Mérgező szenvedély

Huszonötödik rész

Arra keltem fel hogy Antónió az ölében visz  fel a lépcsőn el aludhattam a kocsiban lassan benyitott a szobába és lerakott az ágyra levete a magassarkút a lábamról legugolt és a hajamat a fülem mögérakta az arcomat pedig simogatni kezte. Furcsa érzés volt de most nem bántam a közelségét. Felált és indulni akart de megfogtam a kezét.

-Maragy kérlek.-visszafordult és halványan a sötétben kivehető volt a mosolya.

-Itt vagyok nem megyek sehova.-és ezzel be fekütt mellém. Raraktam a fejem a melkasára ő pedig a derakamat átkarolta és lassan elnyomott az álom.

....

Nem tudom mennyi lehet az idő de még odakint sötét van csak a hold fénye süt be az erkély és az éphony lehúzott redőny jukacskáin. Antonió mélyen alszik így egy kis idő múlva úgy döntöttem hogy átöltözök pizsibe mert még abba a kis fekete ruhában vagyok ami így már eléggé kellemetlen. Annyira fáradt vagyok így nem mentem el fürödni majd reggel felvettem a selyem hállóingemet és a hozzá való köntöst. Halkan kinyitottam az erkély ajtót és kimentem egy kis levegőt szívni. Leültem a kis fotelbe ami kint van es csak néztem az eget a csillagokat a holdat és a messzi tájat.Most minden olyan nyugodt és békés de én még mindíg azon örlődöm hogy tehettem ilyet. Én csak húzni akartam Antonió agyát de máshogy sült el ahogy vissza gondolok a csókra ahogy néhol ráharap a számra vagy éppen megszívja azt szinte ég és bizsereg a helye. De nem fordulhat elő megegyszer így is szégyellem magam és bűntudatom van. Nem lehet de még is kötődöm hozzá nem szerethetek belé amennyire meg akartam szökni tőle most már annyira itt akarok maradni vele. Már őszintén magamon sem tudok kiigazodni.Lehet hogy szerelmes lettem?Bisztos hogy nem . Kötődöm hozzá?Igen. Szeretem mikor velem van?Hát igen. És ez baj hatalmas baj nem lenne szabadd egy cseppet sem. Én már elfáradtam de még is erőt ad ha itt van melletem. Még egy kis ideig kint ültem de aztán rávettem magam hogy visszamennyek a szobába lassan vissza húztam az ajtót és a függönyt.Az ágy mellé sétálok és leveszem a papucsom és befekszek  Antonió mellé vissza a melkasára.

Antonió szemszöge ***

Miután felvittem Liliánat a szobánkba befektettem az ágyba levettem a lábáról a cipőjét és legugoltam mellé gyönyörű arcáról a hajtincsét a fülemögé húztam és arcát keztem el simogatni.Lassan feltápászkodtam mellőle és indultam volna az ágy másik részére ő megfogta a kezem érthetetlenül visszaneztem rá.

-Maragy kérlek.-halvány mosoly terült el az arcomon mikor meghallotam hogy azt szeretné hogy maradjak mellete. Befeküdtem mellé és derekára tettem a kezem ő pedig a melkasomra tette a fejét . Aztán elnyomott az álom.

Reggel mikor felkeltem Liliána még míndíg rajtam feküdt. Kimásztam amennyire csak tudtam alóla és vissza betakartam ilyenkor olyan nyugodt és aranyos. Nekem nem is kéne ezen gondolkodnom hogy érezhetek így. Ennek nem lesz jó vége mert lesz egy gyengepontom és az pont ő. Nem akarom elveszíteni és nem is fogom.Gyorsqn bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam mintán végeztem atmentem a gardróbba és felölröztem.Lementem csináltam egy kávét és mentem is a dolgozó szobába.
Gondoltam hogyha a munkába temetkezem nem fogok Liliánan gondolkozni. Valamennyire lekötött a munka de nem teljesen a tegnapon jár az eszem ahogy az asztalon és az ölemben ült és szinte bármit akartam megtehettem volna a testével. Bisztos vagyok benne hogy  élvezte hisz apró nyögesek hagyták el a száját. Most is olyan közelvan de  mégis messze tőlem pedig ha tudná miket tennék a testével.Nem bírom el kell mennem valahová. Felkaptam a kocsikulcsomat és indultam le a kocsihoz de pont akkor nyílt ki a szobánk ajtaja és Liliána lépett ki rajta. Vizes volt a haja és csak egy póló és egy rövidnadrág fedte a testét akaratlanul is vegigmertem.

-Jó reggelt. Tudnánk beszélni?-kérdesére bólintottam és visza bementünk a szobánkba.

-Megbántad a tegnapot?-kérdésére szinte kihagyott egy ütemét a szívem.

-Te megbántad?-kérdesemre felkapta a fejét és érthetetlen arckifejezés ült az arcára.

-Nem bántam meg de nagyon szégyellem magam és bocsás meg kérlek ingereltelek és mondtad hogy fejezzem be de én nem tettem.Sajnálom.- végén a hangjából már hallottam hogy sír.Az a baj hogy én sem bántam meg.Ez baj? Nemtudom.

-Hé Liliána én sem bántam meg.-lassan felemeltem az arcát és letörültem a könnyeit.

-Bisztos?

-Igen.-és atöleltem a derekát.

-Egyépként hova mész?

-Nem megyek sehova.Mit akarsz ma csinálni?Ha szeretnél lemehetnénk a parta vagy maradhatunk itthon is.-Basza meg arról volt szóhogy tavoltartom magam tőle erremeg felajanlom neki hogy töltsük együtt az időt.

-Komolyan beszélsz?

-Én mindíg komolyvagyok baby.

-Hát jó mennyünk el vacsizni este.

-Jó ahogy akarod.Reggeliztél már?

-Nem mert az első dolgom az volt miután felkeltem hogy elmegyek fürödni.És te?

-Még nem gyere csinálunk valamit.

-Oké menyünk.-és ezzel mind a ketten elindultunk le a konyhába.