Mérgező szenvedély

Huszonkettedik rész

-Ilyen hamar mentek is hisz még csak most lesz éjfél és szerettem volna az én szépségemmel táncolni a szülinapja alkalmából.-hamis mosolyával jött le a lépcsőről Ethan.

-Ethan meny vissza és hagy békén minket-mondatomra csak elkezdet nevetni.Vajon mi olyan vicces ezen.
Antonió szemeiben is láttam hogy eltört a pohár.

-Liliana száj be a kocsiba.

-Dehogy szálok nélküled nem.

-Száj be az istenért.

-Nem.-gyors lépteivel közelített felém és megragadta a csuklómat ami még mindíg fájt egy kicsit ezért kirántottam a kezem a szorításából.

-Légyszives és száj be a kocsiba.Most.-nem akartam hogy neki essen Ethannek csak menni akartam minnél meszebb Antonióval együtt.

-Kérlek ne csinálj hülyeséget.

-Nem fogok de megkapja amit megérdemel.

-Antonió szálj be te is a kocsiba és menyünk könyörgöm.-szemeiben amit  eddig láttam dühőt már elmult de ki tugya meddig.

-Na száj be mingyárt jövök én is.-Halgattam rá és beszáltam.

Antonió szemszöge*

Ezt az embert még az ellenségeimnek sem kívánom.Rá mozdult Lilianára ezt még megbánja de azt is hogy megszülettet.

-Tudod Antonió te sosem fogod úgy szeretni Lilianát mint ahogy én.-fú most ezt a vigyort lemosom az arcodról az bisztos.

-Igen?És ezt honnan veszed?Hisz nemrég kértem meg a kezét ha nem szeretném akkor nem is veném őt feleségül. Ethan de látom hogy nagyon gyenge a felfogásod ezért mégegyszer elmondom ha még ebből nem jöttél volna rá Liliana engem szeret és nem téged mert ha ez fordítva lenne akkor most te lennél a vőlegénye és nem én.-egyre jobban közeledtem hozzá és felgyürtem az ingem újját.

-Liliána akkor is az enyém az enyém lesz mindörökké.-méghogy az övé?amint elhagyta ez a szó a száját idézem ,,enyém"na ekkor már nem tudtam uralkodni magamon úgy pofán vertem hogy elkezdett vérezni az orra de nem hagytam abba leterítettem a földre és úgy vertem ahogy csak tudtam.Liliana hangjára kaptam fel a fejem:Antonió ne csináld elég lesz hagyd abba és stb.. de szerencse hogy nem jött közelebb hozzánk hanem a kocsitól kiabált. Lassan feláltam Ethan szétvert testéről és végig néztem rajta szinte mindenhonnan vérzett a feje jó munkát végeztem.

-Ami az enyém az az enyém és nem a tiéd csak az enyém értetted .-ezel ott hagytam és vissza sétáltam a kocsihoz ahol Liliána áldogált.

Liliána szemszöge*

Miután egyre jobban közelített Antonió Ethanhöz már tudtam hogy megveri őt és igen számítottam erre már akkor amikor azt monta hogy száljak be a kocsiba.Bentültem és néztem hogy mi is történik odakint mikor Antonió behúzott Ethannek egy jó nagyot akkor kiszáltam a kocsiból és Antoniónak kezdtem el kiabálni de mintha nem is hallot volna már a sírás kerülgetett. Nem mertem oda menni egyszerűen képtelen voltam a földbe gyökerezett a lábam.Antonió lassan felált és gyors léptekkel jött felém.A keze tiszza vér volt.

-Mondtam hogy száj be a kocsiba.-nem érdekelt hogy mit fog hozzá szolni de már anyira nem éreztem jól magam és ki jött belőlem a sírás.Szorosan átöleltem őt és nem akartam elengedni.Ő is vissza ölelt de nem tartott sokáig.

-Gyere menyünk ezt otthon majd folytatjuk.-az a ravasz perverz mosolya.Elengedtem és beszáltam a kocsiba becsatoltam magam Antonió beindította a kocsit és már ki is fordultunk. Az út lassan telt én pesig már nagyon fáradt voltam így elbóbiskoltam.Már csak anyira emlékszem hogy Antonió felvitt az emeletre és befektettet az ágyba.

-Jó éjt baby.-és adott egy homlok puszit de utána újra elnyomott az álom.

Tudom ez most rövidebb lett de igyekszem hozzni a részeket.