Ellenséges Szerelem /Befejezett\

2 ÉVAD 5. RÉSZ

Másnap 8:09

A telefonom "fülmelengető" hangjára ébredtem fel a nappali kanapéján.
-Ne ne ne, el fogok késni. - pattantam ki takarók alól. Gyorsan magamra ráncigáltam egy nadrágot majd egy felsőt. A hajamat gyorsan felcsatoltam. Írtam egy cetlit a fiúknak, hogy elmentem csináljanak kaját.
-Penny te vagy itthon a főnök, a fiúkra vigyázz, én elviszem a tökmagokat a dokihoz és utána jövök. - emeltem fel a hordozó amiben benne volt Apollo, Vegas és Dream. Beraktam őket hátra és elindultam a 30 percnyire lévő doktorhoz.
-Elnézést a késésért, nagyon nagy volt a forgalom. - kamuztam.
-Semmi gond. Gyorsan beoltom őket és mehetnek is. - mondta majd elő szedte a szurikat. Beadta nekik, majd suhantunk is tovább. Bemetem a boltba pár kajáért és inni valóért, mivel megyünk díszíteni a helyszínre.
-Liam, Nolen, Ash öltözetek! Megyünk díszíteni. - kiabáltam a fiúknak. Gyorsan én is elmentem készülődni és felhívtam a lányokat, hisz el kell néhány szorgos kéz pluszba. Egy biciklis nadrágot és egy fehér Nike pólót vettem fel ehhez pedig egy Air maxet. A fiúk is készen lettek és elindultunk a lányokért. Nekem otthon van egy utazós autóm, egy 9 fős.
-Fiúk ott van 4 szatyor mindenki megfogjon meg egyet! - mondta Nessa. Nessának vagy egy öccse aki fiatalabb mind három fiamtól úgy 4 évvel.
-Nessa ezekbe mi van? - kérdeztem.
-Hát csak egy két ital. Apám borász kereszt szüleimnek pedig van egy saját pia boltjuk, ahonnan mindig kapok ajándékot. Úgyhogy van egy kevés szeszes ital is. - mondta.
-Na akkor mondjad a kereszt szüleidnek, hogy nekünk is kűldthetnek pár üveggel. - mondta Alice. Ezen a mondaton sikerült mindenkinek jót nevetnie. Gyorsan beszállt mindenki az autóba és elindultunk a fél órás útra. Egész idő alatt koncertet adtunk a fiúknak, akik lelkesen végig hallgatták.
-Na itt vagyunk! - mondtam. Gyorsan felhívtam a tulajt, hogy itt vagyunk, és egy jelszó jó lenne a kapuhoz. Megadta a tulaj és bementünk. Majdnem 3 percet kocsikáztunk meg be a lagzi helyszínére.
-Na fiúk lányok! Kezdjünk hozzá! - csaptam össze a tenyerem. Behoztuk a szatyrokat és hozzá láttunk. Nagyon magas volt a beltér, úgyhogy valahonnan kerestem egy magas létrát és szerencsémre sikerült is találni egyet.
-Liam! - kiabáltam a fiúnak. A fiú szedte a lábát és segített behozni a létrát. Nessa volt segítségemre aki tartotta a díszeket, hogy én fél tudjam akasztani.

3 órával később

-Ez gyönyörű! - mondta Alice belépve a terembe.
-Komoly? - másztam le a létráról.
-Komoly! Nagyon ízléses és a fehér a bézzsel teljesen passzol.

