________ 𝟕.𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓 ________
◦•≫୨⎯ "You'll never know the psychophats sitting next to you"⎯୧╮
Június 22.
Ahogyan az alvástól elgémberedett végtagajaimat kinyújtóztatom, egy hatalmas ásítás kúszik fel a torkomon. Minden túl nyugodtan és kiegyensúlyozottnak tűnik így kora reggel-gondoltam én két perccel azelőtt hogy Ötös beteleportált volna a szobámba.
Elkerekedett szemekkel csúszok fentebb a paplanon, egy rekedtes sikítást hallatva. Felmegy bennem a pumpa a gondolat miatt, hogy Ötös ellen még a zár sem használ -akkor jön és megy amikor csak kedve tartja.
-Mi a franc? -kérdezem ingerülten, talán egy felbőszült bika kinézetével.
-Azt én is kérdezhetném. -feleli érdes hangon, majd ledob valamit az ágyamra, pontosabban, a takaró alá bújtatott lábfejeimre.
-Mi ez? -kérdezem ismét,azonban válasz helyett csak idegesítő cipőkopogást hallok. Ezek szerint a fiú is legalább annyira ideges mint én.
Legyen is.
Elveszem a fehér borítékot, karjaim megropognak miközben azért nyúlok. A papír felületén elsőnek egy házcímet pillanatok meg, mely nem nagyon ismerős, sőt, szerintem ez előtt nem is hallottam vagy láttam.
-Vancouver, Main Street 26? -olvasom fel a címet, és kezd idegesíteni hogy a fiú még mindig nem szólal meg. -Mondj már valamit a fenébe is már! -csattanok fel miközben kikászálódom az ágyból, így már a tegnapi pizsamámban állok Ötös előtt.
-Azt várom hogy te tedd azt! -emeli fel hangját ő is, kis ideig homlokráncolva meredek rá.
-Mostmár tényleg semmit sem értek... -suttogom a pólója szegélyét nézve, majd visszaülök az ágyra és a kezembe veszem a borítékot. Nehézkes, tehát van benne valami súlyos, vagy valami több.
Amikor felnyitom a tasakot, rengeteg képet találok...magamról. Rengetegen az utcán sétálok, van hol melegen öltözve, hol nem. Van ahol havas a cipőm talpa, míg a harmadik képen erősen látható hogy a nyári hőségben még nemhogy a hó, de még a sima szennyvíz is elpárolgott a betonról.
Valaki több hónapon, esetleg éven keresztül megfigyelt úgy, hogy az nekem még csak fel sem tűnt. Semmi furcsát nem vettem észre, senki olyas valakit akinél mindig lett volna egy fényképezőgép a közelemben. Kiráz a hideg.
-Ezeket tegnap találtam apánk dolgozószobájában. -osztja meg velem Ötös a részleteket.
-Mit kerestél te ott?-kérdezem miután visszatérek a sokkból.
-Kíváncsi voltam hogy mit rejtegethet még. -feleli miközben tekintetével vigigjár a szobám falain. -Na nem mintha ez amúgy is rád tartozna. -teszi hozzá.
-És mit akarsz most tenni? -kérdezem. A képeket visszacsúsztatom a borítékba, majd kikerülöm Ötös és a gardróbhoz lépek.
-Elmegyünk a címre és kifaggatjuk. -feleli, mire felszalad a szemöldököm.
-Megyünk? -kérdezek vissza.
-Bogaram, te is benne vagy ebben. De, ha nem akarod kideríteni hogy ki nyomozott utánnad titokban, hát, legyen. -emelei fel védekezően a kezeit.
Igaza van, valóban jobban járnék ha vele tartanék.
-Adj tíz percet. -sóhajtom. Hallom a lépteit ahogyan kifelé indul, szóval még gyorsan utána szólok. -Ja, és ne hívj bogaramnak. -mondom. - Nem vagyok valami undorító csótány.-egészítem ki magam.
Amikor végleg egyedül maradok, elkezdhetem kuválasztani hogy melyik göncöket vegyem magamra. A ruhatáram egyébként nem volt túl változatos;leginkább a sötét színek uralkodtak, az egyetlen dolog ami kilógott a sorból az a fehér és a barna árnyalat volt.
Választásom a világos garbómra esik, melyet egy barna nadrágba gyűrök bele. Az ablakon keresztül láttam hogy az idő ma is igen változatos kedvében van, értem ezt a szeles - esős -napos látványon, tehát a biztonság kedvéért még elviszem a fekete kockás sálam, és a barna kétsoros kabátomat.
Nem számolom, de biztosan hamarabb érek le a hallba minthogy leteljen a tíz perc. Ezt Ötös furcsálló tekintetéből is le tudom venni.
Nem szólunk egymáshoz amíg kifelé tartunk, valójában nem is tudom hogy hova.
Amikor egy kocsihoz érünk, elbizonytalanodom.
-Van engedélyed? -állok meg az ajtó előtt.
-Aha. -jelenti ki könnyedén, miközben beszáll.
Hát, meggyőző volt.
Beülök mellé, majd amikor Ötös beindítja a motort, a fejemet hátradöntöm az ülésnek,és úgy bámulom az elsuhanó házakat.
Kínos csend telepedik ránk, pedig túl sok kérdésem lenne most. Kíváncsi vagyok arra hogy hogyan sebesült meg, és hogy miért olyan frusztrált mindig. Persze, nem az én dolgom és nem éppen az egészsége izgat, csupán túlontúl kíváncsi vagyok. Rosz szokás, de ez van.
-Vagy rángógörcsöd van vagy éppen agyalsz valamin, ami számomra sosem jelent jót. De azért megkérdezem;Mi van? -kérdezi Ötös a maga módján.
Észre sem vettem hogy a combomon dobolok az ujjaimmal.
-Hogyan sebesültél meg? -kérdezem egyből.
Nem fogom azt mondani hogy nincs igaza és valójában teljesen nyugodt vagyok, mert az hazugság lenne. Helyette inkább megpróbálom képbe hozni magam.
Észreveszem ahogy félszemmel a karjára pillant, oda ahonnan a szilánk állt ki, nem is olyan régen.
-Üldöztem valakit és meg botlottam. -feleli egyhangúan, mire felszalad a szemöldököm.
-Egy hatalmas üvegdarabba?
-Igen. -néz rám keményen.-El sem hiszem hogy miért nem beleztem ki a fickót ott helyben... -morogja az orra alatt, olyan halkan hogy én sem hallom tisztán.
-Elég veszélyes tett lett volna a karodra nézve. -válaszolok a válaszra nem várt mondatára.
Cinikusan horkant egyet, és azt hiszem, hogy ő itt le is zárta a párbeszédünket.
・❥・
KAMU SEDANG MEMBACA
𝐊önyörtelen 𝐒𝐳avak |Five Hargreeves ff|
Fiksi Penggemar________ 𝐊Ö𝐍𝐘Ö𝐑𝐓𝐄𝐋𝐄𝐍 𝐒𝐙𝐀𝐕𝐀𝐊 |𝐓𝐔𝐀 /𝐅𝐈𝐕𝐄 𝐇𝐀𝐑𝐆𝐑𝐄𝐄𝐕𝐄𝐒 𝐅𝐅. | ________ Mi van akkor, ha Ötös és a családja sikeresen visszatértek az otthonukba? Ha már nem kell tovább szenvedniük a másik hibájából adódóan? Mi van akkor...