Mérgező szenvedély

Huszadik rész

A kocsi ablakán nézek ki a gondolataimba merülve valami rosz érzés fogott el nem tudom hogy mire számitsak hagy történi fog-e valami a rendezvényen öszintén fogalmam sincs és ez egy kicsit nyugtalanit bisztos látszik is rajtam mert a kis fekete táskámat babrálom a kezemel néha-néha Antonió rámnéz vezetés közben de akkor megpróbálom azt mutatni hogy minden rendeben van de a világon semmi sincs rendben anyira izgulok hogy szerintem szívinfartust fogok kapni mert úgy ver a szivem.

-Jól vagy?

-Hé Lili baj van?-a kérdésére rápillantottam.

-Nem dehogy csak izgulok

-Jól van csak mert nagyon úgy néztél ki mintha baj lenne.

-Nincs semmi.Mikor érünk oda?

-Kb.negyed óra mulva.

-Rendben-vissza vezettem a tekintetem már a város előtt voltunk gyönyörű szép így este kivilágítva ilyenkor elgondolkozok azon hogy mien is lenne ha minden máshogy alakult volna megismerek valakit és elvisz este akár csillagokat vagy a városba este vacsorázni de ezt sajnos soha nem tapasztalhatom meg hogy mien is lehet.Vajon Antonió elvinne vacsorázni valahova kettesben?

Megérkeztünk a helyre ami eszméletleniül gyönyörű a kertbe van egy kis pavilon asztalok mivel két emeletes a hotel így van egy kertre néző terasz is.Belülről is káprázatos minden van egy kisebb bárpult egy tánctér és itt is rengeteg asztal és ember kibaszott sok ember nem is ismerem őket így kicsit megilyettem hogy mi lesz itt remélem nem lesz semmi probléma.

-Liliana bisztos hogy jól vagy?-kérdezte meg megint Antonió.

-Igen bisztos-mosolyogtam rá.Mostanság sokkal kedvesseb lett és nem olyan tahó paraszt velem.Lehet hogy ennek van hátsó szándéka nemtudom de nem is akarok inkább ezzel foglalkozni.

-Jó akkor játszuk azt hogy mennyire boldogok és szerelmesek vagyunk hogy szinte bolondulunk egymásért.Érted?-azt hittem hátast dobok mi már ez még hogy játszam el hogy szerelmes vagyok és hogy bolondulok de most nem csaphattam jelenetet így csak bólintottam egyet.

-Oké,gyere ott vannak a szüleink menyünk.-fogta a derekamat és magamellé húzott és oda sétáltunk.

Jó estét mindenkinek-köszönt Antonió és még mindíg a derekamat fogta.

-Jó estét nektek is fiam.-köszönt vissza az apja.

-Jó estét nektek.-köszöntem énis.

-Nagyon csinos vagy kis lányom-anya jött ésv átölet ez már nagyon hiányzot.

-Köszi.

Egy kicsit beszélgettem anyával és Antonió anyukájával is aztán talákoztam idővel Emilyi vel is de ő most nem maradhatott itt velem mert ment tovább a szüleivel.Sofia Antonió testvére most nem tudott jönni mert külföldön van így még egy jó baráti társaságom sem marat.Így megint a bárpultnál ülök és iszogatom az italomat.

-Szia szépségem-ismerem ezt a hangot ez Ethan Morelli őt kívántam most legkevésbé a hátam közepére.

-Szia Ethan mit akarsz?-kicsit bunkó vagyok vele de ez kicsit sem hat meg igazából az én hibámból verte szét Antonió a fejét de ennek már a nyoma sem látszik rajta.

-Gyönyörű vagy tudod van egy ajándékom a számodra-ravasz mosolya ott van a szája szélén.

-Igazán?és mi lenne az?-egyre kíváncsibá tett a dolog.

-Majd meglátod de addig is légy türelmes szépségem.