Édes Remény

♡SIXTEEN♡

Az elmúlt években a legjobban a karácsonyi időszakot utáltam a legjobban.

Az egyszerű oka az volt, hogy egyedül voltam otthon a dísztelen házban, ami persze lehetett volna tele karácsonyi dekorációval viszont a megkeresett pénzemet nem akartam arra pazarolni, hogy ilyen dolgokat vegyek belőle. Ráadásképpen még a születésnapom is erre az időszakra esett.

Az első év volt a legnehezebb, mert akkor még csak annyi pénzem volt, hogy tudjam fizetni a lakást és a számlákat, na meg a kaját. A következő évben már jobb volt a helyzet mivel összebarátkoztam Connorral.

Természetesen a karácsony estét a családjával töltötte viszont másnap átmentem hozzá és reszkessetek betörők maratont tartottunk forró csokival.

A mostani karácsonyom viszont teljesen más lesz. Ez lesz az elmult években az első olyan alkalom, amikor nem egyedül leszek. Sőt, a barátommal és a családjával leszek. Jézusom! Már ha csak rágondolok, akkor ideges leszek. Mi van, ha majd nem tetszek nekik? Vagy ha rájönnek, hogy mekkora egy csődtömeg vagyok?

Nem tudtam tovább marcangolni magamat mivel Connor leült velem szembe.

- Na hello!

- Szia!

- Te már kértél?

- Nem megvártalak vele. – Bólintott egyet és szólásra is nyitotta a száját viszont nem tudott semmit sem mondani mivel egy lány lépett oda az asztalunkhoz.

- Sziasztok! Tudjátok már, hogy mit szeretnétek kérni?

- Kinsley? Te itt dolgozol? – Neki is csak most esett le, hogy én vagyok az mivel egészen eddig háttal voltam neki szinte teljesen.

- Igen. Kicsi a világ nem igaz? – Rámosolyogtam majd ránéztem Connorra aki kérdő tekintettel nézett rám.

-Ó igen! – Csaptam a homlokomra. – Kinsley ő Connor a munkatársam és egyben legjobb barátom. Connor ő Kinsley az osztálytársam és talán már nevezhetjük edzőstársamnak is.

- Nagyon örülök a találkozásnak! – Mondta Connor.

- Szintúgy! Na de akkor visszatérve mit szeretnétek?

- Én egy karamellás macchiatót és egy vaníliás csigát. – Kinsley el is kezdte felírni egy kis jegytettfüzetbe, majd mikor leírta ránézett Connorra.

- Én egy sima lattét szeretnék kérni egy sonkás szendviccsel.

- Rendben! – Még felírta a rendelés majd el is ment elkészíteni a rendelésünket.

- Na szóval mi van veled és a tanárbácsival?

- Shh! Halkabban ő az osztálytársam. – Biccentettem a lány felé, aki éppenséggel kávét főzött.

- Bocsi. Na de mesélj!

- Hát igazából nem rég megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője én pedig természetesen igent mondtam neki. Oh és megkért, hogy töltsem vele és a családjával a karácsonyt. Szóval ebben az évben szánalomból nem kell velem lenned karácsonykor. – Mondtam kicsit viccesen.

- Te is tudod, hogy nem azért töltök veled időt, hanem azért mert te vagy a legjobb barátom, akinek kiönthettem a lelkem bármikor, amikor csak akarom – Szavaira melegség árad szét a mellkasomban. – És te is bármikor megteheted magadtól! Nem fogok harapni ha megteszed, inkább csak örülök annak, hogy nem harapófogóval kell kihúzni belőled. – Elnevettem magamat ezen.

Tudni kell rólam, hogy nem szeretek beszélni a problémáimról. Aminek köszönhetően két esetben derül csak fény rájuk. Az első az hogy mind a ahogy a drága barátom fogalmazott; harapófogóval kell kihúzni belőlem. A másik, pedig amikor mér nagyon, de nagyon kivagyok és ez miatt kicsúszik a számon vagy észreveszik, mind ahogy Will is észrevette a vágásaimat és már többet tud rólam mind bárki más. És a szomorú igazság az az, hogy Connornál is.

Neki egyszerűen nem tudtam elmesélni.

Mármint azt tudja, hogy anyukám meghalt és apukám elhagyott, de a pontos részleteket nem tudja.

- Majd próbálkozok.  Te akkor szokásosan a családoddal töltöd a karácsonyt?

