Ellenséges Szerelem /Befejezett\

5.

Másnap 6:23

A reggelem már szarul indult hisz eset egész este az esső és reggelre sem hagyta abba. Ránéztem az órára amin láttam, hogy van kemény 1 órám elkészülni.
-Apa! - kiabáltam.
-Igen? - jött fel a lépcsőn.
-A piros felsőm hol van? - nézetem rá.
-Aha melyik piros felsőd? - nézet rám.
-Mindegy akkor majd felveszek mást. - mondtam vissza menve a gardróbba. Elkezdtem keresni az iskola táskám, és hát nyilván nem találtam.

-APA!! - kiáltottam le megint.
-Mondjad! - jött fel.
-Lehet nem a legjobbkor, de nincs iskola táskám. - mondtam a szőnyeget piszkálva a lábammal.
-Anyám Madi. Jó gyere adok egy táskát, de lehetőleg vigyázz rá. - momdta majd elment. Még apa keresgélt addig én megcsináltam a hajam és magamra fújtam a fél parfümöt.
-Na itt van vigyázz rá lehetőleg. - adta oda apa a táskáját.

Nem hiszi el szerintem senki, de apámnak ez a legdrágabb és legféltettebb kincse, persze csak utánam.
-Kész vagy, mert kicsit késésben vagyunk! - kiabált apa.
-Igen. - sétáltam le a lépcsőn.
-Végre. Menjél a teslához hozom a kajadat. - momdta apa.
-Okés. - mondtam majd lesétáltam a garázsba. Apával három percen belül el is indultunk.
7:49

