𝐊önyörtelen 𝐒𝐳avak |Five Hargreeves ff|

PROLÓGUS|Cruel Summer

________ 𝐏𝐑𝐎𝐋Ó𝐆𝐔𝐒 ________

◦•≫୨⎯ "And it's new, the shape of your body
It's blue, the feeling I've got" ⎯୧╮

Kath mindig is szeretett a természet adottságaiban gyönyörködni; imádta az égen feszülő felhők mögött éppen felkelő reggeli nap lágy sugarait érezni kissé sápadt bőrén, vagy a viharos idővel járó kerek esőcseppeket csodálni a járda szélén állva, amint azok átáztatják egyszerű stílusú ruhái fakó színű anyagát. Arra a bizonyos idegen megértésre vágyott, amelyet az életében megforduló emberek döntő többsége homlokráncolva próbált megérteni akárhányszor csak utalt rá a vörös hajkoronával megáldott lány, vagy tetteivel bizonyította be elhivatottságát az élettel együtt járó dolgok iránt. Sokan olyan vádlóan kapják el pillantását a külvilággal való interakciók során, amire Katherine sohasem vágyott, vagy egyáltalán gondolt arra, hogy egyszer ő is megtapasztalhatja ezen szemek gonosz árnyékait, de szerencsére ő azon emberek tömegét erősíti, akiket nem igazán foglalkoztat mások véleménye.

Katherine Adevane az Adevane család első szülött és egyetlen titkok között felnőtt gyermeke, ki ezen év napsütötte májusában töltötte a tizenhatot, és a kevéske ismerőse szerint, akik leginkább a családtagjaiból és Amaris, a legbizalmasabb barátnőjéből állnak, teljesen érzéketlen.

A lány tisztában van azzal, hogy van ebben ráció, mert habár az emberek nem értik meg a lányt, sőt mi több, nem is akarják, mindazzal együtt, mint minden más dologra is a már-már túlontúl szennyezett földön, úgy az ő hozzáállásának miértjére is van magyarázat, amely nem a kihasználom megadatott éveimet című óda sorai között merül ki, mert habár igaz, a látszat nem mindig az élet bús-komor oldalát rejtő valóságot tükrözi. Katherine sokkalta jobban kedveli a ,,nem szeretem elfecsérelni az egyre inkább fogyatkozó időmet" jelzőt, hiszen az magába foglalja a lány első és legfontosabb szabályát. Imádja a hozzá közel álló személyeket, akik habár kevesen vannak, szinte biztos abban hogy a feléjük irányított, ki nem mutatott szeretete kölcsönös.

Gyerekkorát tekintve Kath filmbeillő történetet tudhat le maga mögött, hiszen mindig is ők voltak azok a tipikus szeretettel teli kiscsalád Texas szívében, akiknek csak egymásra van szüksége. A lány minden éjszaka kiszökött a fehérre meszelt házuk takaros kis teraszára, majd az ottani székben ülve figyelte a csillagok mozgásait, titkon várva, hogy kiszúrjon egy csésze alakú idegen anyahajót, miközben az esőtől áztatott friss fű illata lengte körbe. Mindig is érdekelte őt a sarokban lapuló sötétség, az ég különböző árnyalatain megjelenő villám vonalak, vagy netalántán a már igazán idejétmúlt zongora a nagyszülei régies alagsorában. Nagymamája sokszor cikizte a lányt viselkedését illetően, hiszen a Kathhel egykorú kisgyerekek nem rajongtak azokét, amelyekért ő foggal-körömmel ragaszkodott, éppen ezért nem is bővelkedett barátok terén. Rengeteg szívszorító alkalommal alázták meg a lányt mindenki vádló szeme láttára, természetesen nem számolva a következményekkel, amelyeket rendszerint Kath nagyija végzett be. Ő maga rendszerint egy kemény szívű ember, márcsak a kiskori esetekből kiindulva is, amelyek emlékképeiben a nő sokszor kántálja el a már megszokott szöveget;ha leesel arról a kurva cseresznyefáról és meghalsz, még jól meg is verlek!

Szülei idén nyáron Törökországba repülnek, mindössze azért, mert számukra nem felel meg az éttermes Baklava, ők helyi Baklava-t akarnak enni. Kath szívesen mondaná azt, hogy teljesen megérti felmenői viselkedését, azonban sajnos teljesen eltérő véleményt alkot ezzel kapcsolatban, hiszen szerinte ez totál felesleges, mellesleg még pénz kidobás is. Ezáltal sokszor felmerül a lányban, hogy ő talán a postás gyermeke...