- Hát egy napot igen viszont így hogy te nem leszel a hátralevő időt az újdonsült pasimmal fogom tölteni. – Őszintén megvallva teljesen el is felejtettem, hogy most ezzel a csávóval komolyabb randin volt mind az azelőttiekkel. Mármint igazából folyton randizgatott, de nem találta meg azt, aki úgy igazán bejött volna neki. De ezek szerint ez most komoly.

- Nem is mesélted, hogy összejöttetek.

- Nos, igen. Nem akartam munkában elmondani, mert ott volt a herceged és nem akartam úgy mondani, meghát itt azért jobb mind ott.

- Nyugodtan mondhattad volna! Nagyon örülök nektek! Mit gondolsz, van olyan komoly már, hogy bemutasd a gáz legjobb baridnak?

- Hát neki nem mert olyanom nincs de ha gondolod bemutathatlak neki. Sőt támadt egy nagyon jó ötletem! Mi lenne, ha elmennénk egy dupla randira? És akkor végre én is megismerhetném rendesen a te szíved választottját.

Észre sem vettem, hogy közben Kinsley ott állt mellettünk csak akkor, amikor már azokat rakta le az asztalra. Nekem pedig egy pillanatra megált a szívem, mi van ha hallotta, hogy arról beszélünk, hogy van barátom vagy még rosszabb amikor hallotta hogy Connor azt kérdezte hogy mi van köztem és a tanárbácsi között és összerakta hogy együtt vagyunk.

- Meghoztam a kávékat. – Már kezdtem egy kicsit lenyugodni, mert ha tudná, akkor nem ezt mondta volna először. – Nem akartam hallgatózni de meghallottam, hogy arról beszéltek hogy van barátod és ha nem érzed túl tolakodónak akkor rákérdeznék, hogy ki az.

Nos, most visszakúszott belém az aggodalom.

- Ő… nem persze nem vagy tolakodó meg semmi ilyesmi. Az a helyzet, hogy nem ismered. Kicsit idősebb nálunk. És nem is ebben a városban lakik szóval… uhm ja.

- Ó okés de lehet, hogy ismerem mármint én is csak ebben az évben költöztem ide lehet, hogy régen ugyan abban a városban latunk vagy ilyesmi. Szóval, hogy hívják?

- Aaron Warner! – Meglehet, hogy túl gyorsan vágtam rá, ami miatt hazugságnak tűnik, de igazából ez volt az első név, ami az eszembe jutott, mivel éppenséggel a Shatter Me könyvsorozatot olvasom és hát szerintem, aki ezt a könyvet elolvassa annak instant tetszeni fog ez a srác.

- Pont úgy hívják mind az egyik férfit a könyvben, amit olvasok. – Na, arra nem gondoltam, hogy netán ő is olvashatja a könyveket.

- Oh, tényleg? – Tettettem úgy mintha nem tudnám, hogy miről beszél.

- Igen. De amúgy azon kívül nem ismerős. – Hát reméltem is hogy nem lesz neki. – Na mindegy akkor hozom az ételeket is. – Majd visszasétált a pulthoz én pedig a kezeimbe temettem az arcomat.

- Szerintem nem vágta le, hogy kamuzól. De ez valami borzasztó hazugság volt. Most komolyan Aaron jutott eszedbe róla?

Ezek után igazából csak kisseb semmiségekről beszéltünk és Kinsley sem beszélgetett velünk mer telelett a hely. Még egy órát maradtunk ott mivel utána Connornak el kellet mennie. És nem mellesleg nekem is még volt mit tanulnom mivel holnap dogát írok.

Miután hazaértem csináltam magamnak ebédet, amiből nem igazén ettem, mert valahogy nem tetszett a szag pedig nagyon szeretem ezt a kaját. És utána nekiálltam tanulni s mikor már úgy éreztem, hogy muszáj egy kis szünetet tartanom nekiálltam kicsit rendbe szedni a lakást.

Olyan 4 körül a kaptam egy üzenetet Willtől.

William Forbes: Ne felejtsd el hogy holnap feleltetek.

Őszintén megvallva teljesen elfelejtettem, hogy mondta. Viszont ez aszt jelenti, hogy még azt is megkéne tanulnom.

Én: Köszönöm, hogy szólt tanár úr el is felejtettem.

William Forbes: Nagyon szívesen.

