Édes Remény

♡TWENTYFIVE♡

Tegnap Willel az ágyban kuckóztunk és kivégeztünk jó pár filmet, forrócsokit ittunk és hangosan olvastam fel neki a könyvet, amit tőle kaptam. Minden fejezetet értékeltünk és megbeszéltük, hogy ki mit gondol róla, és hogy mi lesz a következő fejezetben. Persze egyszer kétszer előjött az irodalomtanár énje is, amiről megfeledkeztem, hogy létezik.

Megbeszéltük azt is, hogy a szilvesztert akkor Connorékkal a Heavenben töltjük.

Ez a klub nagyon odafigyel arra, hogy kiskorúakat ne engedjenek be, így nem kell az miatt aggódjunk, hogy valaki olyannal futunk össze akivel nem akarunk a fiatalabb korosztályból. A tanáraim pedig nem járnak ilyen helyekre, úgyhogy velük nem kell számolni.

A kérdés, ami felmerülhet bennetek, hogy én még is, hogy mentem be, ha még akkor kiskorú voltam.  Nos, a válasz igen egyszerű. A tulaj ugyan az mind a bárban ahol dolgozok így csak az ott dolgozói kártyámat kellet felmutassam és már be is jutottam.

- A hely ez a pár hónap alatt semmit sem változott. – Mondtam Willnek miközben beléptünk a klubba.

- Pár hónap alatt nem is szoktak változni a bárok. – Felelte, én pedig megforgattam a szememet.
Amikor megpillantottuk Connort és Bobbit az egyik asztalnál rögtön feléljük is vettük az irányt.

Amint odaértünk Connor a karjajiba vont, majd mikor elengedett kezet rázott Williammel, míg én megöleltem a barátját.

Helyet foglaltunk az asztalnál és egy pincér oda is jött hozzánk és megkérdezte, hogy mit szeretnénk inni.

- Négy vodkát szeretnénk kérni elsősorban. – Rendelt a barátom.

- Én nem kérek, szóval csak három lesz és egy kóla. – Mondtam mire Connor értettlen tekintettel nézett rám.

- Ne már Hope szilveszter van! Igyál velünk.

- Nem lehet. – Mondtam mire a szemöldökeit még jobban összeráncolta. – Szívesen tenném, de nem ihatok.

- Akkor 3 vodka és egy kóla? – Kérdezte a pincér.

- Igen. – feleltem, mire ő el is lépett az asztalunktól.

- Miért nem iszol? Te mindig iszol. – Jött rögtön Connortól a kérdés.

- Nem így akartam elmondani de…

- Terhes vagy? – Meglepődtem egy pillanatra.

- Igen.

- Úgy tudtam! – Felpattant a helyéröl és megölelt. – Gratulálok!

- Köszönjük. – Mondtam.

- Hogy az őszintét megvalljam nem gondoltam volna, hogy te valaha is szeretnél gyereket, mert amikor a gyerekekkel kapcsolatban beszéltünk te mindig komor lettél és azt mondtad, hogy te soha nem akarsz, de örülök. Remélem én leszek a kereszt apa.

- Ezt még meg kell eszéljük de egy esélyes jelölt vagy.

- Még is kilehetne jobb kereszt apja a gyereknek mind én?- Egy olyan soroljam nézessél ajándékoztam meg mire ő csak megforgatta a szemét. – Na de mesélj, hány hónapos a pici, tudjátok már a nemét?

- A 10. hétben járok és még sajnos nem tudjuk, hogy fiú vagy lány.

- Viszont szerintem kislány lesz, vagyis biztos vagyok benne. – Csatlakozott bele a beszélgetésbe Will is.

- A szüleiteknek már mondtátok? – Egymásra néztünk Williammel.

- Sokkal inkább Will anyukája kitalálta, majd így sajnos apa is megtudta.