Édes Remény

♡NINE♡

Olyan 10 környékén abba hagytuk a sorinézést mivel realizáltuk, hogy holnap suli és neki tanítania kell nekem meg tanulnom, így hát oly fél 11 környékén elbúcsúztunk egymástól egy csókkal.

Miután William elment neki álltam tanulni az órájára, s mikor azzal végeztem elmentem fürdeni.

A fürdés végeztével már olyan fáradt voltam, hogy csak bedőltem az ágyamba és szinte rögtön el is nyomott az álom.

Mikor reggel megszólalt az ébresztőm 5:50kor nyögve egyet felkeltem az ágyból és kicsoszogtam a konyhába, hogy készítsek magamnak egy jó kis kávét, amelyet el is fogyasztottam tiktokozás közben melyet kissé elhúztam ezáltal a reggeli rutinomat kapkodva kellet, megcsináljam és meg a buszra is futnom kellet.

Mikor felszáltam a buszra láttam, hogy megint nincs hely így hát elkönyveltem magamban, hogy megint végig fogom állni az utat, ami olyan 24 perc.

Az új lányt pillantottam meg az egyik leghátsó sorban egyedül ülve és mindegy-minegy alapon odamentem hozzá.

-Bocsi, leülhettek?- Bólintott egyet én pedig helyet foglaltam mellette.
A táskámat az ölembe raktam és a táskámból előhúztam a telefonomat és átkapcsoltam a zenét, ami eddig a fülemben szólt, majd megnyitottam a galériámat azon belül is az irodalom jegyzetekről készülteket és azok át olvastam át addig ameddig a sulihoz nem értünk.

Mikor a busz bekanyarodott a suli udvarába megvártam még leszálnak az előttem ülők aztán én is leszálltam a buszról és az osztály felé vettem az irányt.

A terembe beérve rögtön helyet is foglaltam majd az asztalra tett táskára hajtottam a fejemet.

AZ első óra az hittan lesz, amitől a falra mászok. Nem kifejezettan az órával van bajom bár mondjuk azzal is mivel alapvetően nem értem hogy mi értelme van mármint értem ez egy ilyen katolikus elit suli de akkor sem értem hogy ez minek kell. A tanár pedig olyan faszságokat szokott mondani, hogy már nem tudom hogy nevessek vagy el szégyelljem magam a tanár nevében.

Vegyük példának a pultheti órát ahol valahogy szóbajöt az hogy bűn e az ha valaki a saját neméhez vonzódik erre ő azt mondta hogy ez alapvetően egy betegség ami gyógyítható és addig nincs, vele különösebb probléma ameddig az ember elfojtja és ki nem mutatja, nem alakít ki szexuális kapcsolatot. Vagy még az is ott van, amikor azt mondta, hogy ha valakit kihasználnak akkor az az annak az embernek a hibája aki megbízott abban az emberben akit kihasználnak.

A csengő hangja szakított ki a gondolataimból, majd egy nagy sóhajjal elindultan a hittan tanteremfelé.

♡♡♡

Hittan után matekom lesz, amiből egy olyan anyagot veszünk, amit nem tudok egyszerűen megérteni és 10 perc után már fáj tőle a fejem ráadásul még hulla fáradt is vagyok szóval arra a döntésre jutottam, hogy lemegyek a büfébe és veszek egy kávét.

A büféhez leérve beálltam a sorba és unott arckifejezéssel fürkésztem az előttem lévő embert, de aztán rájöttem, hogy William az.

-Jó napot tanár úr! - Felém kapta a fejét mikor meghallotta a hangomat, majd a szálya szélén megjelent egy ici-pici mosoly, de utána rögtön rendezte is az arckifejezését.

-Jó napot! - Biccentett egyet a fejével majd mikor sorra került rért magának egy kávét és távozott is.

A következő órám vele lesz mivel irodalom lesz ahol is dogát fogunk írni.

-Jónapot! - Köszöntem a büfés néninek.

- Egy mentolos rágót és egy kávét szeretnék kérni! - A büfés néni kedves mosollyal az arcán nekem nyújtottá a kért dolgokat majd miután kifizettem elindultam az osztályba.

Az osztályba érve a csenő jelezte, hogy becsengettek én pedig egy sóhajjal gyorsan leültem a helyemre és kinyitottam a füzetemet azzal a szándékkal, hogy még egyszer átfussam az anyagot, de ez nem jött össze mivel William bejött a terembe.