William Forbes: Mi jót csinálsz?

Én: Most fejeztem be a rendrakást szóval végre leültem és eddig úgy gondoltam, hogy a tanulást is.

Én: De kiderült, hogy tévedtem.

Én: Veled mi a helyzet?

William Forbes: Most fejeztem be a dolgozatok javítását szóval végre én is leültem és nekiálltam olvasni.

Én: Mit olvasol?

William Forbes: Addicted to you nevű könyvsorozatot. Lassan az első könyv végére érek.

Én: Az nem egy lányról szól aki szexfüggő és egy  fiú  aki meg alkoholista és ők már kiskoruk óta legjobb barátok és az elején kamu a kapcsolatuk aztán pedig összejönnek?

William Forbes: De. Ezek szerint akkor te is olvastad. Mi a véleményed róla? Megéri elolvassam a többi részt is?

Én: Igen. Szerintem jól bemutatja, hogy a gyerekkori sérelmek milyen szinten betudják folyásolni az ember jövőjét.  De igazából nem tudom, hogy hol tartasz, szóval ennél többet nem akarok mondani hátha szpojlereze. Neked hogy tetszik?

William Forbes: Hát nekem is az a véleményem mid neked. De nem akarok addig véleményt nyilvánítani róla ameddig be nem fejeztem. Na de nem akarlak ezzel most zavarni, nehogy holnap miattam kapj rossz jegyet.

Ez után már csak elbúcsúztunk egymástól majd én fojttattam a tanulást és miután már úgy ereztem, hogy az agyam nem képes több információt befogadni elmentem fürdeni, majd bebújtam az ágyamba és folytattam a ne érints sorozatot.

♡♡♡♡

Másnap reggel az ébresztőm re keltem szokás szerint, de ami utána következett az eltért a szokásostól.

Éreztem, ahogy a gyomromból kikívánkozik jönni a még tegnapi ebédem mivel utána már nem tudtam többet enni. Szóval kipattantam az ágyból és siettem a fürdőbe ahol rögtön le guggoltama wc mellé és fölé hajolva kiadtam magamból a mindent.

Amikor már úgy éreztem, hogy nem fogok hányni szépen lassan feltápászkodtam és  nekiálltam megmosni a fogamat. 

A tegnap reggelente is hányással indítottam és a mait is. Viszont napközbeni az égadta egyföldön nem volt semmi bajom azon kívül, hogy nem volt étvágyam és az egyik kedvenc ételem szaga nem tetszett...



Már egy hete minden reggelt úgy kelek , hogy hányok, de utána nincs semmi bajom. Viszont van egy olyan érzésem, hogy összefügg azzal, hogy már 2 hete késik.

Ma muszáj lesz szerezzek egy tesztet, hogy megnyugvással magamat mivel NEM lehetek terhes nem ilyen fiatalon egy undorító féregtől. Egy némi erőszakból.

Amiről senki sem tud.

Egyszerűen nem tudtam elmondani.

Folyton csak az jár a fejemben, hogy csalódottak bennem amiért nem próbálkoztam meg jobban küzdeni. És ha még az is kiderülne hogy teherbe is estem egy csalódás lennék mindenki számára.

Szóval ma délután elmegyek és veszek tesztet.


Az emlékek hatására előkapom a telefonomat és megnyitom a naptáramat és megnézem hogy mikor volt meg utoljára, majd elkezdem számolni a napokat 7,14,21,28;35,42.

Úgy érzem, hogy nem kapok levegőt.

Nem történhet meg újra. Még egyszer nem tudnám végig csinálni.

A levegő vételem egyre gyorsul én pedig érzem ahogy a  mellkasom elkezd szorítani.

Hogy a faszba nem vettem észre, hogy ennyi ideje késik?  Mármint nálam általában 30-32 napra jön meg de fel sem tűnt, hogy ennyi ideje nem volt.

De ha ez a két dolog arra utal akkor sem lehetek az hiszen mindig védekeztünk. Mindig odafigyeltünk arra is, hogy ne legyen baja a guminak. Mindem egyes alkalommal még az elsőnél is...

Megfogok fulladni.

Nem használtunk az első alkalomnál. Mind a ketten kibaszott részegek voltunk és elmaradt.

♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡♡

Nagyon sajnálom, hogy csak most hozok új részt viszont kicsit besűrűsödött az életem az elmúlt egy hónapban így nem volt időm írni.