-Liam, Nolem Ash, Oliver, ti hogy haladtok. - mentem leellenőrizni, hogy milyen munkát végeztek 3 óra alatt. A fiúknak annyi volt eddig a feladata, hogy kiválogassák az evőeszközöket.
-Madi, kajásak vagyunk rendelhetünk kaját? - kérdezte Nolen.
-Nem van kaja a táskámba vegyétek ki. Hamburger Burger Kinges. - mondta a fiúknak. Ők rögtön lecsaptak a kajára én és Nancy elkezdtük díszíteni az asztalokat. Imádom, ha minden úgy megy ahogy én elképzeltem. Most minden úgy haladt ahogy akartam egy pontig.
-Drága Madi csörög a telefonod! - kiabált Alice.
-Megyek! - töröltem meg a kezem. Gyorsan felvettem a telefonom. Máris jövök, csak hozzák a csoki szökőkutat meg az egyéb kiegészítőket még. Gyorsan elindultam a kocsival a kijárat felé, hisz olyan nagy, hogy nem tudom magam behozni. A futár tök normális volt. Átvettem a dolgokat majd vissza hajtottam a kocsival a téren ez. Egyébként egy nagy hotel, hisz szobák is vannak hozzá egy lentebbi házban. Na fiúk és Alice ti vagytok a szakik üzemeljétek be nekem ezt! - hoztuk be Nessaval a szökőkutat. Mi is megterítettünk a 150 fős kis vendégségnek és a fotósoknak. Mi csak az asztal térítéssel 15:00-ra végeztünk. Kint még ezer dolgunk volt volna oda kint, de elkezdett beborulni az ég így inkább majd holnap reggel eljövök én és a fiúk és megcsináljuk. Összébb pakolunk és elindultunk haza. Igazából én egy csöppet siettem, hisz este egy randira megyek Masonnel. Egyébként csak a holnapi nagy napot beszéljük meg.
Haza vittem a lányokat, akik már nagyon nagyon várják, hogy holnap berúgjanak. Főleg Alice és Nancy. Nancy mostanság szakított a barátjával és nehezen viseli, így minden programba bele ráncigalom, mikor nem dolgozik.
-Fiú, pakoljátok össze a cuccotokat mentek apához. - kiabáltam nekik. Mivel apánál készülődnek a fiúk nálam ezáltal pedig a lányok. Apa jön értük, mivel meg kell néznünk egy lakást. Elköltözök, hisz nagyrészt magam vagyok itthon, és elég üres magamnak a ház. A nagy házat nem adjuk el majd ha lesz valakim akkor oda költözünk. Mire készen lettem addigra apa is ide ért.
-Na kicsim készen állsz, hogy megnézzük az új házat? - kérdezte apa.
-Igen, de remélem azért tágas lesz. - mondtam neki. Bepakolták a fiúk a táskákat és már indultunk is. Az egyik ház a főút mellett volt egy kis utcában. Szép tágas volt kívül, és mindegyik lakáshoz tartozott egy kis kert is.
-Üdv biztos maga Mark! - fogott kezet apa és a tulaj.
-Igen, ő pedig a lányom Madi. - mutatott rám.
-Nagyon örvendek! - mondtam majd kezét ráztam.
-Én örvendek erre tessék! - mutatta az utat a férfi. A fiúknak készítettem videót a háztról, hogy milyen belül. Egy csodás ház volt. Tágas konyha ami a nappalival össze volt nyitva. 2-2 szoba a fenti és lenti részen, hisz emeletes házat akartam csak. A fürdő gyönyörű volt és a szomszédok is nagyon rendesek voltak. Az egyikben egy fiatal pár lakott a bal oldalon pedig egy idős néni a tacskójával.
-Na mit szólsz Madi? - nézett rám apa.
-Nekem nagyon tetszik. Gyönyörű minden benne. - válaszoltam. Nagyon gyönyörű ház és még az egyetemhez is közel van ahova járni fogok jövő évben és apa irodája is teljesen közel van.
-Remek, akkor hétfőn át is adom a kulcsot Madison, ha neked megfelel. - nézett rám a férfi.
