Tizenkettedik rész

2.1K 63 0
                                    

Antonio szemszöge.

Fájt.Fájt hogy fájdalmat okoztam Lilinek. Azt hogy ennyire megbántottam de próbálom minnél távolabb tartani magam tőle.Mert ha a közelében vagyok egy  olyan oldalammal találom szembe magam amiről eddig semmit sem tudtam.Hozzá akarok érni érezni őt minden porcikámmal hogy átölelhessem hogy megcsókolhassam azokat a cseresznye piros telt ajkait.De ezeket nem tehetem mert így lesz gyengepontom és az ellenség tudja majd hogy hol kell támadnia hogy hol fáj a legjobban.Nem veszíthetem el őt  őt nem.Az estét nagyon elcsesztem olyat montam neki amit nem kellet volna.Nincs rá szó hogy menyire is. Láttam hogy öszetört  a lelke hogy mennyire is fáj neki és ez borzalmasan fájt.Aztán felszalat és bezárkózott.Próbáltam kérleni hogy beszéljük meg és hogy nyissa ki az ajtót de nem tette halottam hogy szaporán veszi a levegőt odabent és betörtem az ajtót.Ami odabent fogadott az volt életem legfájdalmasabb láttványa.

-Basszameg.Lili-rohantam oda hozzá és  át öleltem remegő testét.-Gyere- felemeltem és már vittem  is a fürdőszobába.-Megmossuk az arcodat.-montam és engedtem  egy kis hideg vizet a csabból és el keztem a könycsepptől áztatott arcát  simogatni a vizes kezemmel.Láttam rajta hogy nincs jól.

-Antonio-halkan szólalt meg majdhogy elnem csukló hangon  gyorsan oda kaptam a fejem.

-Mond-szoltam hozzá közben  legugoltam  elé mivel ő a  kád peremén támaszkodott.

-Nem érzem jól magam-válaszolt fáradt és fájdalmas hangon.

-Mid fáj kicsim?-kérdeztem  miközben megfogtam a kezét.

-A fejem és nagyon melegem van.-monta és már gyorsan fel is áltam és lehúztam róla a pulóverét ami alatta fogadot az elég csábító volt azok a gömbölyűmellek abban a toppban valami eszméletlen keztem éledezni odalent de gyorsan el kaptam a fejem mert ennek nincs it az ideje és mér  nyultam a telefonomért a zsebembe hogy hívjam az orvosunkat.

-Jó napot doktor úr amenyirre gyorsan tud jönni jöjjön ide hozzám mert a mennyaszonyom roszul érzi magát siesen.-montam semmit nem mondást nem tűrő hangon.Gyorsan letettem a telefont és vissza siettem hozzá.

-Akkor a mennyaszonyod volnék?-húzta el a száját  egy fél  mosolyra.

-Igen te az én kis mennyaszonyom vagy-montam és nyomtam egy puszit a homlokára.

Ha tetszet ez a rész akkor nyomj egy szivet.🥰

Mérgező szenvedélyDonde viven las historias. Descúbrelo ahora