𝐊önyörtelen 𝐒𝐳avak |Five Hargreeves ff|

22.FEJEZET|Fourth Of July

________ 𝟐𝟐.𝐅𝐄𝐉𝐄𝐙𝐄𝐓 ________

◦•≫୨⎯ „The evil it spread like a fever ahead
It was night when you died, my firefly"⎯୧╮

-Hé, tényleg ártalmatlanok vagyunk...! -a vörös kitartóan bizonygatja saját kétes igazát, majd kihúz a fekete árnyalatú, elegáns zakója zsebéből egy kisebb pisztolyt, melyet aztán a már kissé poros, takarítástól megvont földre helyez, és kezével lendületet ad annak, hogy elérhessen a lábunk hegyéig, legalábbis az Ötöséig. Azonban úgy látszik a fiúnak ennyi mégsem elég, ugyanolyan ellenséges ábrázattal méregeti az előttünk álló ismeretleneket, mint ahogyan a fegyverletétel előtt is tette.

-Joel, tök jó hogy ennyire megbízol bennük azután, hogy majdnem eltettek lábalól, cuki, tényleg, de gondolkodhatnál is néha, oké? -csendül fel az ázsiai kissé cinikus hangja, amelyből szín tisztán érezni lehet a megvetést, aztán fekete tekintetével Ötösére lel, amolyan „vicces ez a helyzet" nézéssel, várva, hogy Hargreeves mikor támad neki újra, kezében szorongatott éles késével együtt.

-Hwang, fogd be, tartom a frontot. - mered a fiúra jelentőségteljesen-ezek szerint- Joel félvállról, és mindebből azt veszem le, hogy ők ketten már régóta ismerhetik egymást.

-Kibaszottul fogjátok be mindketten. -Ötös idegesen felkiált, majd hátrébb lép egyet, így közelebb kerül hozzám, de nem annyira, hogy egy méteres távolságon belül legyen. Kését elemeli Hwang felől, kezei pedig magatehetetlenül lógnak a fiú teste mellett, azonban még mindig ugyanolyan erővel szorítja a fegyver markolatát, mint azelőtt -ezt az ujjai elfehéredéséből könnyen lelehet következtetni. - Még egyszer megkérdezem ;Kik vagytok ti? -olyan tisztán ejti ki a szavakat, hogy abba én is beleremegek, és már tudom, hogy ezen elsötétül tekintete az, amivel soha többé nem akarok összetalálkozni életem hátralevő részében.

-Én Joel vagyok, ő pedig itt Hwang Keiji. A Temps bizottság ügynökei vagyunk.-magyarázza Joel szakadozottan, kissé kétségbeesve, amelyet nem igazán értek, tekintve, hogy ő maga egy sportos alkatú felnőtt férfi, maga előtt két tizenhat esztendős gyerekkel, így szinte biztos vagyok abban, hogyha nagyon akarná, letudna minket ütni. Ötös egy pillanatig sem haboz, hiszen valami számomra teljesen ismeretlen okból kifolyólag idegesen harcba akar lendülni, azonban gyorsan elkapom a sötét pulóverrel fedett karját mielőtt még valami visszafordíthatatlan dolgot tenne. Tekintetemmel próbálom jelezni felé hogy ne tegye, eközben pedig nem vagyok biztos abban, hogy ezt a napot kibírjuk halálos áldozatok nélkül, pedig minden hitemmel próbálom hinni, miszerint lehetséges pár pillanatra félretenni az eltéréseket, -holott valójában én is kíváncsi vagyok a dolgok miértjére.

-Mit akartok? -sziszegi a Hargreeves fiú méregben úszva, és beszéde közben elrántja kezét kétségbeesett mozdulatokkal bíró ujjaim alól. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha tudnám hogy mi baja van a fiúnak, vagy, hogy miért lett annyira ideges történetesen csupán Joel szavaitól.

-Egy pohár vizet, az most jól jönne. -ráncolja homlokát Keiji, úgy, mintha félreértette volna a kérdést, pedig biztos vagyok abban, hogy ez nem így történt, csupán szereti provokálni az embereket.

-Keiji!-Joel idegesen felcsattan.

-Még egy ilyen szellemes beszólás, és kibelezlek. -húzza fel Ötös figyelmeztetően szemöldökeit, és a folyosón megfagy a levegő miközben a legtöbben azon agyalunk, hogy ezúttal viccelt-e vagy sem.

-Mi az a Temps Bizottság? - préselem ajkaimat egy vonallá szavaim után, szótlanul várakozva arra, hogy alaki választ adjon a kérdésemre, amely mögött rejtett félelem lapul.