Ellenséges Szerelem /Befejezett\

6.

Pár héttel később

Hát az elmúlt 3 hetem igen sűrűn telt. Az öcsikéimet már szinte megszoktam és megtanultam, hogy ha telefonálok, akkor mindig ott vannak körülöttem és nem szabad kihangosítva beszélnem telefonon. Sőt azt is meg kellett szoknom, hogy nem csak magamnak rendelek kaját, hanem nekik is. Viszont nagyon sok pozitív dolog is van benne, mondjuk, ha apa soká jön haza nem kell tartanom attól, hogy betörnek és meghalok, mondjuk ha rajtuk múlna akkor nyilván én lennék az első akit oda adnának, de se baj.
Az elmúlt 1 hétben nagyon magam alatt voltam, mint lelkileg, mint testileg. Sarah nem szól hozzám és apa is haza hozott egy új picsát. Nyilván csak a pénze kell neki. Liammel és Nolennel már kiterveltünk egy igazán jó tervet, hogy is lehet "szebbé" tenni Sabrina napját. Ma megyünk egy igazán puccos vacsorára, ahova ő is megvan hívva apa által. Nyilván hozzánk jönne az a picsa, de nem fog hozzánk jönni, ha Roky egy kicsit vadabb a kelleténél. Én tudom, hogy hogy lehet Rokyt igazán feldühíteni.
-Első szabály, hallgass rám! Második ne tedd azt amit én mondok Sabrinának, mert a nap végén az ambulencián fogsz csücsülni. A harmadik légy flegma vele.
-Bocsi Mad, hogy bele szólok, de nem lenne egyszerűbb az, hogy itt hagyjuk azt a kurvát? - szólt közbe a mondandómba Liam.
-Ja, akkor nem hiányozna az ujjam. - helyeselte Nolen.
-Jó akkor... - mentem be a gardróbomba - Gyertek be, ez a leghangszigeteltebb szoba az egész házba. Apa direkt kérte, hogy hangszigetelt legyen. - mondtam. A fiúk követtek, majd mikor bementünk a legtitkosabb ajtó túloldalára rendesen meglepődtek.
- Hallod ez mióta van itt? - kérdezte Liam.
-Hát én is a beköltözés után vettem észre. Lehet hogy ide be sem lehetne jönni, de mindegy. - mondtam. A szoba egy igazán szép tetőszoba, ami nekem köszönheti mostani formáját.

Nem a legjobb de ide nagyon ritkán mászok fel.
-Na tehát, én tudom apának a jelszavát, ti lefoglaljátok úgy 30 percre és én addig szakítok azzal a libával. Oké? - mondtam el a dolgokat.
-Igen is főnök! - mondták egyszerre.
-Remek, akkor majd 15:30-kor hozzám gyertek vagy majd írok a csoportba. - engedtem ki őket a gardróbomból.
-Oké. - mondták.
-Na jók legyetek. És Nolen, mész le kajálni? - néztem rá.
-Ja. - mondta vissza fordulva.
-Hozzál már fel rágot, köszii! - mondtam.
-Jól van. - vonta a vállát.
-És ha jöttök vagy jössz akkor lehetőleg kopogjatok, mert csinálom a sminkem. Csókollak titeket addigi is. - zártam be az ajtót. Gyorsan elmentem a fürdőbe az arclemosómért és egy ecsetért, ha még persze egy csomag rágóért mert Nolen képtelen volt rá. Ahogy mentem föl hallottam egy beszélgetést, ahol apa beszél valakivel. Oda mentem az ajtóhoz hallgatózni. Rólam és a fiúkról volt szó.
-Nem, nem Sabrina ők az enyémek és nem fogom őket cserben hagyni bármennyire is fáj. Akkor szakítok ennyi kész pont. - ennyit hallottam mert utána letette a telefont és nyitotta az ajtót. Én spuriba arrébb mentem és úgy tettem mintha most mennék fel a lépcsőn.
-Mizu apa? Ám Sabrina mikkora jön? - néztem rá.
-Semmikorra, szakítottam vele. - mondta apa csalódottan.
-HOGY MI? - ezt a lehető leghangosabban mondtam, hogy a fiúk is meghallják. Szerencsétleneknek szelektív a hallásuk, mert nem hallották meg.
-Igen, nem szeretett volna veletek élni. - mondta.
-Igazából én se vele. Nekem nem volt szimpatikus és csak a pénzedet akarta. - mondtam megölelve.
-Tényleg? - nézett rám apa.
-Nyilván, látszott rajta. - mondtam.
-Hát akkor még jó, hogy szakítottunk. - mosolygott apa.
-Igen baromi nagy szerencse. - mosolyogtam vissza. - Én megyek csinálni a sminkem meg készülődni.
-Jó. - mondta apa majd elment a konyhába. Én felrohantam a szobámba és Rokyt beengedtem. Írtam a csoportba és hozzá láttam sminkelni. Beraktam az airpodsom a fülembe és elkezdtem zenét hallgatni. A fiúk 30 perc múlva jöttek, ahogy meg volt beszélve.
-Bu! - fogta meg a vállam Nolen. Én vissza kézből lepofoztam, hisz megijedtem.
-Jajj Nolen bocsi, nem akartam. - keltem fel a székről és megöleltem.
-Semmi baj. - mondta az orrát simogatva.
-Hallod Madi te aztán nem kimélsz senkit se. - röhögött a földön fetrengve Liam.
-Kussolj mert te is kapsz. - mondtam.
-Na akkor megyünk? - kérdezte Nolen.
-Pont akartam mondani, sőt le is írtam, hogy gyertek ide azonnal. Na szóval apa meg az a picsa szakított, mert apa minket választott a nőcike helyett. - mondtam az alapozót eldolgozva a fejemen.
-Micsoda? - kérdezték megszeppenve.
-Hát ja, de legalább már nem fáj miatta a fejünk. Nem igaz?
-De, de igaz. - bólogatott Liam.
-Na menjetek készülődni mert maradt kemény 3 óránk elkészülni. - intéztem nekik. A fiúk kimenetek én pedig folytattam a sminkem.