-Füzeteket becsukni telefonokat rakjátok le a pad mellé a földre! - Az egész osztály úgy cselekedett, ahogy kérte majd utána kiosztotta a dolgozatokat én pedig a nevem ráírása után rögtön neki álltam dolgozni.

Az óra vége elött 10 pereccel végeztem úgy, hogy még gyorsan átfutottam a válaszaimon majd beadtam a tanárnak és elhagytam a teremet.

Mivel ez volt az utolsó órám ezért csak leültem az aulában lévő padra és vártam, hogy kicsengessenek mivel a cuccaimat a teremben hagytam.

A csengő megszólalásakor visszamentem a terembe, s miután összeszedtem a cókmókjaimat a buszmegálló felé vettem az irányt ahol felszáltam a buszra majd hazamentem.

♡♡♡

A napok gyorsan teletek és azt vettem észre, hogy egy hét eltelt. Williammel nem találkoztunk csak egyszer kétszer a tesitanáriban mivel mind a ketten nagyon elfoglaltak voltunk, nekem egy csomó tanulnivalóm volt mivel már csak 2 hét van hátra a szünetig és ilyenkor a tanárok megbolondulnak és ebbe az én drága tanárom is beletartozott, aki úgy szintén egy rakás dolgozatot íratott és nem győzte őket javítani. Velünk mondjuk csak a múlt hetit íratta mivel most kezdtünk bele a biblia ó-szövetség részébe, amiből majd csak szünet után fogunk írni.

Ma éppenséggel szerda van, ami azt jelenti, hogy a második órám tesi, ezáltal az öltözőbe igyekszem, amikor beérek az a rémhír fogad, hogy a lányok láttak egy szekrényt bent a teremben szivaccsal és dobbantóval, ami csak 1-et jelent, SZEKRÉNYUGÁRT!!!

Rühellem, ki nem állhatom, ezt a dolgot utálom legjobban a tesiben!

Miután átöltöztem lementem és láttam, ahogy William besétál a csarnok ajtaján.

-Jó napot! - Köszönt mi pedig visszaköszöntünk majd beálltunk tornasorba. - Ma elkezdjük a szekrényugrást a lányokkal következő órán pedig a fiúkkal fogjuk venni.

Nyeltem egy nagyot és éreztem, ahogy a mellkasom összeszorul. Nem csak nem szeretem a szekrényugrást, de nem is tudom megcsinálni. Elsős korom óta nem sikerült még csak felguggolnom sem nem, hogy bukfenceket meg ilyen szarokat csináljak rajta.

-Bemelegítés képpen a fiúknak két kör utána pedig mehetnek és feltalálhatják magukat! - A fiuk el is kezdték lefutni a köröket. - Önöknek pedig a padon fogok bemelegítő gyakorlatokat mondani.

Nos, ez így is történt volt minden fel leugrálás a padra nyuszi ugrás és még sorolhatnám, aztán amikor elégnek gondolta mondta, hogy álljunk sorba a szekrény elött.

-Az első feladat az még mindenkinek menni fog kivel csak fel kell guggolni. - Az osztálytársaim közül, aki előttem volt az mind megcsinálta.

Most rajtam volt a sor hogy megcsináljam, de amikor már a dobbanton voltam akkor nem felugrottam, hanem egyszerűen csak felléptem, ami nem volt olyan nehéz mivel magas vagyok. Felálltam majd leugrottam a szivacsra.

William kérdő és értetlen tekintettel meredt rám.

-Mss. Hoover miért nem ugrott fel? - megvontam a vállamt és közben éreztem, ahogy a nehezedő súly a mellkasomra telepszik. - Csinálja meg még egyszer! - Bólintottam majd újra megpróbáltam.

Most sem ment annyival jobban mivel feltérdeltem ez által pedig beveretem a térdeimet és a sípcsontom. Nem mondott semmit csak furcsa tekintettel vizslatott.

-Most akkor elkezdhetjük a bukfenceket. Álljon előre az, aki meg meri csinálni a többiek mögéjük és nekik csak fel kell guggolniuk.

Nos, az óra végére a lányok nagyrésze megcsinált mindenféle kacifántos feladatot, míg én csak annyit értem el, hogy az egyik lábammal guggoljak, a másikkal pedig térdre érkezzek.

Majd beálltunk tornasorba, hogy megossza a fiúkkal is a teljesítményünket, és hogy elköszönjünk. Én már el is indultam az osztálytársaimmal együtt, kifelé amikor megszólalt.

-Ms. Hoover maradjon még egy kicsit!

ig:csengewattpad