________ 𝟒.𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓 ________
◦•≫୨⎯ "There's no heroes or villains in this place, just shadows that dance in my headspace"⎯୧╮
Június 20.
Amikor megérzem a nyirkos fű illatát a levegőben, egyből tudom hogy már reggel van. Valójában kissé csalódott is vagyok amiért már nem szakad az eső.
A felkelő napsugarak csak még vörösebbé festik a párnán szétterülő, kócos tincseimet, a nyári szántóföld jut róla eszembe.
Gyorsan elvégzem a reggeli rutinjaimat majd elindulok le, reménykedve abban hogy egyedül leszek az ebédlőben.
Nem arról van szó hogy utálom Hargreeves-ék et, csupán arról hogy reggelente nem vagyok a legjobb a kommunikációban - értem ezt az elküldök mindenkit egy melegebb éghajlatra aki csak hozzám szól alatt-.
Lent azonban még majdnem mindenki eszik, vagy csak ül az egyik széken és olvas. Összepréselt ajkakkal közelebb megyek a csendes társasághoz.
-Kathie! -kurjant boldogan Klaus éppen a sáljával babrálva, mire legszívesebben egy görbe kúszna az ajkaimra, csak hogy most még ahoz is fáradt vagyok.
-Sziasztok. -köszönök, majd leülök valahova.
Amikor körülnézek látom hogy Ötös előtt sikerült helyet foglalnom, aki nem mellesleg teljesen úgy viselkedik mintha tegnap nem egy öt centis üvegdarab állt volna ki a karjából.
Végül aztán úgy fogyasztom el a reggelimet hogy csendben hallgatom a többiek beszélgetését.
-Kath, jössz UNO-zni? - kérdezi Klaus, amikor az asztaltól állok fel.
-Nem, bocsánat. -rázom a fejem nemlegesen. Láthatóan elszontyolodik a válaszom hallatán. -Most tanulnom kell, de később, oké? -kérdezem.
-Oké. -sóhajtja.
-Melyik az az iskola amelyik még nyáron is tanulásra ösztönzi a gyerekeket? -szörnyed el Diego.
-Manapság már egész sok. -feleli Vanya.
Miközben ők a mai napok nehézségeiről beszélnek, addig én láthatatlanul kislisszolok a hatalmas konyhából. Vicces, hogy utálom amikor hazudnak nekem, holott ezúttal én füllentettem mindenki szeme és füle láttára. Titkos infó, hogy valójában csak a pincébe akarok újra lemenni. Tegnap nem néztem szét normálisan, Luther pedig hazudott a róla, amely azt bizonyítja hogy valami olyan dolog menetét segítette az a hely, amit nagyon el akarnak felejteni.
Amikor újra a szürke csarnokba érek, kiráz a hideg. A föld alatt vagyok, nem is tudom mennyi méterrel, és ezek szerint itt nincs fűtés, csak a hideg fal és koszos padló,amely azt sugallja hogy itt senki se szokott porszívózni. Amit egyébként teljes mértékben megértek , hiszen ki az az idióta aki lejönne ide önszántából? Rartam kívül.
A lábaim az ablakkal tarkított helység felé vezetnek, az ajtó nyikorgó hangot hallat miközben kinyitom. Bent semmi váratlan nem fogad. Igazából nem is tudom hogy mit hittem.
Körülnézek, és ugyanazok a szürkére pingált falak merednek vissza rám, amelyek kintebb is, annyi kivétellel hogy míg átellenben szótlanok voltak, ezek olyanok mintha beszélnének.
Aztán a szemem megakad valamin ;talán egy név kártya lehet, az alakjából ítélve.
Amikor felveszem azt a hideg padlóról, bebizonyosodik az állításom. Hatalmas, dőlt betűkkel van rányomtatva egy név;Sir Reginald Hargreeves.
Homlokráncolva forgatom a kis cetlit további adatok után kutatva, ám azon csak a név szerepel, és a házszám.
A név ismerős, de nem azért mert Hargreeves, mint Diego Hargreeves. Valami más miatt, ami nem akar az eszembe jutni.
◖ ◖ ◖ ◖ ❂ ◗ ◗ ◗ ◗
A cukor könnyedén oldódik fel a limonádé felszínén, ezzel egy új ízvilágot adva az italnak. Amikor megunom a várakozást a kezemben tartott kiskanánnal kavarom meg azt, rásegítve a folyamatra.
Mutatóujjammal kissé kintébb húzom a hosszú ujjúm garbóját, hiszen a hőmérséklet már javában a 25'-öt súrolja.
Kifújom a levegőm, és csak várok. Hogy mire azt én sem tudom.
-Kathie! Uno? -huppan le elém Klaus vigyorogva.
Hát...úgy látszik rá vártam.
-Oké. -egyezek bele arrább tolva a poharamat. A férfi jókedvűen kezdi el kiosztani a paklikat.
-Na és mesélj, mi jó történt veled tegnap óta? -kérdezi Klaus szemöldök húzogatva.
Erre furán nézek rá. -Nem sok minden.
-Hát...-mosolyog mindentsejtően. -Pedig én láttalak kijönni a kis Ötös szobájából. -mered rám.
Elkerekednek a szemeim, és egyszerűen nem tudok hinni a fülemnek. Ettől féltem, pontosan ettől!
- Úgy siettél ki onnan mint a luxusprosti jacht szezon idején a tengerpartra. -bizonygatja magát, majd a limonádém után nyúl, hogy jól meghúzhassa azt.
-Félreérted, Klaus. -rázom a fejem. -Semmi olyan nem történt mint amire te gondolsz.
-Aha... -biccentget folyamatosan, úgy mint akinek görcsei vannak.
-Túl gondolod a dolgokat. -sóhajtom. -Csupán annyiról volt szó hogy...-akadok meg. Hajrá Katherine, találj ki valami okosságot. -Nem volt törülközőm, mivel véletlen eláztattam, szóval tőle kértem. -felelem végül.
Fejben jól agyoncsapom magam, aztán még lapáttal is rásegítek, amiért a mai napon már másodjára füllentek.
-Oh... Ez igazából még hihető is lenne, ha nem ismerném és tudnám hogy pároslábbal rúgott volna arrébb. -húzza összébb a szemeit.
Basszus.
-Pedig így volt. -felelem látszólag nyugodtan. Vagyis, nagyon remélem hogy az arcomról nem azt lehet épp leolvasni hogy hazudok.
Klaus még pár pillanatig figyel engem. -Fura vagy.
-És még borzasztóan jó is az uno-ban. Na, kezdhetjük. -bökök a kártyák felé.
・❥・
ESTÁS LEYENDO
𝐊önyörtelen 𝐒𝐳avak |Five Hargreeves ff|
Fanfic________ 𝐊Ö𝐍𝐘Ö𝐑𝐓𝐄𝐋𝐄𝐍 𝐒𝐙𝐀𝐕𝐀𝐊 |𝐓𝐔𝐀 /𝐅𝐈𝐕𝐄 𝐇𝐀𝐑𝐆𝐑𝐄𝐄𝐕𝐄𝐒 𝐅𝐅. | ________ Mi van akkor, ha Ötös és a családja sikeresen visszatértek az otthonukba? Ha már nem kell tovább szenvedniük a másik hibájából adódóan? Mi van akkor...