18:23

Ilyen sem történt még, de szinte időben elkészültem.

Ezt a ruhát, meg sem tudom mondani mikor hordtam.
-Madi tudsz segíteni? - törte be az ajtót Nolen.
-Bazmeg kopogni én fogok? - néztem rá.
-Bocs, te livolsz? - nézett rám.
-Már mióta. - forgattam a szemem - Mibe kell segítenem? - néztem rá.
-Első, így jó leszek? A második pedig az, hogy kösd már meg a nyakkendőm. - mondta boci szemekkel.

Igen, ha a puccos dolgokról van szó ebben a családban senki sem szarozik. Bekötöttem Nolen nyakkendőjét, majd aztán jöttek sorra. Igazából csak apa ertetlenkedett egy sort, de aztán minden és mindenki is a helyére került.
-Na hát akkor emberek mehetünk? - jöttem le a lépcsőn.
-Madi drágám, kinek akarsz tetszeni? - nézett rám apa. Igazából mindig ezt csinálja, mikor ki kell öltözni.
-Első sorban is magamnak, másod sorban, pedig megadom a tiszteletet a cég többi tagjának. - mondtam eme logikátlan választ. Igazából magam se tudom miért öltöztem ennyire túl, de nekem ez tetszik. Persze Roky sem maradhatott ki, hisz ő is a cég tagja, így őt is ki kellett pattintani.

Ő igazából egy igazán aranyos kis nyakörvet kapott csokornyakkendővel. Egyébként, nem csak Roky lesz ott, mint kutya, hisz a cég összes tagjának van kutyája, de Roky a fő tag. Mikor mindenki iskolába és edzésen van apa viszi magához a céghez, vagyis ez csak azóta van így mióta iskolába járunk mind a hárman.
-Gyere Roky helyedre. - szóltam neki és beraktuk a kocsiba való kennelbe. Elindultunk egy igazán luxus ház felé, ami a cégé. Már igazán sok autó állt ott. De ők a rendezők és a belső építészek voltak.
-Apa, még te lerendezed őket mi addig lefárasztjuk Rokyt. Elvisszük sétálni. - mondtam. A fiúknak biztos nem engedte volna meg, mert képesek elveszíteni.
-Várjatok már ti gyászok én nem fogok nektek magassarkúba sétálni. - ezeket az eseményeket nagyon jól ismerem, főleg azokat amikhez visszük Rokyt. Ilyenkor kell vinnem egy sima cipőt, hogy a magassarkú ne törje fel a sarkam.
-Várj itt valahol van tudtommal egy nagy focipálya. - mondta Liam.
-Te is jó vagy még valamire, hozom a labdáját. - mondtam. Elindultunk a telken lefelé, persze fény nélkül így a telefonommal kellet világítani. Körülbelül 10 percet sétáltunk lefelé, mire elértünk a pályához. A fiúk előre mentek én pedig kerestem egy villany kapcsolót vagy valami fény forrást. Szerencsére találtam és felkapcsoltam. Ahogy felkapcsoltam Rokyt elengették a fiúk. Szétnéztem a pályan, hogy nincs-e rajta senki és semmi. Megláttam valami feketét a pálya túlsó szélén. Amikor megláttam láttam, hogy Roky 200-zal rohan felé. Füttyentettem egyet -erre vagyok a legbüszkébb, hogy tudok ilyet- mire Roky vissza fordult.
-LIAM FOGD MEG ROKYT! - ordítottam neki oda. Ő előre rohant és rárakta a pórázt. Gyorsan oda rohantam a feketeséghez, ami nem egy kukászsák volt hanem valami más.