Mérgező szenvedély

Kilencedik rész

Nem hiszem el.Méghogy egy ágyban aludni.Miután leszált rólam és lefeküt mellém és figyelmesztettett a következményekről azt hittem itt kapok infartust.Nekem sem kellet több arréb csúsztam az ágyba csak hogy ne legyen olyan közel de anyira hogy majdnem leestem az ágyról.Gondolataimba merülve aludtam el.

....

Reggel mikor felébredtem már nem volt melletem Antonio. Megkönyebbültem viszont egy cetli hevert az ágy melleti éjjeli szekrényen.Elvettem és megnéztem hogy mi ál rajta.

"Ha felkeltél öltözz fel a dolgózó szobában leszek.''

Gyorsan megnéztem az időt.Tizenegy mult húsz perce.Hogy tudtam enyit aludni.Gyorsan kimásztam az ágyból és ami ki volt készítve ruhát gyorsan felkaptam és mentem be a fürdőbe.A ruha ami kint volt felvettem.Egy fekete farmer és egy baba rózsaszínű ing volt.Miután elkészültem lementem a lépcsőn és a konyhába mentem.Nagy meglepetésemre ott volt Antonio akit most a hátam közepére sem kívántam.Érkezésemre felfigyelt és szemmel láthatóan végigmért.Éppen a kávéját itta.

-Jó reggelt-szóltam hozzá hogy megtörjem a csendet és azt is hogy engem méreget.

-Jó reggelt-szolt vissza komor hangon.-Kérsz kávét vagy esetleg valami kaját?-kérdezte mostmár érdeklödve.

-Igen egy kávét.-válaszoltam mert most semmi kedvem nem volt összeveszni vele.Leültem az egyik bárszékre ami a pultnál volt és vártam a kávémat.Közben pedig őt figyeltem.Izmos  felsőteste feszült a fekete ing alat.De én mért gondolkozom ilyeneken?Jeszus Liliana te nem vagy normális.Gyorsan elkaptam a tekintetemet Antonioról Odanyujtotta a kávémat.

-Köszönöm-montam és bele is kortyoltam a kávémba. Valami isteni volt.Szerintem látta is az arcomon mert elmosolyodott.

-Szivesen-mosolygot még mindig.-Ma haza viszlek hogy össze pakolhazsd a cuccaidat.-monta miköszben engem fürkészett hogy vajon számíthat-e kirohanásra tőlem.Enyit arról hogy nincs kedvem veszekedni.

-Haza viszel és ott is maradok nem akarok ideköltözni-montam kicsit eréjesebb hangon.

-Márpedig öszepakolsz és jössz vissza ide hozzám.-vágta hozzám csak úgy a szavakat.Méghogy ide vissza az kéne még.

-Fogd fel én nem akarok veled egyházban élni.-montam neki mérgesen.

-Pedig fogsz édes életed végéig- hajolt köszelebb és egy nyertes mosolyal indult ki a konyhából.Szemét méghogy együtt aludni ráadásul egy házban is élni.Bisztos hogy nem.Meg fogok szökni azt még nem tudom hogy de meg fogok.

Miután megittam a kávét indultam fel a lépcsőn és mikor felértem a folyosón Antonioba ütkösztem.

-Nem tudsz vigyázni?-kérdezte mérgesen.

-Bocs nem vetelek észre-válaszoltam zavartan.

-Lényegtelen gyere indulunk hogy öszepakold a cucaid.

-A cuccaim ott maradnak és én is nem jövök ide vissza.-montam a szemébe nézve.Enyi kellet neki és már a falnak nyomott.Túl közel volt a szánk nagyon is.

-Ne húzz fel Lili nem lesz jó vége-válaszolta miközben a szemembe nézet.Éreztem meleg leheletét a számon.Lehunytam egy kicsit a szemem.Azt hittem itt esek ösze. Karjai szorosan tartoták testemet.Miután kinyitottam a szemem halkan megszólaltam.

-Engedj el!-montam neki de erre csak mégjobban rám fogott.Oda hajolt a fülemhez és belesúgott.

-Készülj 10 perc mulva indulunk.Ezel elengedte a derekam és elindult le a lépcsőn.

Ha ez a rész is tetszet nyomj egy csillagot.🥰🥰