Ellenséges Szerelem /Befejezett\

2 ÉVAD 6. RÉSZ

Otthon

Haza érve fáradtan estem be az ágyamba. Sminkbe aludtam el, hisz egyből elnyomott az álom.

Másnap 6:10

Az telefonom csörgésére keltem fel.
-Ki a bánat hív már hat órakor. - gondoltam magamba és felvettem a telefont. A fodrászom hívott, hogy mikorra érkezek körülbelül, hisz fél hétre van időpontom. Mondtam hogy háromnegyed 7-re érek csak oda. Letettem a telefont és hozzá láttam készülődni. Elvittem a kiskutyákat egy barátnőmhöz és már rohantam is a fodrászhoz.
-Szia Teresa, bocsi, hogy ilyen korán kell megcsinálni a hajam. - ültem be a székbe.
-Semmiség. Úgyis jön utánad 7-re egy vendégem. - mondta majd bele is kezdett a hajam készítésébe.
5 perc "szenvedés" után már rohantam is a virágboltba a csokrokért. Kifizettem majd rohantam az esküvő helyszínére, ahol a segítőknek tartottam "előadást". 
-Remek, ha ez megbeszéltük és mindenki megértette a feladatot, akkor lehet hozzá látni a feljáró díszítéséhez! - mondtam majd beszálltam a kocsiba és elhajtottam. Esküszöm soha többé nem válalok esküvő rendezést. Masonnel egyeztettem és 15:00-ra jön értem, hisz akkor kell mennünk a templomba, aminek a díszítését apa egyik régi ismerőse csinált. Nagyon merem remélni, hogy úgy néz ki ahogyan én elmagyaráztam neki. Haza érve hozzá kezdtem a körmöm elkészítésének. Nagyon gyorsan haladtam,hisz 12:45-re készen lettem. Alice, Nessa,Nancy átjöttek hozzám készülődni. Imádok a lányokkal készülődni, és hát igen hozzá láttunk az iszogatásnak is. Nálam általában a bor fogy, mi más. Most Alice hozott vodkát és whiskeyt is. Nem nagyon rugtunk be, hogy tisztességesen elmondjam a kis beszédem.
-Madi, Mason vár az ajtóba. - kiabált Nessa.
-Engedd be! - kiáltottam vissza. Nessa beengedte a fiút, majd vissza jött a szobába. Én már készen voltam, de a lányok pár perc után elmentek, mert kínait kívántak. Megbeszéltük, hogy a helyszínen találkozunk. Persze ezt lebeszéltem a koszorúslányokkal és a menyasszonnyal is.
-Mason segítesz egy picit? - mentem oda a fiúhoz.
-Aha mibe? - kérdezte.
-Hát, betudod kapcsolni a nyakláncom? - fordultam meg és oda adtam neki az ékszert.
-Emlékszel, amikor a promra? - nézett rám.
-Ne hozd fel, mert életem legrosszabb napja volt az az átkozott prom. - mondtam. A promomra elhivott "délceg" fiú Jaden Walton ott hagyott egy lányért és Javon haza vitt és egész este beszélgettünk. Persze Mason és Jaden össze verekedett, amiről én csak később értesültem. Masonnek hála sikerült össze veszem mind három Waltonnal és a szülőkkel is. Így elcseszve apa barátságát. Nem nagyon szidott le, csak 1 hétig nem beszéltünk, aztán vissza jöttek a pánik rohamok és a szorongás, ja meg a régi barátom az önbántalmazás. Leszoktam róla, de ha valami nagyon nagyon rossz történik vissza jön. Régen szégyelltem ezeket ezért pszichológushoz jártam és sikerült feldolgoznom valamennyire. Mostanában, hogy elköltöztem a szorongás vissza tért, és a vagdosás is látogatóba jön.

14:24

Sikerült oda érnünk mindenki előtt, így egy kicsit tudtam még rendezkedni. Főként a szobákat készítettem el Mason segítségével.
-Remélem ezt a szobát kettőnknek számod. - állt az ajtóba a fiú.
-Nem, én haza megyek, te pedig azt csinálsz amit szeretnél. - mondtam mosolyogva.
-Na légyszíves legyél már velem jó kislány. - jött oda és belemarkolt a fenekembe.
-Mason ezt most hagyd abba, mert sem az sem pedig más nem lesz. - toltam le magamról a fiút.
-Jó, gyere vedd fel a ruhát, és menjünk, mert háromnegyed három van. - mondta a fiú majd eltűnt. Én átvettem a koszorúslány ruhám és rohantam, hogy el ne késsünk. A templom itt van a másik utcába.
-Madi, ebbe, hogy nem törik ki a lábad? - kérdezte Mason. Igazából jó kérdés mert magam sem tudom. Sosem voltam még ilyen vékony sarkú cipőben.
-Ezt találtam elegánsak, és már ezerszer volt a lábamon. - kamuztam. Ezt a csodás surranót tegnap előtt vettem, mivel el kellet mennem cipőt venni. Egy Saint Laurent magassarkút viseltem, aminek arany volt a sarka. Ez egy alap darab a kollekciómba.
-Mehetünk a templomba? - nézett rám a fiú.
-Persze! - mosolyogtam. A templomhoz mi értünk oda először. Gyorsan megnéztem a díszítést, hogy úgy néz-e ki, mint azt én elképzeltem.
-Na milyen? - nézett rám Mason.
-Olyan amilyennek kell lennie. - mondtam.

Az esküvőn

A templomban minden úgy ment, ahogy én azt elképzeltem. Mikor vége lett, meg se vártuk a csokor dobást, hanem rohantünk a fő helyszínre, hisz a nevkártyákat ki kellett tenni és a nevek mellé a ülő helyek számát. Apa és Aurora, olyasmi székeket szeretett volna, mint a moziba. Ezt persze én nem tudtam megvalósítani, de a székek számát igen.
Kiraktuk a majdnem 80 fő névkártyáját és megírtam az ülések számát. Elő szedtem a "belépőket". Nolent előre küldtem, hogy osszon mindenkinek egyet, hisz csak ezzel lehet belépni. Ha hiszitek, ha nem de ez volt a legmacerásabb része az egész szervezésnek. Mivel 80 darab fekete számot sehol nem találtam, és senkit sem találtam, hogy elválalná ezt a feladatod, így ez rám hárult és a fiúkra. Egy egész estét ezzel töltöttünk. Utána rá kellet ragasztanom, de mivel nem fogta meg a ragasztó, így varrnom kellet.

5 évvel később