Mérgező szenvedély

Huszonharmadik rész

Reggel nagyon hamar keltem  azt sem tudom menyi az idő de gyorsan megfordultam hogy Antonió itt van-e melletem és itt volt kicsit megnyugodtam de aztán észre vettem hogy rajtam még mindíg a tegnapi ruha van így gyorsan elmentem lefürdeni hajat is mostam és fogat felhúztam a pizsamámat ami Antonió egyik pólója és az egyik rővidnadrágom és mivel még csak fél hat lesz és még fáradt vagyok vissza feküdtem az ágyba Antonió mellé.Kényelmetlenül éreztem magam és fárdtnak így nem érdekelt mit csinálok aréb dobtam a párnákat amik a falat szolgálták kettőnk közt és odabujtam Antonióhoz  melegség töltötte el a testem minden porcikáját éreztem az ő illatát amit mélyen beszívtam az orromba lassan mocorogni kezdett de szerintem nem kellt fel átölelte a derekamat amitől éreztem hogy az arcom szinte lángra kapott de lassan elaludtam Antonió karjai közt.

Antonió szemszöge*

Résnyire kinyitottam a szemem egy kis idő eltelt azóta hogy éreztem hogy Liliana hozzám bújt végülis tegnap hosszú esténk volt az bisztos Ethannel még számolok nem jön ki a kezem közül élve tudom hogy őrülten tetszki neki Liliána de ő az enyém hozzám tartozik bisztos hogy lesz  következménye kitugya legközelebb mivel áll elő esetleg elrabolja bezárja valahová netán bántaná.De most inkáb a lányra öszpontosítom a figyelmem aki már kb az egész testével rajtam fekszik. Már nem is a tegnapi ruhájában van hanem átöltözöt és isteni illata orromba kúszik és nem bírom kiálni hogy ne pusziljak a hajaközé.Jeszusom megőrít ez a nő a fedetlen vékony teste a szemei az arca  egyszerűen mindene tetszik még az is amikor mérges vagy harakszik.Ezeken és még más dolgokon járt az eszem de lassan végül én is vissza aludtam.

.....

Lilianá szemszöge*

Lassan kinyitottam a szemeimet most kifejezetten jót aludtam így utólag de nem a párnámon hanem Antonión keltem vissza vissza jönnek az emlékek a tegnap estéről.Hogy Ethant fejét szétverte  Antonió de végülis megérdemelte hisz nem érti meg hogy én nem érzek iránta úgy mint ahogy ő.De Ethanek ez már megszállotság.Nem csúnya az tény de pszichés gondjai vannak.
Lassan ránézek Antonióra ilyenkor megál számomra az idő és csak nézem őt.Mocorogni kezdett és kinyitotta gyönyörűszép kék szemeit.

-Jó reggelt.- mosolyogtam rá zavaromban mivel szerintem sejti hogy én már pár percel hamarab keltem és hogy őt néztem.

-Jó reggelt.- köszönt ő is ravasz mosolyal.

-Ma mész majd dolgozni?

-Igen de majd csak később de ha szeretnéd akkor maradhatok is.-megint az a sunyi mosoly kicsinál vele.

-Nyugotan meny csak én át megyek anyához szeretnék vele beszélgetni.

-Jó de mehetek veled.

-Ha sok a dolgod akkor nem muszály de ha szeretnél gyere.

-Oké akkor elmegyek veled úgyis beszélni akarok Lorenzóval.

-Akkor jó. Kérdezhetek valamit?

-Igen mond.

-Vissza feküdhetek a mellkasodra.-zavaromban szerintem olyan vörös lehetett a fejem mint a paradicsom.

-Persze gyere.-és lehúzta magáról egy kicsit a takarót.Odafeküdtem és amilyen szorosan csak tudtam hozábújtam.Ő lassan betkart.-Egyépként a fal amit felállítottál párnákból az hova lett.

-Ott van a főldön,ledobtam mert kényelmetlen volt.- erre egy kicsit feljebb tolta magát hogy megnézhesese a földön fetrengő párnákat és egy kis nevetés hagyta el a száját.Átkarolta a derekam nem is kell mondanom de megint zavarba jöttem de egyben jó érzést is váltott ki belőlem.Egy kis idő után felkeltünk és felölröztünk lementünk reggelizni miután végeztünk Antonió felment a dolgozószobájába én pedig kimentem a teraszra.Mivel van egy medence is elgondolkoztam hogy lehet fürdök egyet de ezt inkább hagytam.Felszaladtam a könyvemért és lehoztam.Beültem a fészekhintába ami a teraszon jó árnyékos helyen van így nem süt be nagyon a nap.

....

Már készülődök anyához  egy egyszerű kis fekete egyberuhát vettem fel aminek spagetti pántja van és egy fekete magassarkút Antonió még mindig a dolgozószobájában van nem is láttam reggel óta ezért áttmentem a folyosó végébe és bekopogtam hozzá.

-Gyere-lassan benyitottam fejét felemelte a gépe fölöl és szemmel láthatóan végigmérte a testem.

-Akkor megyünk anyáékhoz?

-Igen persze.-felált és elindultunk lefelé a lépcsőn szinte éreztem ahogy hátulról égeti a szeme a testem. Beszáltunk a kocsiba és elindultunk az út lassan telt és csöndben csak a halak zene törte meg a csendet köztünk.Lassan kiszáltunk a kocsiból és az ajtóhoz vettük az irányt.

-Nem olyan sokáig akarok maradni.-nem azért mert nem akarok csak ez most így jobb nekem.

-Rendben akkor megbeszélem apádal amit akarok és már mehetünk is de ha szeretnél még maradni anyukáddal akkor még maradhatunk majd.

-Nem nekem jó úgy ha beszéltettek és megyünk.-bólintott egyet és becsengettet.Anya nyitotta ki az ajtót.

-Sziasztok.

-Szia anya-és megöleltük egymást.Antóniót is megölelte és bementünk a házba.

-Lorenzót mere találom?-kérdezte meg anyától Antonió.

-A dolgozószobájában van menny csak.

-Rendben,nemsokára végzek.

-Jó majd gyere.-és ezzel ott is hagyott minket. Anyával bementünk a nappaliba és beszélgetünk kb.fél óra múlva megérkezet Antonió is.

-Mehetünk kicsim?

-Igen persze.-feláltam a fotelból és odamentem Antonió mellé.

-Nem maradtok még egy kicsit?

-Nem anya most nem lehet Antoniónak sok dolga van még mennünk kell.

-Jó rendben mennyetek majd legközelebb bepótoljuk.-mosolygott anya és elindultunk az ajtóhoz mikor kiértünk elköszöntünk anyától és már indultunk is a kocsihoz. Antonió beindította a kocsit és el is indultunk hazafelé.