-Nekem teljesen megfelel. - mosolyogtam. Apa haza vitt és én hozzá láttam készülődni a randira. Egész végig a csajokkal beszéltem.
-Nekem nehogy legyen valami! - mondta Nancy.
-Nem lesz semmi, csak holnap el kísér és utána nem beszélek velem. - mondtam határozottan.
-Madi, ez nagyon csúnya! Ilyet nem csinalhatsz. Dobálod mint a zoknit. Egyik nap hordod majd kimosod és újból felveszed. Ez nem lesz jó. - mondta Nancy.
-Fura de egyet értek anyával! - mondta bólogatva Alice.
-Jó, akkor majd megbeszélem vele, de mit szóltok a szetthez? - kérdeztem tőlük. Egy fekete mini ruhát vettem fel egy fehér blézerrel egy magassarkút és persze egy fekete Prada táskát. Letettem a telefont és mentem bezárni a kiskutyákat a helyükre. Rohantam, hisz Mason már várt rám és türelmetlen volt már.
-Szia Mas! - öleltem meg amikor beszálltam az autóba.
-Madison drága hova menjünk enni? - nézett rám.
-Nem is tudom, van egy jó hely a környéken, egy éttermet amihez jó emlékek fűznek. - mondtam majd kezembe vettem az irányítás. Elindultunk Manhattan kihalt utcáján, mikor egy kivilágított épülethez érkeztünk. 
-Ez lenne az a nagy "luxus" étterem? -kérdezte a fiú - Ide jártunk egész középsuliba ide jártuk csövezni.- jelentette ki enyhe undorral az arcán.
-Komoly nem tetszik? tudsz jobb helyet ami nyitva van péntek este 19:45-kor? -kérdeztem tőle megsértődve.
- Ami azt illeti nemrég fejeztem be egy szakács tovább képzést. Felmehetnénk akár hozzám is. - mondta el a nagy ötletét.
-Oké, de haladjunk, mert holnap nagyon beosztott napom lesz. - mondtam siettetve a fiút. Mason bele taposott a gázba. Majdnem 15 perc kocsikázás után oda értünk egy igen szegényes háztömbh
-Sportautó van, ház meg egy patkány fészek. Apuci pénze csak ennyire vitte. - gondoltam magamba. Mason felkísért a lakásához. Belépve az ajtón kellemes meglepetés fogadott, amit rögtön meg is említettem a fiúnak.
-Mason, ezt melyik kurvád tervezte ilyen ízlésesen? -kérdeztem körbe fordulva a tengelyem körül.
-Úgy hívták, hogy Madison és nagyon jóba voltam vele régen, de neki és nekem is külön váltak útjaink, így én eképpen emlékezem rá, hogy mennyire jó ízlése is volt. - mondta egy üveg vöröset kibontva.
-Értem, jó ízlésem volt már akkor is mi sem tagadás. És most ez a "mindenki engem akar" fiú merre tart az életben? - néztem a fiúra.
-Lassan bele pusztul a magányba, van pár személy aki még tartja benne a lelket. -mondta mosolyogva.
-Mason én igazából csak egy dolog miatt jöttem.....
-Tudom, hogy a kísérős izét megbeszéljük. Mondtad a telefonba. - szakított félbe.
-Nem, nem azért jöttem. Igazából megszerettem volna beszélni ami kettőnk között van vagy történt. Szeretném ha végre tűlőre jutnánk és újból jóba lennénk. - kezdtem bele a mondani valómba - Mikor találkoztunk a nyaraláson feljöttek bennem a régi emlékek, hogy mennyit hülyültünk meg ilyenek. És hiányoznak azok az emlékek. Jó lenne megint össze hozni a csapatot. - fejeztem be a lényeggel. Egyébként Mason, Theo, John és Arty és Peter egy bandába játszottak, de miután Arthur meghalt a csapat is felbomlott. Befejezték a bandázást és már nem voltak beszélő félben. Theo nem nagyon tudta a suliban feldolgozni Arty halálát, így a szülei át íratták egy teljesen másik városba és elköltöztek. Peter egy másik csapathoz csapódott, így Mason és John velünk maradtak. Velünk a suli "kurváival". Mindenki így hívott minket négyünket, hisz minden fiúnak tetszettünk. Imádtam, hogy mindenki rólam beszélt meg ilyenek. Mindig tudtam, hogy rosszat nem fognak tudni velem tenni. 
