Mérgező szenvedély

Tizedik rész

Miután észhez tértem gyorsan berohantam a szobába és hoztam a táskámat és a telefonomat.Utána gyorsan siettem le a lépcsőn.Antonio már lennt várt.

-Indulhatunk?-kérdezte miközben a kocsikulcsáért nyult.

-Igen mehetünk-montam és már indultam is ki.Az udvaron beszáltunk a kocsiba és Antonio indìtotta is a motort.Az út csöndben telt el.Én az ablakon nézelődtem ki és egy kis kocsikázás után meg is érkeztünk hozzánk.Kiszáltunk a kocsiból és az ajtóhoz vettük az irányt.De Antonio visszahúzta a karomat.

-Csak a fontos dolgaidat hozzd magaddal-monta a szemembe nézve egy kicsit szúrósan.Olyan gyönyörű kékszeme van életem végéig is tudnán nézni.Ne Lili ne gondolkozz ijeneken nem lehet.Gyorsan elkaptam a tekintetem.Zavarba jöhettem mert éreztem hogy ég az arcom.

-Jó-válaszoltam egyszavúan hisz alig tudtam kinyögni egy szót is a számon.
Közben Antonio becsöngettet.Egy kis idő után anyám nyitott ajtót.

-Sziasztok-köszönt nekünk anya és közben engem át ölelt.

-Szia anya.Haza kellet jönnöm a dolgaimat össze szedni hiszen mától Antonionál fogok élni-montam neki egy kicsit szomorúan.Ezután Antoniót is megölelte.Be érve a házba megáltam a lépcsőnél.Ekkor megszólalt anya.

-Míg összepakol Lili addig van kedved egy kávé vagy egy teát elfogyasztani velem Antonio?-kérdezte anya.

-Igen  szivesen-monta neki Antonio.

-Oké akkor addig én pakolok.-montam nekik és már indultam fel a szobámba.Belépve a szobámba mentem is a gardrobba ott levettem egy nagy bőröndött és bele pakoltam a ruháimat és a tisztálkodási szereimet sminkeket meg pár kissebb dolgot.Miután készen lettem.Kihúztam a bőröndömet a szobába és az éjeli szekrényhez sétáltam.Megfogtam a rajta dìszelgő képet és felemeltem.Én és a szüleim vagyunk rajta az egyik szülinapomon készült.Ezen a képen úgy nézünk ki mint egy igazi szerető család kár hogy ez valójában nem igaz.Kicsit bekönyeztem hisz sok jó emlékem van eről a házról.A gyerekorom nagy részét itt töltöttem.Aztán egy kis részét Amerikában mert apámnak ott kellet lennie egy kis ideig úgy kb.3 hónapig voltunk kint és ott jártam iskolábba is de csak átmenetileg hogy ne keltsünk feltűnést.Aztán vissza jöttünk Olaszországba amit nagyon vártam.Ezek után folytatódtak a dolgok nem történtek úgy változások.Azonkívűl hogy megtudtam hogy kényszerházasságra ittéltek egész életem végéig.

A gondolkozásom végére érve vissza tettem a képet az asztalra és letörültem a könyeimet.Aztán megfogtam a bőröndömet és az ajtóhoz indultam.Még vissza néztem a szobámra és kiléptem az ajtón.Lecipeltem a nehéz bőröndömet a lépcsőn és leraktam.Elindultam az ebédlő felé mert onnan jött a hang.

-Antonio készen vagyok-szoltam neki közben töltöttem magamnak egy kis narancs levet.

-Rendben akkor indulhatunk is-válaszolt nekem közben pedig felált a székről.

-Köszönnyük a vendéglátást Natalia-köszönt el anyukámtól Antonio.

-Én köszönöm hogy eljöttetek várlak titeket máskor is.-monta neki anyám miközben megölelte Antoniót.

-Rendben anya jönni fogunk még ne agódj.-válszoltam neki és én is megöleltem és elindultunk az ajtóhoz.Kikisért minket.Antonio berakta a bőröndöt a csomag tartóba  és integettem még anyának asztán beszáltam a kocsiba és elindultunk.

.....

Már a ruháimat pakolom a gardróba mikor Antonio jelenik meg az ajtóban.

-Mond miért jöttél-kérdeztem tőle hiszen éreztem perzselő tekintettét a hátamon.

-Csak akartam szolni hogy holnap eszte egy rendezvényre vagyunk hivatalosak. Este kilenckor lesz az egyik szálodában.-monta egy kicsit elbambúlva rajtam. Nem tudom mit nézet ennyire rajtam ezért már kinomban megköszörültem a torkomat.

-Remek ez hiányzott csak-montam egy kicsit elkenődött hangon.

-Én most elmegyek ne várj este későn jövök.-monta és már indult is ki.

-Várj!Hova mész ilyenkor?-faggatóztam egy kicsit mert kíváncsi lettem.

-Semmi közöd hozzá-válaszolt és már ment is ki.Hát ez nagyon jó még egy rohat kérdésre sem lehet válaszolni.

......

Már rég végeztem a pakolással és már fürödtem is.Befeküdtem az ágyba és kapcsoltam egy filmet.Este éjfél is elmúlt és még nem jött haza.Vajon történt vele valami?Netán balesete lett?Már hívtam is nem is egyszer lehet kicsit sokszor is de nem érdekelt.Azon katogott az agyam hogy történt valami.
Egy kis idő után halottam hogy egy kocsi parkol le az udvaron.Elkeztem rohanni lefele a lépcsőn mikor leértem akkor lépet be.Láttam hogy alig áll a lábán és éreztem az erős alkohol szagot is rajta.

-Hol a faszomba voltál ilyen sokáig tudod te hogy menyire agótam hogy történik veled valami?-vágtam hozzá mert már elégé betelt a pohár.

-Méghogy aggódtál miattam és még higgyem is el és amúgyis montam hogy későn jövök ne várj meg.-monta de alig tudott normálisan beszélni erélyesebben beszélt hozzám ami ráttet nekem a tűzre.

-Igen kébzeld aggódtam bármenyire is hihetettlen -ordítottam rá.-Ithagytál anyit sem montál hova mész,hogy kivel mész mégis én vagyok a hibás mert aggódtam miattad?-keltem ki magamból.

- Mintha bármien magyarázatttal is tartoznék neked,és ne játszd meg magad nem áll jól-monta nekem  és már indult is fe a lépcsőn ha sikerült volna neki hisz olyan részeg hogy épphogy  el nem alszik a lépcsőn.

-Mért játszanám meg magam?Hmm?És igenis tartozol magyarázattal hisz a mennyaszonyod vagyok-montam neki mikor vissza fordult.

-Te csak egy üzlet vagy semmi más baby-monta és indult vissza a lépcső felé.Ez fájt hisz én aggódtam érte vártam rá és ezt kapom tőle?Könyek gyültek a szemembe.És indultam fel a szobába.Ki hoztam egy takarót és egy párnát és hozzá vágtam.

-Ma a kanapén alszol undorodom tőled-montam könyes szemmel a szemébe nézve és ott hagytam.Halottam hogy dünyögött valamit de nem nagyon érdekelt. Bementem a szobába és rákulcsoltam az ajtót hogy véképp ne tuggyon bejönni. Kikapcsoltam a Tv-ét és befeküttem az ágyba lassan elnyomott az álom.

Ha tetszet a rész nyomj egy csillagot.🥰Sajnálom hogy nem volt eddig rész igyekszem többet irni nektek.🥰🥰❤❤❤