Mérgező szenvedély

Huszonegyedik rész

A kiváncsiságom egyre nagyobb lett hisz nem tudom mit is takar az hogy majd meglátom de azért egy kis rossz érzés is van bennem emiatt hisz ki tugya mit is tervezett ki.

-Nagyon elkalandoztál szépségem tán nem azon jár az agyad hogy mi lesz az amit kettőnknek terveztem?-kérdezte tőlem azzal a nagyon perverz mosolyával közelebb jött és az egyik tincsem a fülem mögé rakta. 

-Tudod Ethan undorodom tőled egy szánalmas idióta vagy-vágtam a képébe az igazságot én sosem fogok iránta úgy érezni mint ahogy ő irántam.-Meny a közelemből és hagy békén-hatalmas mosolya végig terült az arcán otthagytam és elindultam megkeresni Antoniót,éppen az egyik ügyfelével beszélhetett amikor rámemelte tekintetét szerintem lesett neki hogy nem érzem jól magam elindult felém én nem tudom mi tört el bennem de azonnal ahogy elém ért szorosan az ölelésébe bújtam nagyon meglepődhetett hisz amint reagálta hogy mit is csináltam ő is viszonozta az ölelésem.

-Hé baby mi a baj?Történt valami?-kérdésére csak megréztam a fejem nem akartam hogy amiatt idegeskedjen hogy Ethan mit is mondott nekem egyszerűen nem akartam Antonió öleléséből szabadulni jó érzés volt igaz hogy ő lesz a férjem és hogy vele kell leélnem az életem de igazából nem gyűlölöm őt mostanság nem bunkó és elzárkózott sokkal többet beszélünk és vagyunk együtt jól érzem magam vele.De azért még nem vagyok bisztos benne hogy jó vége lesz is a mi kapcsolatunknak ha lehet annak nevezni mármint nem vagyok belé szerelmes de nem is érzem csak barátságnak azt ami kettőnk között van de az bisztos hogy Ethanre sosem fogok úgy nézni mint Antonióra.Fel sem ér hozzá és alapból nem szinpatizálok Ethannel gyűlölöm útálom  el kap a hányinger ha csak hozzám szól vagy kezet fog velem nem is értem mért is táncoltam vele csak azért hogy Antoniót bosszancsam fel hát az szerintem sikerült de azóta már megbántam  nem kellet volna mert így lehet hogy Ethan azt hiszi hogy kapott tőlem egy eséjt de ha téleg ezt gondolja akkor nagyon téved hisz én nem ezt akartam elérni kibaszot ideges vagyok félek netán történni fog velünk valami ki tugya medi képes elmenni az a rohadék.

-Nézz rám kicsim-felemeltem a fejem ami eddig a mellkasán pihent és rá néztem de nem engedtem el az ölelés közben.

-Bisztos hogy jól vagy?

-Igen jól vagyok csak kicsit izgulok-tipikus én és a füllentéseim nagyon nem érzem jól itt magam úgy hogy Ethan is itt van érzem hogy nem vagyunk bisztonságban itt minnél hamarab leakarom tudni az eljegyzést a szülinapom nem érdekel csak jussak minnél hamarabb haza.

-Rendben akkor gyere ide-azt éreztem minél szorosabban ölelem Antoniót hogy így ki tudom zárni a külvilágot és a többi embert is itt Antonió karjai között megtaláltam a bisztonságot és a megnyugvást is.Nem tudom meddig ölelhetük egymást de halkan Antonió megszólalt ezzel megtörve a nagy zajban ami körül vett minket a mi kis csendünket.

-Lassan meg kérne kérnem a kezedet mennünk kéne-mind a ketten mosolyogtunk és elinduktunk a mi kis díszes helyünkre ami teljesen úgy van berendezve mint egy esküvő kis asztal meg sok virág és egy nagy tábla a kezdőbetűinkből. Egyszercsak meghallom hogy Antonió a boros poharát meg kocogtatta a késsel ami az asztalon volt.

-Egy kis figyelmet kérek-ezután Antonió idefordult hozzám.

-Ez az este lesz a legboldogabb esténk egyike hisz még nagyon sok áll előttünk-megfogta a kezemet és így folytatta.

-Itt áll az a nő aki teljesen felforgatta az életemet és a mindennapjaimat és hogy ez tovább is így legyen ennek érdekében és a születésnapja alkalmából vagyunk jelen.-nem is tudom hogy igazán mit is érzek most hisz teljesen össze vagyok zavarodva.Letérdelt előttem és megfogta a kezem.Most jön az a bizonyos kérdés.

-Liliana Larossa megtisztelnél azal hogy a feleségem és gyerekeink anya leszel hogy mindig melletem leszel az idők végezetéig?-teljesen meghatott amit mondot egy kicsi könycsepp is kifutott a szememből de aztán hirtelen jött a csapás az hogy csak kényszerből vesz el és hogy ő ezt nem gondolja komolyan úgy ahogy én se de igazán jó lenne ha téleg lenne olyan hogy mi de ezt meg kell lépnem és bármenyire is tiltakoznék ellene inkább belemegyek.

-Igen leszek a feleséged-láttam rajta a megkönyebültséget hogy kimondtam az igent lehet kicsit sokáig tartott de nagy nehezen kimontam bármenyire is fájt a lelkemnek ezt meg kellet lépni.Átölelte a derekamat és úgy szorított magához az emberek tapsoltak és némejík fügyült is. Lassan elengedett és hirtelen megcsókolt ez váratlan volt fel sem tudtam fogni mi is történik velem de aztán úgy voltam vele hogy már mindegy így vissza csókoltam nem is olyan rosz sőt inkább élvesztem hogy szinte faljuk egymást.Lassan elváltunk egymástól és egymás szemébe néztünk és átkarolta a derekamat úgy mentünk vissza a többiekhez.Sokan jöttek ide hozzánk gratulálni miután mindenkitől megkaptuk a gratulációt felnéztem Antonióra ő pedig közelebb húzott magához egy kicsit zavarba is jöttem.

-Haza megyünk?-kérdésemre csak elmosolyodott.

-Igen mehetünk de  mi lesz a szülinapi köszöntéseddel?-na igen ez nem nagyon érdekel már csak szeretnék minnél hamarabb haza menni.

-Nem akarok maradni fárat vagyok

-Jó akkor menyünk de legalább szóljunk a szüleimnek.

-Jó rendben menyünk.-elindultunk hozzájuk és elköszöntünk tőkük aztán a kocsihoz vettük az irányt de amikor már száltunk volna be a kocsiba az ismerős hang az ajtóból megszólalt.

Tudom nagyon sokat kellet várni az új részhez de nem tudtam hamarabb folytatni sajnos de remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész még egyszer bocsánat ezért a nagy kimaradásért.