Mérgező szenvedély

Tizennyolcadik rész

Liliana szemszöge

Lassan de végül megérkeztem Antonióhoz kicsit félek a következményektől.Beparkoltam az udvarra és láttam hogy már Antonió kocsija is itt van ösze rándult tőle a gyomrom hogy mi vár bent rám.  Beléptem az ajtón és lepakoltam a cuccaimat. Elindultam a konyha felé hogy igyak egy kicsit de ekkor valaki vissza rántota a kezem és neki nyomott a falnak.

-Ki engette meg hogy elmeny itthonról az engedélyem nélkül?-kérdezte mérgesen és kék szemeiben láttam a dühöt de tartottam a szemkontaktust.

-Szerintem elég nagy vagyok hogy saját döntéseket hozzak-válaszoltam és közben próbáltam a szorításán lágyítani mert már fáj a karom.De ezzel még  erősebb lett a fájdalom.Szemei már szinte lángolt a düh től.

-Engedj el!-kiabáltam el végül magam mert már anyira fájt a csuklóm hogy nem éreztem.

-Gondolkoztál volna előb mikor úgy gondoltad hogy saját döntést hozzol és ezzel kockára teszed az életed.-kiabált már ő is.

-Azal tettem volna kockára az életem hogy el mentem egy kibaszott boltba ruhát venni a barátnőmmel?-még mindíg felemelt hangal beszéltem vele hisz semmi bajom nem lett.

-Nem is tudod hogy mennyi ellenségem van mi lett volna ha elrabolnak utána meg jól megkínoznak és megölnek?Bele gondoltál esetleg ebbe is ?-kelt ki magából Antonió.

-Tudok magamra vigyázni hidd el-kiabáltam még mindíg vele.És elindultam ki a konyhából de megint meragadta a csuklóm de ahogy megfokta felsziszentem nagyon fáj a heje.Észre vette.

-Nagyon fáj?-kérdezte mintha lenne bármi jelentősége.

-Nem-hazuttam neki.

-Ne hazugy!-monta mintha tudta volna hogy hazudok neki.Megfogta a karom és lassan el kezdet húzni maga után a nappaliba.Leültetett a kanapéra és megfogta a kezemet.

-Hol fáj?-kérdezte meg végül.

-Szerinted?-még mindíg bunkó vagyok vele hisz ő most csak segíteni akar.De akkor sem lehet ijen durva és érzéketlen velem.

-Sajnálom-monta és a kezemre nyomott egy puszit.Anyira aranyos volt de akkor sem lehet elfelejteni ezt neki.Durván hangulat ingadozása van  az bisztos.Az előbb egy durva és kegyetlen énét láttam most meg a gondoskodó és szerethetőt.Én ezt már komolyan nem értem.

-Most inkább felmegyek a szobába.-montam és ezzel megindultam a lépcső felé.Éreztem tekintetét miközben ott hagytam őt a nappaliban.Lassan benyitottam a szobába és bementem a gardrobba kivettem egy fehérnemüt és Antonió egyik fekete pólóját meg egy szintén fekete rövid nadrágot.Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam megmostam a hajamat is. Miután végeztem gyorsan megszárítottam a hajam.Mivel már 10 óra elmult és már fáradt voltam gyorsan bebujtam az ágyba és bekapcsoltam a tv-ét és elindítottam egy filmet.Nem igazán tudtam a filmre koncentrálni mert tele van a fejem.Mi lesz még itt holnap este?Holnap lesz a szüli napom és egyben az a nyamvatt eljegyzés.Semmi kedvem azt mutatni hogy minden rendben van mert az egész életem a feje tetején ál.Antoniót már azóta nem láttam mióta feljöttem.Gondolom hogy elment de nem hallotam a kocsija hangját.Lemegyek és megnézem hogy itthon van-e egyáltalán.Gyorsan kiugrottam az ágyból mintha minden fáratságom egy szem pillantás alatt elilant volna és az ajtóhoz vettem az irányt lenyomtam a kilincst és elindultam le a lépcsőn.Leértem és bementem a konyhába.Itt nem találtam.Aztán a nappalit és aztán eszembe jutott hogy lehet a dolgozószobájában van gyors léptekel szeltem át a lépcsőt és a folyosót.Miután oda értem az ájtó elé elbizonytalanodtam.Mi lesz ha megint veszekedni fogunk?Vagy egyáltalán nincs itthon hisz míg fürödtem az alatt az idő alatt simán elmehetett itthonról.Aztán vettem a bátorságot és benyitottam.Meglepetésemre Antonió ott volt bent és az érkezésemre felkapta a fejét.

-Szia-montam neki egy kicsit félve hogy mi fog ezek után történi nem szeretnék most össze veszni vele megint.

-Szia mért nem alszol még?-kérdezte miközben lejebb tolta a laptopja tetejét.

-Azt hittem hogy nem vagy itthon-montam ki azt ami a kíváncsiságomat nem hagyta nyugodni.

-Nem hagytalak volna itthon hidd el mert most úgy is csak papír munkám van amit az egyik őröm elhozzott és így a közeledben is lehetek-monta ki végül azt ami nagyon meglepett.Hogy a közelembe akar lenni?Nem akar itthon hagyni egyedül?Bisztos csak azért mert lelkiismeret furdolása van.Mi másért?Talán téleg érez irántam valamit?

-Oké akkor én vissza is megyek a szobába-áltam fel a fotelből amire nemrégiben leültem és indultam ki mikor megszólalt.

-Várj.Én is megyek veled!-kijelentésén most már nem lepődtem meg hisz tény hogy holnaptól már vég érvényesen is a mennyaszonya leszek.Furcsa ezt kimondani nem is ismerem őt igazán.

-Rendben-ennyi jött ki a számon.Kiléptünk és indultunk is vissza a szobánkba.Na ezt is furcsa így kimondani de hozzá kell szokni.Kinyitotta az ajtót és beléptünk a szobába én vissza bujtam az ágyba.

-Mingyárt jövök de nyugottan aludj gyorsan lefürdök.-monta és már be is ment.

......

Egy kis idő után kijött.

-Nyugodtan aludhattál  volna de köszönöm hogy megvártál-monta a tőle nem megszokott módon.És befeküt mellém az ágyba.

-Jó éjt-montam és elfordultam a másik irányba.

-Jó éjt.

Remélem tetszett ez a rész is nektek.🥰❤