtót.

- Megcsókolt igaz? - Összevontam a szemöldökömet.

-Igen, de rögtön el is löktem magamtól. - Hope az ajkába harapott és bólintott egyet. - De te ezt még is miből gondoltad?

- Hát az öltözőben ecsetelte, hogy milyen szexi vagy, meg hogy megpróbál, majd valamikor rád mászni, amiért szívem szerint leütöttem volna. - Mondta, miközben én odasétáltam hozzá. - Oh és azt kifelejtettem, hogy valahonnan tudja, hogy van barátnőd és, hogy ez egyáltalán nem tántorítja el a céljától. Ami csak még gusztustalanabbá teszi az egész nőt. - Egyre idegesebb lett, amit el akartam kerülni, így úgy gondoltam, hogy közbevágok.

- Mi lenne ha most erre fátylat borítanánk és felöltöznél, utána pedig elmennénk az ultrahang vizsgálatra. - Sóhajtott egyet.

- Jó, de akkor még az autóba beszélünk róla. - Mondta majd ki is ment a tanáriból.

Miután én is összeszedtem a cuccomat és Hope is át öltözött beültünk a kocsiba és elindultunk Hope rögtön bele is kezdett.

- Szerinted Tara jól néz ki? - Értettlen tekintettel ránéztem.

- Ez mégis, hogy jött? - Hope nem válaszol, csak az ablakon bámul kifelé. - Nem nekem egyáltalán nem tetszik, de nemértem, hogy ezt miért kérdezed.

- Nos, csak ahogy így most belegondoltam Tara sokkal szebb nálam. Sokkal vékonyabb mind én szép arca van nincs tele a teste vágásokkal és... - Idáig bírtam.

- Édesem te, úgy ahogy vagy gyönyörű vagy! Egy percig se gondold azt, hogy nem vagy az, mert én még nálad szebb, okosabb, kedvesebb emberrel még nem találkoztam. - A szemében lévő eddig csak gyülekező könnyek most kicsordulnak és elkezdenek lefolyni a gyönyörű arcán.

- Bocsánat, csak ezek a gondolataim néha jönnek és kicsúsznak a számon. - A könnyeit elkezdi letörölni az arcáról.

- Drágám ezért ne kérj bocsánatot, pláne ne tartsd magadba ezeket, mert így meg tudjuk beszélni, és tisztázni, hogy butaság. - A könnyek szépen lassan apadni kezdtek. - Viszont most már tényleg kéne, beszélgessünk arról, hogy meglátogatsz egy pszichológust. - Az ajkát kezdte el harapdálni. - Anyának az egyik nagyon jó barátnője pszichológus a városban, ha gondolod, megkérdezhetem, hogy valamikor nem-e tudnál menni. - Nyel egy nagyot.