-Madi, te változtatnál magadon a középsulihoz képest? Ha igen mit? - kortyolt bele a borba a fiú.
-Nehéz kérdés, hisz szinte mindent megváltoztatnák magamon, de főleg azt, hogy ne legyek annyira hiszékeny, mint akkor. Te mit? - néztem a fiúra.
-Hogy ne féljek elmondani az érzéseimet és, hogy ne fussak el a könnyebbik és rosszabbik útra ha döntés elé állítanak. Nagyon sok ilyen történt és ha nem rontom el, talán nem egy patkány fészekbe beszélgetnénk, hanem egy luxus házba. - mondta egész végig a szemembe nézve.
-Kérdezhetek valamit őszintén válaszolj jó?! 
-Oké őszinte leszek. - bólogatott hevesen.
-Te valaha éreztél irántam, vagy valamelyik barátnőm iránt is többet, mint barátság? - néztem a fiúra aki szemében láttam, hogy zavarba hoztam egy kicsit.
-Mivel megígértem, hogy teljesen őszinte leszek hozzád, így bevallom, hogy téged nagyon de nagyon szerettelek és még most is szeretlek.- mondta a szemebe nézve. Láttam rajta, hogy bánja a dolgokat amiket tett.
-És miért nem mondtad el nekem? -kérdeztem tőle.
-Féltem, hogy elutasítasz vagy kinevetsz. - mondta sajnálkozva.
-Mas én szerettelek, de mivel folyton össze jöttél mindig egy másik lánnyal, így én elengedtelek. Úgyhogy ezt buktad. - mondtam el neki, hogy mennyi mindent rontott el.
-Madi én még most is szeretlek. És kérlek bocsáss meg nekem! - kérlelt.
-Mason ez nem így megy, hogy egyik pillanatról a másikra elfeljtem azt a egy egész évet amin minden este sírtam, hogy mennyire egy nyomorék vagy, hogy nem veszed észre. - mondtam felhaborodva.
-De Madi nem akartam, féltem és ez volt a legbiztonságosabb megoldás. Én szeretlek! - mondta már könnyekkel küzdve.
-Mason, holnap 10:00-ra gyere értem hozzám. Majd máskor beszélünk. - momdtam majd felálltam és kimntem. Mason rohant utánam, hogy álljak meg, mert nem tehetem ezt. A kihalt rideg utcán végig sétáltam és buszra várva nyomkodtam a telefonom. A város másik végén lakók, úgyhogy nem lenne a legkönnyebb magassarkúban haza sétálni. Miközben várakoztam egy lány lépett oda hozzám. Stílusomnak megfelelően volt öltözve.
-Mason Blacktől jössz igaz? - kérdezte.
-Ja, de honnan ismered? - néztem rá.
-Nagyon sokáig játszott velem egészen középsulitól. - mosolygott.
-Cristina? - néztem a lányra.
-Te honnan ismersz, még be sem mutatkoztam. - csodálkozott.
-Ismerek én mindenkit aki egy középsuliba járt velem. - mondtam.
-Várj én is találgathatok? - nézett rám lelkesen.
-Csak hajrá! - nevettem.
-Várj, te nem Alice vagy, mert őt láttam nemrég. Madison talán nem vagyok benne biztos. - mondta bizonytalanul.
-Tálat süllyedt! Madison. - mondtam mosolyogva.
-Azta! Tudod, milyen nagy példaképem voltál. Nem is gondoltam volna, hogy egy ugyan annyi idős lány lehet a példaképem. - mondta csodálkozva - Nagyon sokan utáltak a suliba, mondjuk nem értem miért. - mondta.
-Talán, mert úgy néztem ki ahogy ők akartak, csak nem sikerült nekik. - mondtam tanácstalanul.
-Lehet. - mondta vállát vonogatva.
-Jó volt találkozni, majd találkozhatnánk többször is! - mondtam a lánynak. A busz megérkezett és felszálltam rá.

Otthon