Szerencsére időben beértem.
-Szia biztos te vagy Madi! - köszönt egy lány.
-Szia igen am te pedig.. - köszöntem vissza.
-Mellissa- nyújtotta a kezét- Ha bemegyünk csak figyelj engem, hogy csinálják a profik. - mondta majd hátra dobta a haját. Én csak követtem. Mikor beléptünk a suli épületébe akkor mindenki csodálkozva arrébb állt. Én elég kellemetlenül éreztem magam, hisz mindenki engem nézett.
-Na látod ilyen egy igazi híresség az iskolába. - mutatott végig.
-Ja ja azt látom. - megigazítottam a ruhát magamon, hogy egy kicsit jól nézzek ki.
-Hallod Melliss! - szaladt oda egy fiú.
-Csáo Ben. Mizu? - ezek szerint ő Mellissa barátja. Ja a barátja. Hát én inkább nem mondok semmit, nem a leghelyesebb fiú a világon de passzolnak. Mármint, hogy Mellissaba is van valami különlegesség.
-Semmi, am biztos te vagy az új lány. - mutatott rám - Azt mondták, hogy jól néz ki és még gazdag is, de, hogy ennyire gazdag. - mondta csodálkozva.
-Na jól van, állj le, mert nem leszünk jóba. Nem tisztelem azokat akik a pénzemért barátkoznak. - mondtam neki.
-Jól van szöszi, nem kellesz te nekem. - fimtorgott rám.
-Bocsi szivi, de mi most megyünk, majd talizunk. - nyomott egy puszit az arcára majd tovább mentünk. Én hátra néztem és láttam, hogy Ben letörli a puszit az arcáról. Nem akartam Mellissnek a kedvét elrontani, így neki inkább nem szóltam erről. Eléggé elgondolkodtató az a tény, hogy már ennyivel az érkezésem előtt tudtak arról, hogy milyen is vagyok. Sajnos ez csak a külsős tényező. Voltak kapcsolataim, amikbe a belsőmért szerettek, de mostmár ez nem lesz biztos. A főnti részén -ahol a termünk van- elég sok ember nyüzsgött. Amikor Mellissa hangját kiengedte, igazából akkor nézett fel mindenki. Amikor megláttak egyből minden szájához járt egy fül és össze súgtak.
-Ne is foglalkozz velük, ők is csak enegem tisztelnek. - mosolygott és belépett a terembe. - Sziasztok csicskák meghoztam az új lányt. - mutatott rám. A tanulók csak felnéztek és a szemük meg is akadt rajtam. Mindenki felpattant a helyről és oda jött hozzám.
-Várj neked az apud a Mark Robertson? - nézet rám egy lány a hátsó padból.
-Valahogy úgy! - mondtam.
-Ez eredeti Doir? - fordigatta egy fiú a táskám.
-Lerakod a táskám, mert bajod lesz. - mondtam. - Elég lesz mert ez már nekem sok. - állítottam le a nyüzsgő embereket. Nem tudom magam körül elviselni a hangos embereket.
-Csáo! - fordult hátra Lisa.
-Csáo! Hallod ezek mindig így nyüzsgnek? - kérdeztem.
-Látnád, mikor tesivel kezdünk. - mondta nevetve, mire én is nevettem. Jól elbeszélgettük az időt, mivel becsöngettek. Az osztályfőnök jött be első órán.
-Jó reggelt gyerekek! Biztosan láttátok már az új osztálytársaitokat, Madit, Louis és Karlat. Kérlek beszéljetek magazokról, majd aztán az osztály többi tagja is mond magáról pár szót. Addig készüljön mindenki, hogy mit mond. - adta ki a parancsot a tanárnő.
-Sziasztok Louis vagyok, sportolnak nem sportolok semmit és nincs testvérem. Az előző sulimba én voltam a népszerű diák.
-Itt nem te leszel nyugi! - szólalt meg egy hang.
-Köszi Tom a fontos hírt. Van még valami mondani való?
-Nem nincs. - mondta csalódottan.
-Rendben, Karla vagy mondja először Madi? - nézet a lányra utána rám majd a nevemet kiabáló osztályra. - Akkor ez el is dőlt. Madi légyszíves.
-Szerintem mindenki vágja, hogy ki vagyok, ergo nincs miről beszélnem. - zártam rövidre a dolgot.
-Madi kérlek. - nézet rám a hölgy.
-Apámmal élek egy kurva nagy házba, nincs testvérem, anyámról senki sem kérdez, és kb. ennyi. Remélem érthető voltam. - mondtam megint. Ms. Liliett csak nézett mint aki még soha sem látott ennyire bunkó lányt.
-Rendben Madi, majd máskor kicsit kedvesebben kérjük ezt. - mondta.
Elmomdták a dolgaikat. Mikor már végeztünk volna beesett az ajtón Mason.
-Jó napot magának is! Hol jártunk?
-Hát elég messze, bocsánat csak nem indult a téli hidegben a kocsink. - mondta leülve a számomra ismert Jaden Walton mellé.
A nap többi része elégjól telt, viszont mikor apa jött értem, hát ott fordult kissé rosszá a helyzet.
-Szia Madi! - ölelt át - Milyen volt a suli?
-Elmegy. - vontam a vállam. - Amúgy most mi miért nem megyünk?
-Madi ülj be egy kicsit a kocsiba. - mondta apa. - Van két öcséd.
-Hogy micsoda? - kérdeztem vissza.
-Mikor kicsi voltál, egy régi osztálytársammal találkoztam, és hát a dolgok szeszélyessé változtak. - mondta apa.
-Terhes lett, haladjunk. Nem érdekel a töltelék, most miért várunk rájuk? Apa hahó! - csettingettem és kiabáltam.
-Az anyukájuk meghalt 1 hete és én vagyok a gyamjuk, mint ahogy neked. - mondta apa.
-Na most álljunk meg egy szóra. Nekik meghal az anyjuk és te rögtön rohansz nekik segíteni, viszont, amikor én voltam a szarba te rám se hederítettél, és ha én nem hajtok arra, hogy ide költöztek, akkor még mindig azon a replás fos helyen lennék? Hm? Igazam van? - néztem rá komoly tekintettel.
-Nem Madi ez nem így van. Te is fontos vagy és leszel is számomra még meg nem halok. - mondta apa.
-Ja aha, akkor is fontos lehettem volna én is meg Zoe is mikor elvitték tőlünk. Akkor nem gondoltál arra, hogy segíts? - nézet rá.
-De én gondoltam, de én sem tudtalak magamhoz venni, hisz hova raktalak volna? Mert nem foglak magamhoz venni egy padra, hogy fagyoskodj. Én se voltam mindig ilyen dús gazdag, csak akkor mikor már össze szedtem a pénzem, hogy iskolát végezzek el megint. Utána már azért is magamhoz vettelek, és már előbb akartalak magamhoz venni, de anyád nem engedte, mert egy hülye picsa! Nem tűnt még fel? Nem szeretett téged? Egy véletlen hiba voltál az életében. Anyád engem se szeretett, csak a pénzem kellet neki, és ha te is ott maradsz akkor téged is kihasznált volna. Anyád nem becsült volna meg! Anyád soha nem lesz jó anya. - mondta könnyes szemmel.
-Nem beszelhetsz így anyáról, bármennyire is megutáltam az évek során, akkor is az anyám marad. - mondtam.
-Én nagyon sajnálom de ez az igazság.
-Nem baj, de én inkább haza sétálok. - szálltam ki a kocsiból. Ezt még beteszem előre, lehetőleg ne felejtsd el kivenni! - mondtam, majd betettem a táskám a csomagtartóba. A táskámból kivettem az airpodsom és a telefonom, majd elindultam a legrövidebb úton. Egy dolog vígaztal, hogy a zenével kitudok kapcsolni. Már rég otthon voltam, de a zene még mindig szól a fülembe. A zenét csak akkor kapcsoltam ki, mikor az ablakomból láttam, hogy az autónk befordul a kapuba. Gyorsan átvettem a gatyám egy fekete melegítőnadrágot. Leballagtam a lépcsőn és Rokyt magamhoz hívtam és a macskákat is bele raktam a nadrágom zsebébe. Az öcsémék nagy beszélgetésekben voltak a lépcsőn feljőve.
-Sziasztok fiúk! - köszöntem a lépcső forduló oszlopán támaszkodva.
-Csa! - mondták egyszerre.

Tehát bemutatom az öcséimet.

Ő itt az egyik buzi. Hírhettebb néven Nolen, mostmár ők is viselik a Robertson vezeték nevét. Nolen egyébként 3 évvel fiatabb nálam, tehát ha jól számolom akkor 13 éves múlt 3 hete. Jó születés napi ajándék lehetett neki az anyja halála.

Ő pedig itt Liam. Ő is a fiam, ahogy Nolen is, ezt mostmár mindenki tudja. Igazából ő és Nolen ikrek, de ez nem volt nehéz kigondolni. Az őszintét megvalva ő a helyesebbik öcsém a kettő közül. De ezt mindenki döntse el magának. De egy biztos, hogyha lesz valamelyiknek barátnője azt én fogom leghamarabb tudni, még apa előtt is én fogom tudni. De sajnos ez a csodás kis történet nem így történt, mert túl közel kerültek a magán életéhez az első percben. Rossz területre tették a lábukat. Feljöttek az én részemre, ami nem is volna gond, de végig jártak a gardróbomat, ami nekem egyenlő azzal, hogy nem ismerik a határokat. Ezt még el is néztem nekik, hisz még újak a házban. Apával közös megegyezéssel megegyeztünk, hogy a fiúk mennek a 2. szintre apa pedig lentre. Na hát nem sok cuccuk volt a fiataloknak ezért hát egyből el is foglalták a szobajukat.
-Madi mi a fiúkkal elmegyünk vásárolni, te rendeljél már kaját.
-Fiúk nektek mi kell? - néztem rájuk.
-Mi van? Miből lehet válogatni? - kérdezett vissza Liam.
-Kínai, pizza, hambi, sushi meg még ilyenek. - soroltam fel a valsztékokat.
-Sushi. - vágta rá Nolen.
-Ez az na látod apa, látszik, hogy van valami közös vonás bennünk. - karoltam át a fiút.
-És én? Meg se kérdezed mi kell? - nézett rám csodálkozás apa.
-Apa, mindenki tudja, hogy te csak a hamburgert eszed meg, mert nem bírsz pálcikával enni. - mondtam gúnyosan.
-Te Liam mit kérsz? - nézetem rá.
-Nekem jó a kínai. - mondta.
-Te is a rokonom van. - momdtam. - Na menjetek vásárolni!
-Neked kell valami a boltolból? - nézet rám apa.
-Apa ami azt illeti, a bershkába vagy nem tudom hol van egy ilyen forma-és dzseki olyat hozzál már legyszike. Meg a nikeből egy jorden 1-et meg egy suli táskát. De majd átküldöm mi kell nekem. - mondtam.
-Jó csak ne felejtsd el. - mentek ki az ajtón. Felmentem a szobámba és néztem mikor mennek el. Felkapcsoltam a JBL-t és elkezdtem hallgatni a kedvenc zenéimet.